-

Először is a történet, ha valakihez nem értek volna el a film reklámgépezetének ragacsos csápjai: a 18 éves Maddie súlyos immunelégtelenségben (SCID) szenved, ezért még soha életében nem lépett ki a házból. Csak néhány emberrel érintkezhet: orvos édesanyjával, spanyol ápolónőjével és annak lányával, minden és mindenki csak gondos sterilizálás után juthat el hozzá. A hatalmas, ragyogóan berendezett ház valójában tehát erődítmény, ahol Maddie, bár online építészeti kurzust végez, és megszámlálhatatlanul sok könyve van, nagyon egyedül érzi magát. Ez viszont egy csapásra megváltozik, amikor a szomszédjukba költözik egy helyes srác, Olly, aki az ablakon át kiszúrja magának a gyönyörű lányt. Innen pedig a történet megállíthatatlanul száguld a szokásos végkifejlet felé: Maddie és Olly elintézik, hogy találkozhassanak, a lány és a szerelmük pedig természetesen veszélybe kerül, ami persze nem lehet akkora, hogy ne lehessen megoldani.

Ebben a moziban minden, minden (bocs, ezt nem lövöm el többször) a könnycsatornáinkat és a gyermeki lelkesedésünket célozza meg. Az előbbiek legerősebb támadója nyilvánvalóan a fiatalok tragédia által árnyékolt szerelme, Maddie szembefordulása az őt óvó édesanyjával, az „inkább meghalok, csak élhessek egy percig igazán”- narratívája. Az utóbbiakat pedig a lenyűgöző képek, a Maddie-t alakító Amandla Stenberg ragyogó mosolya, Olly, azaz Nick Robinson kisfiús sármja és a szerelemért folytatott heroikus küzdelem elégíti ki. Vagyis pont ez a baj – ki kéne elégítenie, de nem teszi.

Pedig minden adott: szép, szerelmes tinédzserek, csodás tájak, torokszorító történet, ám az egész együtt valahogy mégis jellegtelen.

Nem csupán azért, mert ezerszer láttunk már ilyet – gondoljunk csak az Édes november vagy a Csillagainkban a hiba című filmekre, de bizonyos szempontból ide sorolható a fent említett Mielőtt megismertelek is -, hanem, mert semmi újat nem ad hozzá a zsáner kliséihez. Nem kezeli bátran se a betegség bemutatását (azon kívül, hogy Maddie be van zárva, és néha a hasára szorított keze jelzi, hogy épp rosszul van, csak egy pár másodperces animációt kapunk az SCID-ről a film elején), se az érzelmi csomópontokat vagy a nagy döntéseket. Végtére is hatalmas dolog elhatározni, hogy valaki 18 évesen, az anyját hátrahagyva kilép egy totál ismeretlen világba, de erről semmit nem tudunk meg, mert Maddie mindössze egy szívhez szóló levelet ír hüppögve, majd beül a szomszéd fiú mellé a hipermenő kocsijába, és elhúznak Hawaii-ra, miközben a lány számára csupán pár ámuló pillantás erejéig érdekes a sosem ismert kinti világ.

Ha már Hawaii, a filmben sajnos rengeteg logikai baki is van: Maddie online rendeli meg a repülőjegyeket, hogy elszökhessen a szerelmével, miközben nem tudni róla, hogy lenne hivatalos személyije, és egyáltalán, miből telik neki két borsos árú repülőjegyre? Ám a sztori nem törődik az ilyen apró egyenetlenségekkel, helyette inkább végtelenül meghatódik saját magától – giccses, nyaralós jelenetek, rengeteg könnyben ázó közeli -, és bár utolsó szalmaszálként odadob a nézőnek egy egészen izgalmas utolsó csavart, végül ezt a lehetőséget is elbátortalankodja.

Összességében az egész film nagyon bátortalan, és a kétségtelenül ötletes és újszerű vizuális megoldásokon túl gyakorlatilag semmit nem tud nyújtani, ami ne lenne untig ismerős.

Gondosan összerakott és kiszámított sztori ez, valóban ejtettem is pár könnycseppet, de nem felszabadító és katartikus érzésekkel, mint például a Good Will Hunting „nem a te hibád”- jeleneténél ezredszer is, hanem úgy, hogy közben pontosan éreztem, éppen szégyentelenül bedőlök a kliséknek.

 Mondanám, hogy a célcsoport a szerelmes tinédzserek, de az az igazság, hogy 2017-ben, amikor az ifjúsági film- és sorozatipar olyan bátor és komoly vállalkozásokkal operál, mint a 13 okom volt vagy akár az Éhezők viadala, ez sajnos nagyon, de nagyon kevés. Nem állítom, hogy minden mozinak mélyfúrásokat kell végeznie a lelkünkben, önálló gondolat nélkül azonban ma már nem lehet újat mutatni ebben a témában. Kevés, hogy a tájak és a szereplők egyaránt gyönyörűek, ha közben olyan üres az egész, mint Maddie élete Olly előtt. Legalábbis így képzeljük, mert megtudni erről sem tudunk meg semmit.

Kalapos Éva Veronika