„E szín hatása éppoly egyedülálló, akárcsak a természete. Egyaránt kelt komoly és méltóságteljes, bájos és kellemes benyomást. Az előbbit sötétre sűrített, az utóbbit világosra hígított állapotban. És így egyazon színbe öltözhet az öregkor méltósága és az ifjúság szeretetreméltósága” – írja Goethe a piros színről a Zur Farbenlehre (A szín elmélete) című színelméleti, pszichológiai művében.

Szerinte egyébként, ha nem is a piros, de a vörös szín „részben aktuálisan, részben potenciálisan valamennyi többi színt tartalmazza”. Azaz ő úgy kezelte, mint az egyik legfontosabb, minden tulajdonságot magába olvasztó tökéletességet. Kevesbé tudott, de Goethe a színelmélet egyik alapítója volt, és igazából a fizikai szempontokat mellőzve inkább azt vizsgálta, hogy milyen érzeteket keltenek a színek. 

Az nem kérdőjelezhető meg, hogy mára a romatika, az érzelmek, a szexualitás a legtöbb ember agyában összekapcsolódik a piros színnel: a szín hat egyfajta ajzószerként is állítólag, de ennek a kapcsolódásnak a magyarázata közel sem egyértelmű.

Az egyik lehetséges megközelítés az lehet, hogy ősidőktől kezdve a különféle társadalmak olyannyira összekapcsolták a fenti fogalmakat ezzel a színnel, hogy már nem leválaszthatók egymásról. Ennek alátámasztására szolgálhat például, hogy

néhány tudós szerint a vörös okker (vas-oxid) színport vagy festéket már a Homo sapiens is használta termékenységi rituálékban, feltételezésük szerint a nők testére és arcára kenték a szertartások során; ugye nem kell kifejtenem, hogy ezeknek mi lett a végkifejletük?!

Ezen túl a menyasszonyi ruha színe még ma is vörös megannyi kultúrában, például Kínában és Észak-Afrikában is. (Úgy tűnik, hogy mindenféle tudatosság nélkül ebbe is betagozódtam, mert az enyém is az volt természetesen.) Mindenesetre az ősi hindu szent szöveg a Rigvéda már említi, hogy e kiemelkedő alkalmakkor vöröset kell viselni, tehát a szín és a házasság közötti kapcsolat is minimum 3500 évesnek tűnik.

Ugyanakkor a modern időkben már újabb, az első elmélettel ellentétes jelentésrétegekkel gazdagodott a vörösnek, a pirosnak az asszociációs köre, elég csak a kurtizánok ruházatára meg a vörös lámpás negyedekre gondolni. Stendhal és Goethe után pedig egy újabb írót is említenék a rend kedvéért: Nathaniel Hawthorne A skarlát betű című művében a főszereplő, házasságtörő asszonyt a gyermeke születése után egy skarlátvörös színű A betű viselésére kötelezik, ezzel bélyegezve meg őt.

Jelenet A skarlát betű című filmből

Mindez nem adott magyarázatot ugyan az asszociációk keletkezésére, miszerint a piros szín szexuálisvágy-keltő lenne, vagy romantikus hatást érne el annak látványa az emberekben. Éppen ezért a Rochesteri Egyetem két pszichológusa, Andrew J. Elliot és Daniela Niesta 2008-ban elkezdte kutatni a jelenséget, amelynek „a romantikus vörös hipotézise” nevet adták. Ők egyébként azt az álláspontot képviselték, hogy az érzetek összekapcsolása társadalmi tanulás terméke csupán, de nem zárták ki, hogy van biológiai alapja is.

A női főemlősök vizsgálatával kezdték a kutatást a páviánoktól az emberekig, és arra jutottak, hogy az ovuláció közeledtével mind a nemi szerv, mind az arcbőr, a száj és még a mellek is élénkebb piros színre váltanak, az említett majmoknál pedig a nemi szervek is óriásira duzzadnak.

Sőt, ezzel egy időben nagyobb a belső késztetés a szexuális életre, bár azért a „negyes-hatoson” valószínűleg már nem veszik észre rajtunk a természet alkotta finom kis piros zászlókat a férfi utastársaink. Megjegyzem, ez óriási szerencse!

Tovább folytatva a kísérletet, a pszcihológus páros arra kérte egyetemisták egy csoportját, hogy fényképeken mutatott nők vonzerejét értékeljék. Talán senkit nem fog meglepni, de azok a nők lettek a legnépszerűbbek, akik pirosat vagy vöröset viseltek, vagy akár csak a hátterükben megjelent valamilyen módon ez a szín. Pár évvel később ugyanezt a kísérletet megfordították, és tádámmm, azok a férfiak nyerték el a nők tetszését, akik viseltek magukon piros színű ruhát vagy kiegészítőt. 

A tanulmányukból egyébként az is kiderül, hogy a férfiak előszeretettel kérik meg partnerüket piros viselésére, és figyelem(!), a randikon sokkal többet költenek a piros ruhás nőkre.

Saját, egyetemista tapasztalataim ennek a tudományos munkának merőben ellentmondanak ugyan, vagy csak a csóró pasik specialistájaként nem tudok a ruhadarabok e területen való kiugró sikeréről beszámolni…

 

A későbbiekben azért más, témával foglalkozó szakemberek annyiban finomították a fenti eredményeket, hogy a férfiak pirosban inkább fiatalon vonzók a nők számára, illetve a nőies nők esetében hatékonyabb ennek a színnek a viselése. Hogy mi számít „nőiesnek”, nos, az jó kérdés… Ami viszont érdekes: a tanulmány szerint a nők kifejezetten féltékenyek pirosat viselő egyedtársukra, és potenciális vetélytársat látnak bennük.

Azóta már Robert Calin-Jageman és Gabrielle Lehmann, a Dominikai Egyetem pszichológusai 2017-ben megismételték Ellioték kísérleteit, és az általuk kapott eredmények ismeretében sokkal elhanyagolhatóbbnak ítélték meg a piros erotikus hatását. A mai napig folyik a vita a két kísérletező csapat között, utóbbiak állítják, hogy a romantikus vörös hipotézise mítosz, ám Elliot kitart amellett, hogy igenis hatással van – legalább a férfiakra.

Addig is, amíg ők egyezkednek, a piros szín tarol: hirdeti fontosságát, szexuális vonzerejét a szépségipartól kezdve a pszichológián és színszakértésen keresztül a coachingig csomó szakember. Hirdetik, hogy a piros színt viselve erősebbnek, életrevalóbbnak érezheti magát a nő, de még az önbizalmat is növelheti. Ha pedig fél kiállni valaki a nyilvánosság elé, mindenképp vegyen fel valami pirosat, támogatólag fog hatni rá, mondják.

via GIPHY

(Hát nem tudom: ha valaki amúgy szorong és retteg, nem vagyok biztos benne, hogy egy ilyen feltűnő szín tényleg sokat segít rajta közönség előtt.)

A piros élettani hatásai között amúgy említik még, hogy az összes színnél erősebben növeli a pulzusszámot és a vérnyomást, segíthet a vérkeringési zavarokon, a gyomorsav-pangáson, de akár roborálja is a legyengült szervezetet.

Ha pedig itt tartunk, akkor azért nem érdemes megfeledkezni a vörös eddigiekkel merőben ellentétes asszociációiról sem. A kutatások alapján sokszor haragot, agressziót jelent, a vér, a betegségek, a balesetek, a háborúk képe is szorosan kötődik hozzá, nem csak a szerelem. Márpedig ezek a legkevésbé sem szexi asszociációk.

Megismételt kísérletei alapján

Calin-Jageman arra jutott, hogy a piros, illetve vörös színnek nincs egyértelmű összefüggése a szexuális izgalommal, és a trendekhez igazodni próbálóknak üzeni, hogy inkább valami másba fektessék pénzüket és idejüket, mint a piros halmozásába, ha vonzóvá akarják tenni magukat.

Viszont tudomány ide, vagy oda, a piros csodálatos szín, és aki szereti, csak nyugodtan viselje. Ugyanis egy biztos: ha valaki jól van a bőrében és a ruhájában, az minden afrodiziákumnál erősebben hat az emberekre.

Marossy Kriszta

Források: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Kharchenko_irina7