Mi van?! Egy mesekönyv óvodás gyerekeknek, képek nélkül? Megvannak bolondulva? De meg ám, hál' Istennek. B.J. Novak amerikai színész–komikus (A hivatal, Híradósok) magyarul frissen megjelent kötetének (fordította: Elekes Dóra) már a címével sincs sok fakszni. Pontosan azt kapod, amit a borító ígér: egy képtelen könyvet. Na, de ha egyszer kinyitod, akkor garantált a felszabadult marháskodás, amire – lássuk be – sok befeszült szülőnek olyan nagy szüksége van, mint egy falat kenyérre.
A gyerek a kezedbe nyomja a könyvet, hogy olvass föl neki minden szót, majd figyeli, ahogy tíz perc alatt elszáll minden komolyságod. Azt írja a fülszöveg, hogy ha ebből mesélsz, hülyeségeket fogsz beszélni, és mindenki, a gyerekeddel az élen, nagyon-nagyon ki fog nevetni. És tényleg. Nézzétek meg, mi történt Hajdú Steve-vel egy óvodában:
Marháskodó szülőkön visítva röhögő gyerekeket minden otthonba!
Öreganyám spájzában állt egy hatalmas, háromfiókos sublót. A fogantyúk nehezek, a helyiség pedig hűvös volt, és titokszagú. Abban a három fiókban ott volt minden, amire akkoriban a gyerekénem vágyott: csíkos és pöttyös könyvek, lapozók és regények, vagyis a menekülési útvonal a ténylegből a talánba. Azóta azonban eltelt két évtized, és látom: a gyerekeim számára talán már egészen mást jelentenek ezek a történetek.
Sok gyereknek az óvoda az első igazi próbatétel: el kell búcsúznia a szüleitől, és több órán át egy számára idegen környezetben kell tartózkodnia. Vannak, akik a szülők és pedagógusok pozitív hozzáállása ellenére hónapok alatt sem szokják meg az új helyzetet, és sírással kezdődnek a reggelek. Mit javasol az óvodapedagógus?
Az óvodában nincs kapacitás egyéni bánásmódra. Ezért az egyébként gond nélkül integrálható gyerekeket is igyekeznek szegregált ellátásba irányítani. A tudatos szülők ez ellen természetesen kézzel-lábbal tiltakoznak. Miközben emberileg megértik az óvónők aggályait, félelmeit és túlterheltségét is.
Kunadacs valójában a kicsinyített vetülete az országos állapotoknak, és ez az Igazgyöngy óvoda közösségén is meglátszik. Vannak gyerekek, akiknek feje azért borul az asztalra reggel, mert éjjel a tabletjüket nyomkodták, és olyanok is, akik családjának még a lakhatása is problémás, saját ingatlan híján folyamatos költözésre kényszerülnek, a gyerekek pedig gyakran csak az óvodában laknak jól.
Mezőzombor környékén alig akad munka, az anyák így kénytelenek segélyből és közmunkából élni. Sok gyerek éhezik, és a védőnő is azt jelzi vissza: egyre nagyobb a baj.
Az 56 éves írónő – aki októberben az őszi Margó Irodalmi Fesztivál keretein belül Magyarországra érkezik – saját bevallása szerint mindig arról mesél, hogy „egyszerre vagyunk idegesítőek, önzők és ostobák, miközben gondoskodóak, nagylelkűek és jók is.”
Az EMMA Egyesület azon dolgozik bő egy évtizede, hogy az anyák társadalmi helyzete javuljon. Két kulcsfigurája, Schmidt Erika és Fazakas Pálma 15 év után köszön le tisztségéről és adja át a stafétát. Fiala Borcsa többek közt az okokról, az egyesület munkájáról, és arról beszélgetett velük, milyen a nők megbecsültsége és milyen jogaik vannak a szülészeten egy „családbarát országban”.
A Pride hetén nemcsak a bulikban, hanem a konyhában, a pódiumokon, a mozitermekben és a közösségi terekben is pezseg az élet. Íme Kristóf Pride-programajánlója.
