Kezdetnek ugorjunk vissza (még) egy kicsit az időben 

Az 1800-as évek első felében az Egyesült Államok népessége rohamos növekedésnek indult, a jelenség pedig főként a városokra volt jellemző. New York lakossága alig ötven év alatt 60 ezerről félmillióra ugrott, ami hatással volt az ingatlanok és a telkek árára is.

Az emberek belakták a még üresen álló területeket, és New York határai is egyre kijjebb tolódtak. Az ugrásszerű növekedés azonban számos próbatétel elé állította a várost, aminek lakói ekkor még nem is sejtették, azzal, hogy a korábban üres telkeken tartott tehenek kiszorultak a peremterületekre, a hűtés és a tartósítás kezdetlegessége miatt sokkal kevésbé lesz hozzáférhető a friss tej – ami ekkoriban az anyatejről már leválasztott csecsemők elsődleges tápláléka volt. És mivel a társadalmi és gazdasági nyomás arra késztette a nőket, hogy minél hamarabb válasszák el a gyermekeiket, New York-i csecsemők ezrei számára kellett valahogy tehéntejről gondoskodni.

A kereslet azonban, mint mindig, most is megteremti a kínálatot: a manhattani szeszfőzdék meglátták a helyzetben a lehetőséget, és a szeszgyártásból megmaradt cefremaradékkal teheneket kezdtek táplálni és tartani.

A szegényes étrend hatására azonban az állatok végtagjai sorvadni kezdtek, fogaik kihullottak, farkuk leszáradt, és nem meglepő módon az általuk adott tej minősége is borzalmas volt. A kékes árnyalatú, híg folyadék eladhatatlannak bizonyult, ezért a vállalkozók liszt, tojás, keményítő és gipsz hozzáadásával igyekeztek tejszerűvé varázsolni.

Az 1830-as évek végére az amerikai városokban elfogyasztott tej 50-80 százalékát tette ki a „mosléktej”

Robert Hartley, aki a New York-i mértékletességi mozgalom egyik alapítója volt, és élete során a szegények körülményeinek és egészségének javítására törekedett, az 1840-es években megpróbálta felhívni a figyelmet a tejjel való trükközésre. Még egy olyan jelentést is közzétett, amely összefüggésbe hozta a mosléktejet a csecsemőhalandósággal, azonban megállapításai nem érték el a társadalom ingerküszöbét. A korabeli New York-iak nagy becsben tartották az alkoholt, ezért bizalmatlanok voltak Hartley-val, mert úgy vélték, hogy alkoholellenes célok mozgatják. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

De amellett, hogy a szeszesital-kedvelő New York-iak szkeptikusak voltak Hartley indítékait illetően, más tényezők is akadályozták, hogy figyelmeztetései célba érjenek. A gazdag szeszfőzőknek politikai befolyásuk volt, és kapóra jött nekik a kormányzati szabályozás hiánya is.

És mivel a szeszesital-kereskedők ablaktalan kunyhókban rejtegették a beteg teheneket, a tej hamis címkézésével könnyen megtévesztették a közönséget, ráadásul a baktériumelmélet széles körű elfogadása is váratott még magára. 

Mégis, amikor 1858-ban Frank Leslie háborút hirdetett a mosléktejjel szemben, erőteljes, már-már sokkoló képeivel és szenzációhajhász riportjával sikerült tömeges felháborodást kiváltania. Leslie egész oldalas hirdetéseket adott fel újságokban, ezekben drámai sorokkal hirdette a savanyú tejet bemutató sorozatát. Pontos térképeket tett közzé, amelyeken ábrázolta azokat az utcasarkokat, amelyeken a kérdéses tejet árulták, és azokat a tejüzemeket, amelyekben előállították. Illusztrátorait azzal bízta meg, hogy szivárogjanak be a helyszínekre, ők pedig amellett, hogy részletesen bemutatták a rossz körülményeket, az ír tejipari munkásokat olyan sértő módon ábrázolták, ami még a bevándorlóellenes indulatokat is felszította.

Annak ellenére, hogy a helyi önkormányzat kevés segítséget nyújtott, Leslie folyamatos aktivizmusa arra késztette New York állam törvényhozását, hogy 1862-ben tejszabályokat alkosson és adjon ki. Bár ettől kezdve a törvény tiltotta a tejjel való trükközést, New York csecsemőinek továbbra is táplálékot kellett adni.

Forrás: Getty Images / Universal History Archive / Universal Images Group

Szerencsére azonban Hartley-n és Leslie-n kívül más is elkötelezett híve volt a biztonságos élelmiszerpiac megteremtésének

A vegyészként és orvosként is tevékenykedő Samuel R. Percy fő célja a biztonságos élelmiszer-ellátás megteremtése, valamint az élelmiszerek által okozott megbetegedések visszaszorítása volt.

Számos kísérlete mellett kidolgozott egy porlasztási eljárást, amely lehetővé tette a hőmérsékletre érzékeny, folyékony halmazállapotú anyagok szárítását és tartósítását.

Az eljárás lényege, hogy a folyadékot egy porlasztófej segítségével egészen apró cseppekre bontják, és mivel ezek meleg levegő hatására elveszítik a nedvességtartalmukat, sokáig tárolható és könnyen szállítható por lesz a folyadékból.

Percy 1872. április 9-én, épp 150 éve szabadalmaztatta a tejpor előállításának módszerét, megkönnyítve (és megmentve) ezzel sok százezer gyerek és szülő életét. Az eljárás később hasznosnak bizonyult a rohamtempóban fejlődő gyógyszeriparban is, így közvetve ugyan, de a tejpor előállítása a modern gyógyszergyártás folyamatában is megkerülhetetlen szerepet kapott.

Forrás: Getty Images / Charles CICCIONE / Gamma-Rapho

Ennek ellenére a tejhamisítókkal kapcsolatos problémák fennmaradtak,

egészen addig, amíg a vasúti szállítás és a pasztőrözés lehetővé tette, hogy a vidéki gazdaságokból hűtött, fogyasztásra alkalmas tejet juttassanak a városba. Az ügyet aztán tovább segítette, hogy 1906-ban a kongresszus elfogadta a tiszta élelmiszerekről és gyógyszerekről szóló törvényt, amely megakadályozta a hamisított vagy hamis márkájú, illetve mérgező vagy káros élelmiszerek, gyógyszerek és szeszes italok gyártását, értékesítését vagy szállítását.

A mosléktejbotrány üzenete azonban még ma is aktuális, gondoljunk csak az olcsó, előregyártott élelmiszerekre és az ezzel párhuzamba állítható természetes, egészséges lehetőségekre.

Ennek különböző árnyalatai mutatkoznak meg a bio- és génmódosított élelmiszerek címkézése körüli vitákban, valamint számos gyár és gyorsétteremlánc működési gyakorlatában. 2008-ban Kínában robbant ki hasonló botrány, ekkor a tejet és a tápszereket melaminnal javították fel, ami közel 300 ezer csecsemőt betegített meg.

És bár a cél mindig is az volt, hogy az élelmiszerek ne csak megfizethetők, de biztonságosak is legyenek, úgy tűnik, bőven van még dolgunk ezzel.

Mózes Zsófi

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Caroline Purser