–

Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe világszerte

Sokkoló szám, a csillogó szemű ötödikesek vélhetően nem is értik, mekkora mennyiség ez. Ráadásul nemcsak a gazdag országok pazarolnak, hanem itthon sem jobb a helyzet, sőt a fejlődő országok sem spórolnak – meséli Szakos Dávid, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) munkatársa, az ötödikesek alkalmi tanára. 

A Maradék nélkül program 2016-ban indult itthon EU-s forrásból, és legfőbb célja, hogy a háztartások élelmiszerhulladék- termelését legalább nyolc százalékkal csökkentse. Lehet, hogy ez nem tűnik soknak, de talán úgy jobban értelmezhető, ha eláruljuk:

egy EU-s állampolgár évente 92 kiló ételmaradékot pöcköl a szemétbe, és a felmérések szerint mi, magyarok 68 kilót 

– amivel személy szerint nem igazán tudok mit kezdeni, annyira hatalmas számnak tűnik. Persze én jóval könnyebb helyzetben vagyok, mint az emberek többsége, mert az állataim gyakorlatilag mindent eltüntetnek. Amit meg nem, az a komposztban végzi. 

Az iskolai program idén márciusban indult, hisz kit lenne egyszerűbb meggyőzni: azokat, akik több évtizede rosszul csinálják, vagy azokat, akik még csak tanulják a dolgot?

A statisztikák szerint a fiatal férfiak pazarolnak legtöbbet, az idősek – vélhetően szüleik tanítása nyomán – még igyekeznek mindent feldolgozni, átalakítva, fagyasztva, vagy csak megfelelő mennyiséget előállítva. 

A Maradék nélkül azonban nem csak a gyerekeknek szól, hanem külön figyelmet szentelnek a vendéglátóiparnak, a kereskedelemnek,  és az iparnak is. Nem véletlenül. Ezekben a szegmensekben rengeteg élelmiszer jut a szemétbe: a feldolgozóiparból 19 százalék, a vendéglátásból 12 százalék, a termelésből pedig 11 százalék. 53 százalékot tesznek ki a háztartások, és mindez 88 millió tonna hulladékot jelent az EU-ban évente. Érdekes, hogy a fejlődő országok esetében ez a szám hasonló, csak a szektorok arányai mások. 

Másnapos pizza, megaludt tej és társai

A szomszédom gyakran akaszt a kerítésemre másnapos kenyeret, mert ő már nem eszi meg, a baromfiknak azonban szívesen adja. Más a fagyasztott és lejárt élelmiszert adja nekünk – a kutya nem fog reklamálni, ha már túlérett a csirkemell. Sőt. Fene a gusztusát.

Nem meglepő, hogy a felmérések szerint 13 kilónyi készétel landol a kukákban évente, ezt követi a 6,5 kiló pékáru.

Bevallom, ezt nem igazán értem, a száraz kenyér szuper zsemlemorzsa, csak le kell reszelni, de ezek szerint a többség nem vacakol vele. Három kiló zöldség is meglátogatja a kukát, ezt követi 2,9 kilónyi tejtermék. Jó, jó persze, ez szomorú, de nem szeretnék álszent lenni, én is sokszor túlvásárolom magam. Egy „kihagyhatatlan ajánlat”, egy új termék, vagy csak a mohóságom pakolja helyettem tele a kosarat. (Saját ötletem ez ellen: nem vagyok hajlandó kocsiba pakolni, inkább cipelem a kosarat, és rögtön tudatosabb vásárló leszek. Ahol pedig nincs kosár, ott papírdobozokba rámolok.) 

Szakos Dávid újabb sokkoló információt közöl a gyerekekkel: egy négyfős család  évente 50 ezer forintnyi élelmiszert vet a kukába.

A szemem előtt máris elvonult egy csodás csizma, a gyerek vágyott 3D-nyomtatója, meg egy hosszú hétvége a Balaton-felvidéken. Ezek mind kijönnek ötvenezerből, csak egy kicsit kell tudatosabban élni hozzá. 

Amire senki nem gondol

Oké, keletkezik egy csomó hulladék, ez tényleg szomorú, de ez van. A szemét szépen elvándorol a hulladéklerakóba, ahol bomlásnak indul. Jaj, de jó, nem kell vele semmit csinálni – gondolja az egyszerű polgár, és igaza is van, azt az aprócska tényt leszámítva, hogy a bomlás során üvegházhatású gázok szabadulnak fel, melyek finoman szólva sem tesznek jót a Földnek. Csak két szót mondok: globális felmelegedés. 

Számokban kifejezve ez évente 4,4 milliárd tonna CO2-vel egyenértékű káros gázt jelent, ami a globális kibocsátás 9,49 százaléka.

Sajnos rossz hír a sok tejterméket és húst fogyasztóknak, hogy ezeknek az élelmiszereknek van a legnagyobb széndioxid-kibocsátása. Jó hír viszont, hogy ezekből nem vagyunk olyan pazarlók, mint a zöldség-, gyümölcs- és pékáru fronton. 

És akkor még ott van a tárolás kérdése is. Az évente keletkező élelmiszerhulladék akkora területet foglal el a világban, mint Magyarország 150-szeres területe. Ez a Föld összes mezőgazdasági területének 30 százaléka (1,4 milliárd hektár). 

Na, jó, de mit lehet tenni? 

Például, hogy odafigyelsz, és másokat is erre biztatsz. Nyilván nem te fogod meggyőzni a jogalkotókat arról, hogy ne csak a legalább 55 milliméteres átmérőjű kerek alma kerülhessen a piacra, bár ha erről meggyőznéd őket, az elég menő lenne! És akkor lobbizz, kérlek, a görbe uborkákért is, mert azok is a szemétben végzik! 

Amit tehetsz, hogy tudatosan vásárolsz. Mindig végiggondolod, mire van ténylegesen szükségetek, például kell-e azért plusz két kiló kenyér, mert két napig nem lesz nyitva a bolt.

Nem mindig érdemes a nagyobb kiszerelést venni. Kivéve, ha nagy a fagyasztód. 

Egyáltalán, ha túl sok keletkezett valamiből, mindig rakd a fagyasztóba. Különösen igaz ez a pékárura, ami felengedés után is tökéletesen fagyasztható.

A „first in, first out” elnevezés arra utal, hogy amit régebben vettél, azt használd fel, mondjuk, konzervből. Így sosem kell kidobnod lejárt terméket. 

És érdemes megtanulni (ez a saját kollégáimnak is szól!), hogy a fogyaszthatóság és a minőség megőrzése nem azt jelenti, hogy a határidő lejárta után mindkét esetben ki kell dobni a cuccot a kukába! Ezt a felnőttek 62 százaléka rosszul tudja, aminek fényében nem meglepő, hogy ennyi minden landol a szemetesben.

A fogyaszthatóság főleg rövid lejáratú élelmiszereken szerepel: például tejtermék, húsáru, hal, stb., és az időpontot ebben az esetben be kell tartani, mert nem biztos, hogy látszik, ha a romlási vagy erjedési folyamat elindult. A minőség megőrzési ideje viszont annyit jelent, hogy a lejárati idő végéig nem fog veszíteni a termék a minőségéből, de utána is fogyasztható.

Ez főleg hosszabb ideig eltartható élelmiszereken szerepel, mint a száraztészta, a konzervek és a fagyasztott termékek. Jó példa erre, hogy a kukoricakonzerv veszít ugyan a színéből, de minden más tulajdonsága változatlan marad. 

Különben meg járj piacra, és vegyél kimért termékeket. 

Ha van lehetőséged, komposztálj. 

Ha pedig mindezt megtetted, dőlj hátra, és képzeld el, mire költenéd a megtakarított 50.000 forintot. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/gremlin