-

Mi is lehetne fontosabb egy szülő számára, mint a gyereke egészsége? Számtalan nőt ismerek, aki onnantól fogva, hogy végre meglátta az áhított két csíkot, azonnal elkezdett tudatosan odafigyelni a táplálkozására még akkor is, ha egészen addig leginkább a gyorséttermek büféjében szeretett dőzsölni. Hallod mindenfelől, no meg érzed magad is, hogy már magzatkorában szeretnéd megadni a gyereknek a lehető legjobbat és legtöbbet. Például jó minőségű, friss ételt. Dehogy bíznád a gyerekeid etetését másra, inkább beloholsz még munka után a közértbe, hogy ropogós zöldségből, zsenge húsokból elkészítsd számukra a szeretettel fűszerezett, egészséges házi kosztot. Amiről, ugye – a félkész ételekkel, mirelit fogásokkal szemben – legalább tudod, hogy mit tartalmaz.

Illetve csak tudni véled... Sajnos hiába a nagy odafigyelés, az alapanyagok gondos kiválogatása, hiába törekszel arra, hogy a lehetőségeidhez mérten változatos, vitaminokban, rostokban és ásványi anyagokban is gazdag ételekhez juttasd a családot, a tányérokon gőzölgő ételben bizonyos dolgokból jóval több van, mint szeretnéd, másokból pedig messze kevesebb, mint amit remélsz.

Gazdálkodás helyett agrobiznisz

Az élelmiszerek előállítása ugyanis hatalmas üzletággá fejlődött ki az elmúlt évtizedekben. A sok éhes szájat egyszerűbbnek tűnt tömegtermeléssel, csirkegyárakkal, ipari módon előállított zöldségekkel betömni. Ám hogy ez az üzleti döntés valójában milyen káros következményekkel járt, azt csak mostanában kezdjük megérteni. Több vizsgálat is bebizonyította, hogy

a nagyüzemi gazdálkodás, a növények és a táptalaj masszív vegyszerezése, illetve az intenzív állattartás elképzelhetetlen mértékben csökkentette az élelmiszerek tápértékét.

Csak hogy néhány ijesztő példát említsek: egy átlagos kisiskolás tányérjában a krumpli réztartalma 47 százalékkal, a vastartalma 45 százalékkal csökkent, teljességgel elveszítette A-vitamin tartalmát és C-vitamin tartalmának 57 százalékát. A sárgarépa magnéziumtartalma, illetve a brokkoli kálciumtartalma 75 százalékkal lett kevesebb.

A csirkegyárakban előállított szerencsétlen szárnyasoknak csupán öt hétig tart az életük, ennyi idő alatt jutnak el a tojásból a vákuumcsomagolásig. Ezt a hihetetlen iramú tömegtermelést csak úgy lehet biztosítani, ha az állatokat egymás hegyén-hátán tartják, és ahhoz, hogy ezt a stresszes környezetet el tudják viselni, agyontömik őket gyógyszerekkel és antibiotikumokkal. Ennek következtében az a csirke, ami a tányérunkra kerül, kétszer annyi zsírt, és isten tudja még mennyivel több káros anyagot tartalmaz, mint 40 évvel ezelőtt. Hasonló tendencia mentén vált az életet adó tej is ócska, fehér löttyé, eltűnt belőle 20 százaléknyi kálcium, 21 százaléknyi magnézium, és 60 százaléknyi vas. Mire pedig sajt formában megjelenik az áruházak polcain, már tényleg csak elvétve található benne értékes tápanyag.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Így lesz a gyerekből minőségi éhező

Hiába ringatod tehát magad abban a téves hitben, hogy a szerető gondoskodással összeállított házi koszttal máris mindent megtettél a jövő generációjának egészségéért. Hiszen az, ami a tányérokra kerül, nem feltétlenül egyenlő azzal, amit eredetileg oda szántál. Az ételekből - noha a kalóriatartalmuk ugyanannyi maradt - a nagyüzemi termelés és termesztés következtében kilúgozódott a legtöbb tápanyag, a helyére viszont bekerült egy csomó olyan dolog, amire a szervezetünknek egyáltalán nincs szüksége, vagy ami egyenesen káros.

Az, hogy az utóbbi időben egyre több Alzheimeres, Parkinsonos, vagy rákos megbetegedés ütötte fel a fejét, szorosan összefügg a növényvédő szerek gátlástalan használatával is.

Ugyanaz a tál spenót tehát, amit ma egy gyerek megeszik, hasonló mennyiségű kalóriát tartalmaz, mint amit a nagyapja evett annak idején kisfiú korában, de messze kevesebb vitamint és ásványi anyagot. Így cseperednek tehát a mai gyerekek éhezve is túlsúlyossá.

Bio élelmiszerek – úri huncutság?

Erre az áldatlan állapotra jó megoldás lehetne, ha az áruházak olcsó, saját márkás termékei helyett ökogazdaságokból származó élelmiszereket vásárolnánk. De azért legyünk magunkkal őszinték. Egy négyfős család heti bevásárlása így is olyan összegekbe kerül, hogy az embernek jojózni kezd a szeme a kasszánál állva, még akkor is, ha előtte mindent aprólékosan megnézett, összehasonlította a kínálatot, figyelembe vette a gyerekek ízlését, allergiáját, esetleges intoleranciáját, tüzetesen megvizsgálta a termék csomagolását, végigböngészte az apró betűs részt is, illetve mérlegelte az ár/érték arányokat. Mindezek után készséggel elhiszem, ha megremeg annak a gondos háziasszonynak a keze, miközben a 30 százalékkal drágább tanyasi csirke, szabad tartású oldalas, vagy öko-bio köles után nyúl.

Való igaz, első pillantásra tényleg jóval drágábbnak tűnnek a biotermékek. Ám ha a beltartalmukat és a tápértéküket veszed figyelembe, tulajdonképpen még olcsóbban is kijössz az ökovásárlással amellett, hogy ezzel a gyermekeid egészségéért is rengeteget tettél.

Egy biopaprika ugyanis pont annyi tápanyagot tartalmaz, mint tíz ipari módszerekkel előállított társa, egy 15 dkg-os biokenyér pedig laktatóbb, mint fél kiló, a hiperben „frissen sütött", lufivá puffasztott buci.

Öntsünk tiszta tejet a pohárba!

Tudatos és egészségvédő vásárlással bárki tehet azért, hogy lejjebb nyomja az ökotermékek árát. Magyarországon egyenlőre még nem túl nagy a kereslet a biotermékek iránt, de például Ausztriában és Németországban, ahol ezekre nagyobb igény mutatkozik, már igazán elhanyagolható az árbeli különbség bio és nembio között. A megnövekedett kereslet nálunk is óhatatlanul fejlődő, versenyképes kínálatot hozhat magával!

De még így is teljes mértékben érthető, ha egy család úgy érzi, nem engedheti meg magának azt az ökoluxust, hogy azon melegében életmódot váltson, és ezentúl csak bioélelmiszerekkel töltse fel a kamrapolcokat, de erre nincs is szükség. Kezdetnek éppen elég annyi, ha legalább a gyerekeid táplálkozására megpróbálsz odafigyelni, így valóban a legjobb minőséget kapják majd. Sőt! Már azzal is sokkal előbbre vagyunk, ha legalább a tejtermékekről biztosan tudható, hogy megbízható helyről, ökogazdaságból származnak.

Fiala Borcsa

 

Képek: Greenpeace Magyarország