Reumára ketchupot, depresszióra szénsavas üdítőt – Élelmiszerek, amiknek korábban gyógyhatást tulajdonítottak
Chiamag, gojibogyó, spirulina, avokádó… és még hosszan sorolhatnánk a manapság divatosan csak superfoodnak nevezett élelmiszerek listáját, amelyeket többek közt – vagy legfőképp – az egészségre gyakorolt jótékony hatásuk miatt fogyasztunk. De talán kevesen gondoltátok volna, hogy egy ilyen lista korábban teljesen (khm) másfajta élelmiszereket tartalmazott – nem is akármilyeneket… Mózes Zsófi gyűjtése.
–
Az 1800-as évek orvosi csodája: a ketchup
A mai világban nevetséges lenne, ha gyógyszerként használnánk, nem így volt ez azonban az 1830-as években, amikor a paradicsomalapú ketchup pillanatok alatt tört utat magának az amerikai egészségügyben. Korábban a mártást gombából vagy halból készítették, egészen 1834-ig, amikor dr. John Cooke Bennett paradicsomot adott a masszához, és ezzel látszólag megalkotta az 1800-as évek legmenőbb gyógyszerét. Annak ellenére, hogy ma már tudjuk, paradicsomot fogyasztani valóban egészséges a benne található antioxidánsok miatt,
Bennett egyenesen azt állította, hogy kutatásai bizonyítják: a paradicsom képes gyógyítani számos betegséget, köztük a hasmenést, a kolerát, a sárgaságot, az emésztési zavarokat és a reumát.
Arra biztatta hát az embereket, hogy főzzék a paradicsomot mártássá, így kihasználva a gyümölcs gyógyító tulajdonságait. Kutatási eredményeit széles körben hirdette az összes nagyobb amerikai újság, így értesült a hírről Alexander Miles vállalkozó is. Bennett és Miles útjai keresztezték egymást, és piacra dobták a tablettát, ami a Paradicsomkivonat nevet kapta. Ez – és az újságok hasábjain állandó helyet bérlő kutatási eredmények – csúcsra járatták a paradicsomőrületet, ami forgószélként szántotta fel az országot.
Ahogy a ketchuptabletták és a paradicsommártás népszerűsége rekordokat döntött, egyre több vállalkozó ugrott fel a szekérre, és kezdte el gyártani a saját változatát. A ketchuppiac így exponenciálisan nőtt, és gyorsan jövedelmező üzletággá vált. Az akkori tudósok szerették volna bővíteni Bennett korábbi kutatásait, ám ahogy egyre többen kezdték vizsgálni a ketchup gyógyító hatását, egyértelművé vált, hogy azt hiába keresik, nem több ugyanis puszta átverésnél. A ketchup minden pozitívuma ellenére nem az csodaszer volt, amit Bennett és Miles elhitettek a néppel, és hamarosan a paradicsom gyógyhatása miatti felhajtás is alábbhagyott.
Pszichés panaszok esetén pattints fel egy 7Up-ot!
Charles Leiper Grigg 1868-ban született Price's Branchben, Missouri államban. Felnőttként St. Louisba költözött, ahol reklámokkal és értékesítéssel kezdett foglalkozni, és megismerkedett a szénsavas italok üzletágával is. 1919-ben Grigg már egy Vess Jones tulajdonában lévő gyártóvállalatnál dolgozott, itt találta fel és hozta forgalomba első üdítőjét, a Whistle nevű, narancsízű italt. Egy, a vezetőséggel folytatott vita után azonban Grigg felmondott (hátrahagyva a Whistle-t), és a Warner Jenkinson Companynál helyezkedett el, ahol üdítőitalokhoz fejlesztett ízesítőanyagokat. Grigg itt alkotta meg második üdítőitalát, a Howdyt, amikor pedig tovább állt a cégtől, tanulva a korábbi esetből, magával vitte találmányát is.
Ezt követően Edmund G. Ridgway üzletember segítségével Grigg megalapította a Howdy Companyt. Annak ellenére, hogy korábban Grigg két narancsízű üdítőitalt hozott létre, nem tudta felvenni a versenyt a narancsos üdítőitalok királyával, az Orange Crushsal, ami egyre inkább uralta a narancsos üdítők piacát. Grigg ezért úgy döntött, hogy más vizekre evez, már ami az ízeket illeti, és a citromos-lime-os irányra kezdett összpontosítani. 1929 októberében aztán feltalált egy új italt, amit Bib-Label Lithiated Lemon-Lime Sodasként kereszteltek el. A nevet pedig hamarosan 7Up Lithiated Lemon Sodára változtatták, majd 1936-ban egyszerűen csak 7Up-ra.
Az eredeti recept lítium-citrátot tartalmazott, ami akkoriban megtalálható volt a legtöbb hangulatjavító gyógyszerben, így évtizedeken át használták mániás depresszió kezelésére.
A lítium egyike a hetes tömegszámú elemeknek, sokak pedig szerint innen ered a 7Up neve. Grigg soha nem erősítette meg ezt az elméletet, de az üdítőt sokáig úgy reklámozta, mint ami jótékony hatással van a hangulatra. És mivel a termék az 1929-es tőzsdekrach és a nagy gazdasági világválság kezdete idején debütált, ez marketingfogásnak sem volt utolsó.
A lítium-citrát üdítőitalokban való használatát aztán 1948-ban betiltották, így eltávolították a 7Up-ból is. Később pedig több problémás összetevőt is lecseréltek, hogy csökkentsék az üdítő nátriumtartalmát.
Kukoricapehellyel a szenvedélyek ellen
A népszerű Kellogg's kukoricapehelynek – ami látszólag ártatlan reggeli választásnak tűnhet – meglehetősen bizarr története van. A gabonapelyhet, amit még 1894-ben John Harvey Kellogg készített el először, eredetileg egészséges táplálékként alkotta meg annak a szanatóriumnak a betegei számára, ahol dolgozott. Amellett azonban, hogy egészséges ételt hozzon létre, fontos cél volt még – bármilyen furcsán hangzik –, hogy az ízetlen is legyen. A cornflakes-mítosz szerint ugyanakkor mindez egy – az egyháza által támogatott – szélsőséges diéta része volt, ami a szenvedélyek elfojtását célozta.
Kellogg ugyanis hetednapi adventista volt, szigorú vegetáriánus étrendje mellett a mindennapjaiban nélkülözte az alkoholt és a koffeint. Emellett pedig buzgó híve volt az önmegtartóztatásnak is: úgy vélte, hogy a szex és a maszturbáció egészségtelen, sőt egyenesen abnormális.
Az esetleges hangulatingadozásokat, rossz testtartást, pattanásokat, kopaszodást, merev ízületeket, szívproblémákat, valamint a fűszeres ételek iránti vágyat is az önkielégítés számlájára írta, a vágy elfojtására pedig több módszert is kikísérletezett.
Annak ellenére, hogy Kellogg valóban a tiszta életmódot pártolta, önmegtartóztatást gyakorolt, és azt hangoztatta, hogy a bőséges étrend a maszturbáció visszaszorításának egyik legjobb módszere, abban nincs egyetértés, hogy ezzel kapcsolatban konkrétan utalt volna a kukoricapehelyre. Más források szerint ugyanis a cornflakes feltalálásának eredeti ötlete abból az igényből eredt, hogy olyan reggeli ételt hozzanak létre, ami sikeresen veszi fel a kesztyűt az emésztési zavarokkal. Ez ugyanis gyakori egészségügyi panasz volt a XIX. század Amerikájában. És bár szerencsére az utóbbi években egyre több szó esik a rendszeres önkielégítés pozitív hatásairól, egy dologban mindenképp igaza volt Kelloggnak: a változatos étrend elengedhetetlen, ha az egészségünkről van szó.
Mózes Zsófi
Kiemelt képünk ilusztráció - Forrás: Getty Images/Image Source
