–

Korábban, ahogy a nyár bódító, frissen kaszált fű illatát kisodorta a világból a ködszagú ősz, úgy alakult át az én étkezésem is, és vált színesből és könnyűből egyoldalúvá és hizlalóvá nehézkessé. Míg a tavasz kezdetével boldogan vetettem magamat rá mindenre, ami ropog és zöld, majd egy egész nyáron keresztül habzsoltam a lédús idénygyümölcsöket, október magasságában mintha valamiféle szemellenzőt kaptam volna. Szinte alig vettem észre a zöldségesek pultján mást a krumplin, almán, hagymán kívül, az étrendemet pedig így rostok helyett inkább sajtokkal, vörösborral és sok-sok hússal gazdagítottam – a dieteikusok nagy bánatára, gondolom.

Éppen e zöldségvakságom okán fogtam bele két évvel ezelőtt a teljes esztendőn át tartó #réparetekmogyoró kihívásomba az Instagramon, aminek során igyekeztem odafigyelni, hogy valóban mindennap egyek elegendő zöldséget, gyümölcsöt (erről ITT, illetve a közben született receptekről ITT olvashatsz).

Az eleinte részben kényszerszülte szokásból aztán idővel óriási szerelem lett, ma már úgy dobálom a bevásárló-kosaramba a gránátalmát, karfiolt, répát, padlizsánt, retket, kígyóuborkát, hogy még csak nem is pillantok a hentes irányába!

(Igen, jól érzed, a vörösbor azért olykor feltűnik a menüben, de hát az tulajdonképpen gyümölcs, nem?)

Mindig elképeszt, milyen gazdag a zöldséges-gyümölcsös ételek világa, mostanra már sokkal több receptet fel tudok mondani akár álmomból is felkeltve répából, mondjuk, mint csirkemellből. Hiszen a répa annyival, de annyival izgalmasabb! Vagy a többi… Nem hiszed? Na, gyere, mutatom!

1. Grúz padlizsántekercs (avagy nigvziani badrijan)

A grúz konyha egyik jolly jokere a fűszerekkel összedarált dió, amit sok mindenbe beletöltenek, ez történik most a mi esetünkben is. A padlizsánokat kétféleképpen lehet elkészíteni: macerásan vagy könnyedén, azaz egyenként olajjal megsütve, vagy szépen felszeletelve a sütőbe dugva. Mivel én elkötelezett híve vagyok a fakszni mentességnek, és az idő értelmes beosztásának is, inkább a bé verziót ikszeltem. Késsel kábé egy centis szeletekre vágtam hosszában két padlizsánt, olívaolajjal lekentem mindkét oldalát, sóztam, majd szépen elrendezgettem egy tepsiben (ne egymás hegyére-hátára tedd, ha kicsi a tepsid, inkább süss két adagban), majd 180 fokos sütőben körülbelül fél óra alatt puhára sütöttem őket, félidőben óvatosan (el ne szakadjon!) megfordítottam.

Közben elkészítettem a diós keveréket: ehhez 200 gramm diót aprítóképben krémesre kevertem sóval, 2 evőkanál fehérborecettel és a fűszerekkel. Eredetileg természetesen grúz khmeli suneli nevezetű fűszerkeverék dukál bele, ami többnyire görögszénamagot és -levelet, koriandert, borsikafüvet, bazsalikomot, petrezselymet, sáfrányos szeklicét, zellerlevelet, zellert, kakukkfüvet, chilit, feketeborsot, kaprot, babérlevelet, mentát és körömvirág szirmot tartalmaz.

Ha kapsz ilyesmit a sarki boltba, akkor nagyon szerencsés vagy, ha nem, akkor készítsd el a saját padlizsántekercs verziódat, legfeljebb nem annyira grúzos, mint inkább arabos beütésű lesz, de ha finom, kit érdekel, nem igaz?

A lényeg a ruganyosság és a flexibilitás – akinek meg nem tetszik, ne egye.

Én is így döntöttem, úgyhogy feltúrva a kamrapolcot, a dió és ecet mellé ment római kömény, sáfrány, fokhagyma, csili és bors is. Majd egy-egy evőkanálnyi mennyiséget a sült padlizsánszeletre tettem, feltekertem, végül megszórtam friss gránátalmaszemekkel. 

2. Kelbimbósaláta kéksajttal és gránátalmával

Ha a gyerekkori énem látta volna, ahogy tegnap két pofára tömtem magamba ezt a színes tálat, valószínűleg kiszalad a világból szentül meggyőződve róla, hogy felnőni tényleg nem érdemes. Szerencsére azonban nem látta, így én érett fejjel már vígan megbarátkozhattam a mini káposztának kinéző zöldséggel. Rendszerint egy háromnegyed kilót szoktam venni, a fele belemegy a vasárnapi húslevesbe, a másik fele meg felnégyelve, elfelezve (mérettől függően) sóval, borssal, olívaolajjal összeforgatva pár nappal később a sütőbe. Ott 15-20 perc alatt megsütöm, rákockázok kéksajtot (de ha te kecskesajttal jobban csíped, az is pompás!), megszórom gránátalmával, és aztán mind egy szálig bekebelezem. Igen, ez tényleg egy teljes ebéd, és valóban öt perc időráfordítást igényelt.

3. Szívmelengető gombaleves, amiben megáll a kanál

Ha ősz, akkor leves! Valamivel mégiscsak muszáj ellensúlyozni a kinti szürke nyákot, nem igaz? Ezúttal egy olyan fogással, ami könnyű ebédnek is megállja a helyét, mégsem érzed tőle úgy magadat, hogy kibabrált veled a sors! Egy lábosban vajon megdinsztelem az újhagyma fehérjét pár gerezd összenyomott fokhagymával, majd rádobom a felszeletelt gombát (legyen bő fél kiló!), sóztam, borsoztam, szórtam mellé zsályát, kakukkfüvet, mintha nem lenne holnap, aztán addig pároltam, amíg a gomba el nem főtte a levét és kicsit le nem pirult, Akkor felöntöttem három bögre vízzel, beleszórtam egy bögre rizst, és a diós ízvilágot megidézendő, két evőkanál tahinit (azaz szezámmagkrémet), végül addig rotyogtattam alacsony lángon, amíg a rizs meg nem puhult. Tökmaggal szórtam meg a tetejét, hadd roppanjon, de azt már csak a tányéron.

4. Tárkonyos grépfrút

Tavaly nyáron, amikor Londonba utaztam (ó, boldog békeidők!) repülővel (szipp-szipp), hogy ott meglátogassam Jamie Olivert (fájdalmas farkasvonyítás) az új könyve kapcsán (brühühü), találkoztam a Pásztory Dóri Marcijával (róluk, ugye, lehet tudni, hogy óriási gourmet-k, ha nem olvastad volna a témában Dóri cikkét, akkor ITT megteheted), és hát mi másról is beszélgettünk volna, mint az evésről.

Ő mesélte, hogy ettek valahol egy roppant izgalmas fogást, én meg hitetlenkedve írtam fel a telefonomban erre rendszeresített Szuperígéretes, kipróbálandó receptek című jegyzetbe.

Aztán csak nem mertem nekidurálni magamat… egészen mostanáig. Ám hétvégén vendégeket fogadtam, és azt találtam ki, a nyolcvanhárom fogás után se időm nem lesz hatemeletes, hét nyelven szóló, időigényes édességet legyártani, meg valószínűleg addigra már a szemünk se fogja kívánni. Így adta magát, hogy leporoljam a Márton javaslatát, és átültessem a jegyzetem a gyakorlatba.

Íme: Két evőkanál barnacukrot ledaráltam (kávédarálón) egy evőkanál tárkonnyal. A grépfrútokat félbevágtam és megszórtam vele. Figyelj, nem akarom a Mártont szajkózni, de KI. KELL. PRÓBÁLNOD.

Fiala Borcsa