Edd magad kívül-belül színesre – 5 kirobbanóan ízbomba zöldséges fogás
Majdnem 3 hónappal ezelőtt, január 17-én vágtam bele az új projektembe az Instagramon. Ez az a nap ugyanis, amikor a legtöbb ember végleg felhagy az újévi fogadalmával, ezért úgy gondoltam, én majd jól szembe megyek az árral, és olyan fába vágom a fejszémet, ami hosszú távon fenntartható és hasznos is. Így indítottam útjára a #réparetekmogyoró kihívásomat, részben azért, hogy rávegyem magam a rendszeres zöldség- és gyümölcsevésre, no meg abban a reményben is, hátha ezzel másokat is inspirálhatok. Íme, 82 nap tapasztalata, és az 5 legjobb recept! Fiala Borcsa írása.
–
Habár főleg azért vágtam bele a zöldségropogtatásba, hogy garantáltan több rostot és vitamint építsek be az egyre inkább elmacsósodott étrendembe, ami kezdett kizárólag a hús, zsír, bor, sajt, krumpli vonalon mozogni, az egyéves vállalásom kifejezetten nagy felismerésekkel járt már szinte a legelejétől. Rá kellett ugyanis ébrednem, hogy eddig praktikusan fogalmam sem volt róla, milyen elképesztő színes világúak a zöldségek, egy-egy növényhez ugyanis nem igazán társítottam többet pár receptnél. Karfiol? Leves! Zöldborsó? Főzelék! Brokkoli? Pürésítve leves! Répa? Bele azt is a húslevesbe, aztán onnan majd megkapja a kutya. Némi túlzással persze, de körülbelül ennyi volt az asszociációm egy-egy zöldség láttán.
Ezen azonban elkezdtem tudatosan változtatni, és így nyílt ki számomra egy elképesztően ízpompás kulináris világ. Ha te is követnéd a példámat, azt tanácsolom, először is vegyél a piacon mindenféle zöldséget és gyümölcsöt, bátran olyat is, amit egyébként nem szoktál.
Nincs is nagyobb nyomás az emberen, mint a határidő, no meg a hűtőjében, kamrájában hervadozó növények nyomasztó tekintete, így záros időn belül muszáj feldolgozni őket, hogy ne vesszenek kárba.
Ha már érik a hűtőben a karalábé, paprika, karfiol, akkor túrd fel az internetet valami izgalmas recept után. Az én módszerem elég fapados, az adott zöldség nevét beírom angolul a Google keresőbe, és azonnal a képekre kattintok, így nem kell végigbogarásznom egy komplett receptet ahhoz, hogy el tudjam képzelni, mire is kéne végeredményként számítani.
A zöldséges ételek mellett az ízükön kívül szól az olcsóságuk (rendszerint… mondjuk mostanában épp vadászkutyai minőségben járom a piacokat, hogy azonnal kiszúrjam, mikor esik végre egy ezres alá a zöld spárga félkilónkénti ára). Illetve az is, hogy nem kell velük nagyon sokat foglalkozni, hogy finomak legyenek. A fehérrépa azért mégsem egy könnyen összecsukló rákos sajtszuflé. Ha meg tényleg nem akarod túlvariálni, akkor mondom is az első, és egyben az egyik legkedvencebb, Jolly Joker receptemet, amit többféle zöldséggel előadhatsz, másodpercek kérdése az előkészület – meg nálam az elfogyasztás is, mert olyan ez számomra, mint a zöldségek Big Macje. Meg még négy másikat is, múzsa csókjaként.
1. Fűszeres répa korianderes tejföllel
Ennek a pikk-pakk elkészítését olyannyira tökélyre fejlesztettem, hogy van egy kis, kapcsosan záródó műanyag dobozkám az öt fűszerrel, ami kell hozzá. Azt hurcibálom magammal a retikülömben, így bármikor összedobhatom az ebédet, vacsorát, csak kell hozzá egy kiló répa, karfiol vagy cékla.
Olívaolajjal elkeverek egy-egy evőkanál római köményt, madras curryt, őrölt koriandert, fokhagymaport, csilit (jó, ebből lehet kevesebb, illetve helyettesíthető harisszával is), sót, és ha van, akkor juharszirupot, ha nincs, akkor mézet. Ezzel átkeverem a hasábokra vágott zöldséget, és 45-50 perc alatt megsütöm 180 fokon. Mellé kikeverek egy csokor friss korianderzöldet tejföllel, tunkolási céllal.
2. Pácolt gyömbéres sült paradicsom
A címben benne van a teljes recept is tulajdonképpen. A paradicsomokat félbevágom, olívaolajon kicsit megpirítom serpenyőben, tányérra szedem, és mindegyik tetejére teszek pár szelet pácolt gyömbért, amit a szusi mellé is szoktak adni. Mesés!
3. Karalábé-mennyország
A karalábé tipikusan az az étel, amit csak levesként vagy főzeléknek tudtam elképzelni, azt is csak úgy, ha az utóbbi esetben meg van küldve valami szaftos hússal, az előbbiben meg a végére be van ígérve valami finom, habos-krémes desszert. Hiszen karalábét csak az eszik, aki felnőtt, nem igaz? Dehogyisnem! Csak épp az a baj, hogy legutóbb, amikor tükörbe néztem, kényszeredetten konstatáltam, hogy minden jel szerint valóban elmúltam 18…
Mit volt mit tenni, három karalábét meghámoztam, felkockáztam, vajon jó alaposan lepirítottam, időnként megforgatva. Hozzákevertem egy kis csilipelyhet, zúzott fokhagymát és pár szardellafilét, sóztam, borsoztam, majd amikor az összes kocka minden oldala szép barnára pirult, leöntöttem egy citrom levével, és megszórtam egy dundi csokor petrezselyemmel. Soha többé karalábét ovis főzelékben!
4. Nagymama-féle karfiol újragondolva
Teljesen véletlenül ugrott be a múltkor, hogy mintha az én nagymamám annak idején csinált volna prézlis karfiolt… De olyan bizonytalan voltam ennek a fogásnak a valódi létezésében, hogy meg kellett gugliznom, nem csak álmodtam-e az egészet. A műfaj, jelentem, él és virul! Én annyit csavartam rajta, hogy az éppen roppanósra főtt karfiolrózsákat vajon lepirított, összetört kukoricapehelybe forgattam, és ennek ment egy kanál tejföl a búbjára.
5. Szerelmetes padlizsán
Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni, de ha érzést kellene ehhez a fogáshoz társítani, nekem a szerelem lenne az. Olyan komplex, olyan meglepő, és annyira mesés! A padlizsánokat félbevágom, a fehér felületüket beirdalom. Zöldségenként egyharmad bögre olívaolajba keverek egy-egy kiskanál római köményt, sót, borsot, csipet csilit, őrölt koriandert, és a masszával alaposan lekenem a vágott felületet. Sütőben 45 perc alatt puhára pirítom, közben görög joghurtot kikeverek mézzel, olívaolajjal, sóval, citromlével. A megsült padlizsánokra kanalazom, és alaposan megszórom friss gránátalmamagokkal. Csak nézz rá… hát nem szerelem ez első pillantásra?
Fiala Borcsa