Kend a karantént kenyérre!

Még szinte el sem kezdődött a világjárvány, de az élelmiszerboltok polcairól máris eltűnt minden élesztő, majd ezzel a mozdulattal lett mindenki Szabi-a-pék-rajongó, kovászgondozó hobbi-kisiparos.

„Szabi beköltözött hozzánk!” – rebegte ábrándosan több nőismerősöm is elhomályosult tekintettel (a férjük füle hallatára!), majd hosszasan beszéltek a kis kovászcsemetéikről, körülbelül annak az elfogult anyukának a stílusában, aki még nem keveredett ki a lila ködből, és elhiszi, hogy a szaporodás csodája kizárólag vele fordult elő a világon, a maradék kilenc milliárd ember pedig gyártósorról érkezett közénk.

Az én kovász-liezonom azonban csak egy egyéjszakás kalandhoz hasonlítható (ahogy erről már írtam korábban ITT), ez pedig egyrészt annak köszönhető, hogy élesztés nélkül is csodás lisztes holmikat tudok előállítani (mindjárt mondom is!), másrészt annak, hogy a sarki közértben pillanatok alatt pótolták a porélesztőt kocka verzióval, amit hamar megtanultam használni, főleg miután egy gigászi, horrorfilmbe illő tésztaszörny ráébresztett, hogy ezúttal nem kell a komplett 50 grammot hozzákevernem, ha azt írja a recept, hogy egy csomag élesztő.

Na de lássuk, mit lehet kihozni egy csomag lisztből először élesztő nélkül, aztán gyere, menjünk rá a gombával felturbózott verziókra is!

1. Mérges gnocchi

Amióta elkészítettem életem első házi gnocchiát, szent borzadállyal figyelem azokat, akik képesek megvenni az előre csomagolt boltit. A különbség árban is jelentős, de ízben és textúrában körülbelül annyi a differencia, mint egy elöregedett traktorgumibelső és egy friss, illatos pillecukor között. És hidd el, messze nincs vele annyi macera, mint gondolnád! A krumplinudli receptjéről írtam már ITT, úgyhogy most jöjjön egy szupergyorsan összedobható öntet: az aszalt paradicsom olaján, vagy pár evőkanál olívaolajon megpirítok egy felkockázott vöröshagymát, egy felaprított csilit, arra ráöntök egy doboz konzerv paradicsomot, egy üveg lecsöpögtetett aszalt paradicsomot, jó pár gerezd újfokhagymát (imádom!) sózom, borsozom, rotyogtatom pár percig, majd az egész miskulanciát összeturmixolom, és már mehet is a kifőtt gnocchik tetejére, parmezánnal. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

2. Tisztulj tésztával!

Ha nincs a karantén, soha a büdös életben nem állok neki szerintem tésztát nyújtani, és az – most már tudom – hatalmas veszteség lett volna. Még a volt anyósomtól kaptam (ebből is látszik, hogy legalább ezer évvel ezelőtt) egy tésztanyújtó masinát, de mind a mai napig csak a port fogta, valahogy soha nem jutott eszembe kipróbálni, hiszen ott a boltban a pár száz forintos száraz, minek a fakszni.

Persze, mert mindez idáig nem tudtam, micsoda szellemi welness a friss tészta elkészítése, hogy az elfogyasztásával járó kéjes örömről már ne is beszéljünk.

A friss olasz tésztához nem kell más, mint 00-s liszt (avagy pizzaliszt, most már a legtöbb helyen könnyedén hozzáférhető) és tojás, netán egy kevés olívaolaj, de az elhagyható. A recept baromi egyszerű: ahány tojás, annyiszor 100 gramm liszt. Én sátáni módon a hatos számmal operáltam, 600 gramm liszt közepére ütöttem hat tojást, először villával összekavartam, majd kézzel összegyúrtam. De ha igazán szépet akarsz látni, nézd, így kell csinálni:

🍝Pasta dough step by step🍝 Please comment, what you want to see next ❓❓🧐 To make pasta dough all you need is flour and egg. I use 300g @molino_pasini 00 flour 3 whole eggs @steweeggs Enjoy your pasta making 😉🍝😉🍝😉 . . . #pasta #eeeeeats #eattheworld #ilovefood #easyrecipes #f52community #food52 #bbcgoodfood #bareaders #italianfood #cucinaitaliana

Hát nem gyönyörűséges? És tényleg csak ennyi. Fél órára folpackba bugyolálva pihentesd a gombócodat, addig bőven elkészül a szósz is, majd jöhet a tésztanyújtó. (Ha ilyened nincs, simán ki lehet sodrófával is nyújtani, legalább karra gyúrnod aznap már nem kell.) Utána pedig vár rád a lehetőségek végtelen tárháza. Kiszaggathatod vékony vagy szélesmetéltnek, irtó hamar kivagdoshatod raviolinak (mint ahogy én is csináltam a húsvéti sonkamaradék felhasználásaképp: összedaráltam a sonkát medvehagymával, azt töltöttem a tésztalapra, ráhajtottam a másik felét, lenyomkodtam, kiszúrtam, kipattogtatott mustármagból, dijoni mustárból és tejszínből pedig szószt iperítettem hozzá), de ha nem akarsz sokat vacakolni, csinálj belőle spenótos vagy húsos lasagnet.

Ha viszont művészi szintre emelnéd a tésztakészítést, hadd ajánljam figyelmedbe ezt a hölgyet, aki még ruhát is csinál magának színes tésztából! (És mennyi minden mást, te jó ég!)

There's no point making round ravioli when you can make acute batch like this 🔺🔽🔻🔼. How-to vid coming your way sooooon!

3. A retró ötperces

Szerintem ez a recept még a nagyanyáink körében keringhetett annak idején, én legalábbis egy megsárgult(!), gépelt(!!), papírfecnin(!!!) kaptam anno. Ötperces kenyér néven fut, és nagyjából tényleg öt percet kell vele veszkölődni: összeöntöd a 45 dkg lisztet az élesztővel, egy kiskanál sóval és 3,5 dl vízzel, majd a konyhai kézi robotgép dagasztós karjával három percig kavarod. Kábé nokedlinél egy fokkal sűrűbb kulimászt kapsz, de nem kell tőle megijedni. Tedd be a hűtőbe egy napra, vagy a konyhapulton hagyd két-három órát. Aztán izzítsd be a sütőt 180 fokra, a sütőlapot papírozd ki, és arra puccants halmokat. Ez a trükkös része, mert a tészta elég képlékeny, tehát nem egy szép, dagi cipó lesz a végeredmény, hanem inkább azokra a drágán árusított ciabattákra hasonlít. Te is bátran szórd meg sütés előtt tökmaggal, szotyival, dióval, mákkal, és süsd 20 percig. Melegen, ráolvadó vajjal… Mmmm, mennyei!

4. Két legyet egy csapásra

Ha elsöprő sikert akarok itthon aratni, nincs más dolgom, mint belengetni, hogy indiai lesz az ebéd, naannal. Ilyenkor a gyerekek a vállukra vesznek, és hatalmas éljenzések közben végigvisznek a városon, azt sknadálva, hogy „Íme, a világ legszuperebb anyukája!” – legalábbis én valami ilyesmi gondolatokat látok a szemükben megcsillanni, mert mondani csak annyit szoktak, hogy „hű, az jó". Aztán felzabálnak mindent egy perc alatt. Úgyhogy most már nagyon rafinált vagyok, és rögtön két adag tésztát gyúrok be, a felét ugyanis rögtön beteszem a hűtőbe, és azt másnap este focacciaként tálalom, mire mindenki nagyon meg van velem elégedve, micsoda kozmopolita konyhát viszek itthon.

Tudom, tudom, India és Olaszország nem ugyanaz, ahogy a naan és a focaccia sem, de háborús idők különleges megoldásokért kiáltanak. Én meg egy kis nyugalomért.

Egy kiló lisztet összegyúrok 4 kiskanál sóval, élesztővel, 6 evőkanál olívaolajjal és hat dl vízzel. Elfelezem, az egyik rész megy lefóliázva a hűtőbe következő (vagy azutáni) estig, a másik a konyhapultra egy órára. Az egy óra alatt, amíg megkel, elkészítem a vajas csirkét (ITT van egy remek recept Szentesi Évától hozzá). Aztán a tésztát átgyúrom, nyolc gombócot formálok belőle, hagyom még egy picit kelni, majd közepesen forró, száraz serpenyőben mindkét oldalát pár perc alatt megsütöm.

Búcsú Indiától, helló, Olaszország! A maradék tésztát másnap este kiveszem a hűtőből, hagyom, hogy szobahőmérsékleten kicsit magához térjen, majd egy kiolajozott tepsibe teszem, még egy kis olívaolajat locsolok rá, majd mintha csak zongoráznék, az ujjbegyeimmel apró mélyedéseket csinálok bele - picit vastagabb kell, hogy legyen, mint egy pizzatészta. A tetejére mehet rozmaringág, olajbogyó, szemes só, oregánó, padlizsán, márványsajt gomba, paradicsomszósz… (ereszd szabadjára a fantáziád, vagy használd el azt, ami a kamrában akad), majd 200 fokon 20 perc alatt aranybarnára és ropogósra sütöm.

Most, hogy végre véget érni látszódnak a korlátozások, és kiszabadulhatunk a karanténból és a kovászolós csoportokból, mindenkinek jó ellenforradalmat kíván:

Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak