A növényvilág TEK-eseivel edd magad szuperellenállóvá! – 3 izgalmas vitaminbomba télvíz idejére
Támogatott tartalom
Egészen őszintén hiszek abban, hogy egy csomó betegség könnyűszerrel megelőzhető, ha az ember „vigyáz a bőrére” (ahogy édesanyám mondaná, és itt nem csupán a kültakaróra gondolt). Amióta a kutyának köszönhetően rendszeresen mozgok odakint nyáron, télen, hóban, mínuszban és nagy melegben is, illetve odafigyelek arra, mit eszem meg és mivel etetem a családomat, jóval ritkábban terít le bennünket a kórság. Szóval igenis egészségesre mozoghatja és eheti magát az ember, gyorsan mondom is, hogyan! Fiala Borcsa írása.
–
Gyerekkoromban egy csomó dolgot másképp képzeltem arról a vágyott, diadalittas időszakról, amit felnőttkornak hívnak. Először is, szent elhatározásom volt, hogy amint kellőképp magas leszek, én bizony hintázni fogok a villamos kapaszkodóin, vígan trallalázva, ahogy dukál. Aztán az étkezésemet is úgy képzeltem, hogy amint kikerülök anyukám és nagymamám uncsi zöldségközpontú fennhatósága alól, azonnal száműzök minden rostot és vitamint az étrendemből, és kizárólag csokin, gumicukron és kalácson fogok élni. Egy extravagáns öltözködésű idős nénitől megihletődve pedig azt is megfogadtam, hogy bizony én is úgy fogok öltözködni, mint egy paradicsommadár, hajlott korom egy cseppet sem fogja elvenni a kedvem a harsány színektől.
Most, a felnőttkor küszöbén előszobájában nappalijában konyhájában már időszerű számot vetnem ezekkel a fantazmagóriákkal, és belátni, a nagy elhatározásokból egyedül az utolsóhoz sikerült tartanom magamat. A kapaszkodón való hintázástól amióta felérem, mindig elriasztott a veszélye, hogy az egész tartórúd begörbül alattam, netán még gerincét is töröm a villamosnak. Ami pedig a (nagy)szülői konyhát és a zöldségeket illeti… nos, legtöbbször alig várom, hogy visszakerüljek az ősanyák asztalához, és ott két pofára tömhessem magamba az egészséges és elsősorban növényi alapú fogásokat.
Sőt, most már ezt az örökséget viszem én is tovább, amit otthonról hoztam: szeretetem és gondoskodásom jelentős részét az asztal körül élem meg.
A napom fénypontja, amikor sikerült a családomat az étkezőasztal köré terelnem, ahol egy nagy tál gőzölgő étel mellett (amit abban a boldog tudatban készítek el, hogy így belülről is gondoskodhatom róluk) mindenki elmesélheti, milyen volt a napja, micsoda dolgok foglalkoztatják, vagy épp összeveszhet azon, hogy kinek a sulija, jövőképe, Instagram-profilja vagy hobbija a menőbb… mert hát kamaszkorban, az identitáskeresés hajnalán, úgy tűnik, friss témákkal robban be a testvérféltékenység. Hagyjuk is most a tiniket civakodni olyasmiken, amikre öt perc múlva maguk sem fognak emlékezni, és lássunk három olyan fogást, ami mind ez idő alatt az asztalon gőzölög… türelmesen.
1. Narancsos sütőtökkrémleves, az igazi vírusgyilkos
Ebben a csodás krémlevesben, amelynek szinte négydimenziós az ízvilága, és Van Gogh napraforgóinak színvilága köszön vissza, szinte minden alkotóelem benne található, amit a háziorvosod ajánlhat nátha, influenza esetén, télvíz idején. A sütőtököt félbevágtam, és úgy, ahogy volt, héjával lefelé megsütöttem 45 perc alatt, 185 fokon. Amíg kissé hűlt, lereszeltem egy hüvelykujjnyi gyömbért (Náthaelhárítási szakértő, No. 1), megpucoltam négy gerezd fokhagymát (NESz No. 2), felkockáztam egy vöröshagymát, majd olívaolajon lepirítottam őket egy evőkanál vörös currypasztával (a csili benne NESz No. 3), sóval és egy evőkanál kurkumával. Pár percig sütögettem ezt a masszát a lábosban, majd rápakoltam a sütőtök kikanalazott belsejét, mielőtt egy botmixerrel finom krémesre pürésítettem volna az egészet. Felöntöttem egy bögre kókusztejjel és egy fél liter narancslével (NESz No. 4), megkóstoltam, hogy kell-e bele még só, aztán kész is lett. Mellé citromgerezdeket (NESz No. 5), vágott friss koriandert, csilipaprikát és sütőben olívaolajjal, csipet sóval és garam masalával összeforgatott, roppanósra pirított csicseriborsót kínáltam, mindenki azt tehetett rá, amihez kedve szottyant.
2. Karfiolrizs, ami még álmodból is felkelt (de nem azért, mert gáz!)
Sokáig igyekeztem ellenállni az ilyen guminőszerű helyettesítő dolgoknak. Minek gabonaburgert enni, amikor olyan finom a marha? Mi végre cékla-Wellingtont készíteni, amikor az csak színében, és akkor is csupán hunyorogva hasonlít nemes ihletőjéhez? A karfiolos pizzától, gofritól meg egyenesen nevetnem kellett! Aztán… fordult a kocka, ugyanis elém került egy karfiolrizs nevezetű recept, ami megszólított. Gondoltam, lesz, ami lesz, egy életem, egy halálom, én ezt bizony kipróbálom! Így is lett, az eredmény pedig, nem hiszed el, pedig így igaz, olyan fenségesen káprázatos, oly mesésen ízletes lesz, hogy esküszöm mindenre, ami szent, én aznap éjjel háromszor is mosolyogva ébredtem meg az álmomból, mert eszembe jutott, milyen szuperfinom volt az az étek. Pedig az elkészítése nem egy rakétatechnológia.
Egy szép fej karfiolt nagyobb darabokra vágtam, majd az aprítógépben rizs méretűre daráltam (ha ilyened nincs, egyszerűen csak reszeld le). Egy jó széles serpenyőben olívaolajra dobtam, megszórtam sóval, curryvel, borssal, fokhagymaporral, majd időnként megkevergetve, megpirítgatva pár perc alatt készre sütöttem. Esküszöm, ez most a legkedvesebb köretem a világon!
3. Roppanós petrezselyemsaláta gerslivel, avagy ínycsiklandó út a vágyott darázsderékért
Télen nekem különösen oda kell figyelnem, hogy ne ugorjon havonta három számot a méretem. Hiszen ez az az időszak, amikor úgy kuckózom be, hogy mellette szívesen tartok otthon vendégségeket, megyek át én is borozgatni a barátaimhoz vagy próbálom végig a város összes jó hírű éttermét. Az élet azonban nem fenékig cupákos csülök (vagy ha igen, az már rég rossz), néha muszáj egy fokkal diétásabbat enni – ami azonban távolról sem kell hogy kompromisszumot jelentsen az ízek terén.
Ezúttal egy fél bögre gerslit előírás szerint megfőztem, majd hozzákevertem egy-egy bögrényi felkockázott paradicsomhoz és két bögrényi felaprított petrezselyemhez, majd meglocsoltam citrommal és olívaolajjal. A petrezselymet sokan még mindig legfeljebb a leves tetején úszkálva vagy a tányér szélén dísznek tudják elképzelni, pedig főszereplőként, salátában is nagyon finom, arról nem is beszélve, hogy tele van C-vitaminnal, immunerősítő hatású, tisztítja a veséket, gyulladás- és puffadáscsökkentő… és állítólag a potenciát is növeli.
Edd magad te is szupellenállóvá (és szuperellenállhatatlanná), télen is!
Mindenkinek jó egészséget kíván,
Fiala Borcsa
