–

Szabó Anna Eszter ajánlja: Péterfy-Novák Éva – Szentesi Éva – Damaszt és paprikás csirke

Amikor megkaptam a könyvet, picit pánikoltam, mert képtelenség volt receptet választani. A történetek beszippantanak, szinte látom magam előtt a jeleneteket, az illatokat, az ízeket is érzem.

Miután nagy nehezen eldöntöttem, melyik recept lesz a nyerő, hiába álltam neki a Szentesi féle juhtúrós sztrapacskának „zizzenős pörccel”, sem a Szentesi, sem a Péterfy-Novák nem jelent meg varázsütésre a konyhában. De még a nappaliból sem kiabáltak át. Sajnos.

A krumpli lereszelésénél már elfogadtam, ők nem járnak automatikusan a könyvhöz. Nyűgös voltam egyébként, a gyerekek ötkor keltettek, mert aznap reggel jött a Mikulás. Hiába a pokoli álmosság, a piruló szalonna illata nyomban fölébresztett. Aztán az ízektől és a „zizzenéstől” már a kedvem is virágos lett. Ez az első étel, amit megfőztem a könyvből, de ide a rozsdás bökőt, hogy ennek a két nőnek minden anekdotája-receptje terápiás lesz. Ezt biztos ők is tudják, tuti, azért mosolyognak ilyen sokat sejtetően a borítón.

Kerepeczki Anna ajánlja: Fördős Zé – Megúszós kaják 2.

Amikor márciusban belekezdtünk az első karanténszezonba, azt gondoltam, hogy mennyi időm és kedvem lesz majd itthon főzni, és milyen jó lesz majd finomakat enni... Aha, a fenéket! Mondjuk, finomakat ettünk, csak már majdnem fejből tudták a futárok, hogy hova kell jönni. Ezért nagyon megörültem, amikor belefutottam a Fördős Zé Megúszós kaják 2-be, nem akarok mást csak – továbbra is – finomakat enni, a lehető legkevesebb energiabefektetéssel. (Pedig esküszöm, konyhatündér vagyok, csak 2020 lecsapott egy légycsapóval…) Ha egyetlen ételt kellene választanom, amit életem végéig eszem, az a melegszendvics lenne, és ebben a könyvben van pár szuper recept.

A pasim kedvence a bundás kenyér, így, ha minket össze kellene rakni egy kajában, akkor a full extrás spenótos-sajtos bundáskenyér-szendvics lennénk (még a neve is elképesztő, nem?).

A legtutibb vasárnapi reggeli, az biztos.

A könyvben remekül csoportosítva vannak az ételek, van extrán gyorsan elkészíthető fejezet, különleges alkalmakra készíthető receptek, és még könnyen csomagolható kaják is. Ami nagyon tetszik, hogy kis ikonok jelzik a recept felett, hogy tojás, hús, tej vagy gluténmentes-e az étel. A világ legjobb mikrós édesburgonyája nevű ételt meglátva eléggé szkeptikus voltam, mert nem gondoltam volna, hogy valóban megsül a mikróban, de szuperfinom és puha lett.

A többi recept is vagány és egyszerűen elkészíthető, de vannak igazán komoly fogások is. Örültem, hogy különböző nemzetiségű ételek is kerültek a könyvbe, ebből az abszolút kedvencem a mexikói tepsis salsa csirke volt. Mindent beteszel egy tepsibe, a sütőben varázslat történik és miután készen van, nincs más dolgod, mint fogadni a dicséreteket az iszonyú finom kajáért. (Na, meg persze bezabálni!!!)

Kurucz Adrienn ajánlja: Raj Ráchel – Életem a konyhában

Leveses család vagyunk, anyukám konyhájában ma is ismeretlen fogalom az egytálétel. Az ebéd (legalább) két fogásból áll: levesből és még valamiből. A húslevesfőzés hagyományosan hétvégi program, a szüleim közös attrakciója, az ünnepi verzió az újházi tyúkhúsleves. A húslevest én leginkább marhahúsból, -csontból főzöm (gyakran, mert az egyik kedvenc étele mindannyiunknak), és mindig van a főtt hús mellé valamilyen szósz, meggyszósz vagy almaszósz, ahogy otthon megszoktam, ez a második fogás. Amitől a levesek levese pedig még tökéletesebb lesz, az a maceszgombóc, amit nem először csináltam. Anyukámtól tanultam az eredeti receptet, alapvetően az a különbség, hogy abban libazsír van, nem olívaolaj, mint Ráchel gombócaiban, bevallom, nekem zsírral a legfinomabb, olívaolajjal viszont valószínűleg egészségesebb. Raj Ráchelnek is nagyon fontos a családi tradíció továbbvitele, akárcsak nekem. Édesanyjától leste el a szakácsművészet alapjait, és a hagyományos zsidó recepteket modernizálta.

Így néz ki Ráchel gombóca: kilenc evőkanál maceszliszt (nem kaptam, úgyhogy pászkát daráltam le), három tojás, három evőkanál olívaolaj, egy csokor friss petrezselyemzöld, egy kiskanál gyömbér, só, őrölt fekete bors és kábé fél merőkanál húsleves – összekeverve. A masszát fél órát kell pihentetni a hűtőben, majd vizes kézzel megformázni a kis gömböket. Az eredeti recept szerint a levesben főzzük ki, én picit sós, forrásban lévő vízbe dobom a gombócokat, pár percig főzöm őket NEM lobogó vízben, mert szétesenek, (felvágva csekkolható, hogy megfőtt-e a közepük is) és csak tálaláskor kerülnek a tányérba a zöldség, a hús és a leves mellé. Tökély. Nem tudok mást mondani.

Csepelyi Adrienn ajánlja: Borbás Marcsi – Magyarország finom – Vadregényes Kelet

A Vadregényes Kelet című könyvet választottam, mivel én magam is a Vadkeleten nőttem fel, és kíváncsi voltam, mi ragadta meg a szerzőt ebből a vidékből. A könyv a Hortobágytól a Tisza-tó környékén át Szabolcs-Szatmárig kalauzol Marcsi utazási emlékein át bennünket. A receptek alapvetően kétfélék: egy részük autentikus helyi ízeket őriz, egy részük pedig a hagyományos recepteket gondolja tovább. Nekem mindkettő szimpatikus, és

a Vadregényes Kelet azt hozza, amit én egy jó szakácskönyvtől elvárok: földi halandó számára is követhetően leírt elkészítési módok, pazar képek, és a receptek mellett sok személyes történet, emlék, apróság.

Egyébként a Hajdúság csak Pestről nézve közeli, gasztronómiai tekintetben is távoli vidékekről beszélünk teljesen eltérő alapanyagokkal, így aztán Marcsi könyve szándékoltan csak ízelítőket ad a különböző tájakról. És bevallom, még keleti létemre is szereztem új ismeretet a kötetből, mert számomra például a sulyom már legfeljebb a nagyszüleim történeteiből ismerős, nem étel-alapanyagként. (De a termés által ihletett sulyomtészta lesz a következő, amit kipróbálok, az tuti!)

Vannak receptek, amik szabályosan lenyűgöztek a könyvben (például a sütőtökben sült csirke, vagy a biblia nevű péksütemény) és olyanok is, amiket én magam is rendszeresen készítek (málékásás töltött káposzta, sárga túró). Most viszont – nem megúszásból, hanem „megkívánás alapján” – az egyik legegyszerűbb ételt választottam a kötetből, az almapongyolát, ami frissen kikapva a serpenyőből valami mennyei.

Kell hozzá négy alma, két tojás, két bögre liszt, egy evőkanál cukor, egy csomag vaníliás cukor, kábé öt dl víz, és a sütéshez olaj. A meghámozott, magtalanított, és ujjnyi vastagra felkarikázott almákat bele kell mártani a többi alapanyagból készült palacsintatészta-szerűségbe, és forró olajban kisütni.

Ezt a csodás és gyors ételt mindenkinek ajánlom, a könyvet pedig olyan embereknek, akik szívesen járják az országot akár karanténban is, és tökéletes ajándék vidékről elszármazottaknak is. (Meg saját magunknak!)

Marossy Kriszta – Flexitáriánus étrend (Hallal, hússal és tejtermékekkel kiegészíthető növényi alapú receptek)

Nem nagyon hiszek abban, hogy egyik napról a másikra az ember tudatosan megváltoztatja addigi élete alapvető szokásait, például hosszú évek tunyasága után felugrik a kanapéról, és őrült módon elkezd edzeni, vagy hirtelen értendet vált. Sokkal jobb egyfajta átmenetet képezni, rászoktatni magunkat az újra, és valamelyest leszoktatni magunkat a régiről. Ezért szerettem bele a flexitáriánus étrendbe. A lényege ugyanis az, hogy nem kell mindent hirtelen elhagyni, nem kell hirtelen vegává, vegánná, a bevitt tápanyagok tudatos és környezettudatos használójává válni, hanem fokozatos lépésekben mutatja meg a lehetséges utakat ehhez a végső célhoz. Nem tiltja a húst, javasolja a csökkentését, illetve azt is alaposan végigveszi, hogy miből milyet vegyünk, mire figyeljünk. Természetesen a végcél a kevesebb hús és a sokkal több zöldség fogyasztása, de nem drákói szigorral, és nem bonyolult, viszont könnyen kombinálható receptekkel. Gondolom, mindenki karácsonyi recepteket búj ezekben a napokban, de

mivel annyira elegem van ebből az évből, én már inkább a szilveszterre készülök fejben. Ehhez tökéletesen passzol az édesburgonya és belugalencse-saláta.

Oké, csaltam kicsit, mert sehol nem találtam beluga lencsét, de a vörössel is csodálatosan finom és izgalmas lett a saláta. Került bele még füstölt pirospaprika, bors, szárzeller, méz, feta és citrom is. A húsimádó férjem sem bírt leállni vele…

Trembácz Éva Zsuzsa: Svenja Mattner-Shahi, Britta Welzer – Párizs Je T'Aime – A francia szakácskönyv

A francia konyháról mindig elegáns éttermek, hangulatos bisztrók jutnak eszembe, és az, hogy otthon nem próbálkoznék vele, mert csak egyszerű ételek készítése fér bele a hétköznapjaimba. Így némi fenntartással fogadtam a könyvet, de annál hamarabb a család kedvence lett belőle több recept is.

A mentás borsóleves utolsó adagján a férjemmel hadakoztunk, és a nyárson sült bárányhús, a petrezselymes-mentás paradicsomos-uborkasaláta vagy a kecskesajttal, zöldségekkel és fenyőmaggal töltött sült paradicsom biztos az asztalunkra kerül még.

Tetszett, hogy észak-afrikai ihletésű recepteket is tartalmaz a könyv, hiszen ez a konyha gyakorolta a legnagyobb külső hatást az UNESCO szellemi világörökség részét képező francia konyhára. Bár igaz, hogy ras el hanout fűszert soha nem használtam még, érdemes ezt az aromás, Az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát idéző keveréket beszerezni, mert a vele készült quinoasaláta telitalálat. A párizsi utcaképekkel, sajthatározóval, személyes élményekkel megspékelt 100 receptes szakácskönyv egész napos kulináris barangolás napszakokra és Párizs gasztronómiailag kiemelkedő kerületeire bontva. Kiváló ajándék – nem csak ínyenceknek.

Tóth Flóra ajánlja: Dragomán György – Főzőskönyv – Írások főzésről és evésről

Nagyon sajnálom, de én erről a könyvről képtelen vagyok objektív, tömör, velős összefoglalót írni. Egyszerűen azért, mert olyan mértékben rajongok Dragomán Györgyért, hogy konkrétan benne van abban a két emberben, akivel a legnagyobb zavarban készítettem interjút, és – hogy értsétek a dolog súlyát – a másik ember Helen Mirren. Már akkor úgy rántottam a csirkét, mint Dragomán, amikor még egyetlen „csirkeevő korú” gyerekem sem volt. Van olyan recept a könyvben, amit évek óta elkészítek minden karácsonykor, úgy, ahogy innen-onnan összeollóztam – és szóról szóra visszaköszön (lazacleves – a finn halászlé). Amikor meghozta a futár A Könyvet, úgy éreztem, kész vagyok az idei karácsonyra, engem az sem érdekel, hogy karantén van, meg rettegés. Aztán

kinyitottam, és teljesen odavagyok azóta is. A papír színéből látod, hogy amit épp olvasol az fikció vagy nem fikció, a receptek között csodálatos történetek vannak, és egyetlen kép sincs az egész könyvben – mégis benne van minden.

Amúgy sültcsirkét készítettem belőle, nagyjából ezredszer, és sült krumplit, úgy, ahogy még sohasem. A módszer lényege, hogy egy fazékba bele kell tenni a krumplit, felönteni hideg olajjal, és feltenni a tűzhelyre, majd békén hagyni. Nem kevergetni, nem piszkálgatni. Mivel 1. imádom azokat a recepteket, amikben nem kell csinálni semmit, 2. Dragománnak vakon elhiszek bármit, simán kibírtam. Leszámítva, hogy nagyjából négyszer mentem oda úgy, hogy most már tényleg muszáj megnéznem, mi történik az olaj mélyén. De végül nem tettem, és milyen jó volt, mert több mint fél óra rotyogás után elkezdtek megjelenni a csodás aranyszínű krumplikák. És ki fogom bírni holnap is (most már tényleg simán), mert a gyerekeim innentől örökké ezt akarják enni. Amúgy csináltam répalevest meg sült gesztenyét is, és még csak három napja van nálam a könyv. Lassan ráfordulok az ehető ajándéknak is csodálatos „Kamrába valók” részre, vaníliakivonatom természetesen már van, de azt nem adom oda senkinek. Lehet, hogy ez a könyv még a kenyérsütésre is rávesz?!

 

Jövő csütörtökön jövünk még egy körrel az idei év szerintünk legizgalmasabb szakácskönyveiből, ha esetleg ennyi nem volt elég. Egyesek szerint ugyanis szakácskönyvből sosem elég.

Tóth Flóra