„Ugye, van erre öt perced?” – Lehet nemet is mondani a szívességkérésnek álcázott világmegváltásokra

–

„Neked csak öt perc”

Gyakran használt kifejezés, melynek jelentése: végezz el egy feladatot, amit én nem tudok vagy akarok megoldani, és a te szakértelmed, tudásod, gyakorlatod szükséges hozzá. Esetleg: neked útba esik – értsd: „csak” öt kilométeres kitérő –, belefér a napodba – a.k.a végül is úgyis csak huszonöt pont van a tennivalóid listáján –, nem okozhat nagy gondot –, vagyis ha elutasítasz, nemcsak bunkó, hanem lusta is vagy. Ha nem mondasz azonnal igent, akkor rosszallóan nézek, forgatom a szemem, elszontyolodom, esetleg néma, vagy nem is annyira néma ellenállással üzenem, hogy „ennyit igazán megtehetnél”.

Csak hát, ugye, mi kell ahhoz a bizonyos öt perchez valójában? Sokkal-sokkal több. Az öt perc általában harminc vagy hatvan. Függ attól, hogy van-e fogalmad arról, mit kérsz tőlem. Például egy komplett számítógépet kell visszahozni a kékhalálból, vagy csak elállítottál valamit, és nem tudod visszacsinálni? Húzni kell egy tusvonalat, vagy egy teljes báli sminket szeretnél egy díszvacsorára? Attól, hogy én tényleg értek-e hozzá, vagy csak gondolod, hogy nekem az menni fog, attól, hogy ráérek-e, vagy sem – mert nincs kizárva, hogy épp láblógázva csinálom a semmit, és egy ötperces tennivaló épp kedvemre való. De az se, hogy meghalni sincs időm, és a te „ötpercedhez” nekem át kell csoportosítanom minden tennivalómat, sakkozni kell a mítingekkel, és már az időnyerő üzemmód beállításakor szétvet az ideg…

Arról nem is beszélve, hogy ami nekem öt perc, az neked lehet akár háromnapos Canossa-járás is! Szóval semmiképp sem kezelendő az öt percem úgy, mintha az nem volna semmi, mintha azzal tartoznék.

Tudod, miről beszélek? Van egy fantasztikus hírem! Mondj nemet! Mosolyogva, szemrebbenés és lelkiismeret-furdalás nélkül. Minden. Egyes. Alkalommal. Akkor nem lesz gond.

Pro tipp azoknak, akik nem szívesen küldik el melegebb éghajlatra naponta kétszer a rokonaikat, barátaikat, kollégáikat: néha tényleg mondhatsz nemet! De ha nem akarsz – nem tudsz, nem mersz… –, akkor priorizáld a saját tennivalóidat, és mondd el a másiknak, pontosan mikor, milyen határidővel tudsz az ő ötperces feladatával foglalkozni. Ha ráér addig, szuper, és örömmel. Ha nem, ajánlj neki egy profit. (Fun fact: rozsdás bökőt akárki nyakára, azonnal rá fog érni.)

Az író írogat…

A jelenséghez az is hozzátartozik, hogy valójában fogalmunk sincs arról, mit csinál a többi ember munkaidőben. Az újságíró nyilván írogat, (erről már Both Gabi is ÍROGATOTT egyszer), a festő festeget, az anyák ülnek a játszón és meresztik a seggüket egyengetik az ifjúság feltörekvő jövőjét, az online marketinges kattintgat a fészbukon, a szoftverfejlesztő meg az ügyeletes környékbeli laptop-szervizes. Mindegy, ki milyen munkakörben dolgozik, mindenkinek van egy jó sztorija.

„Az IKEAban dolgozom” – mondja Fatima. – „Persze hogy minden termék beérkezését, pontos készletét fejből tudom, ha felhív telefonon egy általános iskolai osztálytársam, akivel húsz éve nem beszéltünk… A vezetőm pedig »törölje le az internetről« – értsd: Pinterestről stb. – a már nem kapható termékeket.”

Csillától környezetvédelmisként gyakran kérik, hogy tiltsa be a kutyaugatást, a darazsakat, a szúnyogokat, a hangos gyerekeket, a fűnyírást és a komposztálást. Is.

Helga azt meséli: „A férjem a MOME-n végzett fotográfusként »kattingat«, és »lőjél már egy pár fotót!«. Én egyetemi oktató, neveléstudományi szakember vagyok, és gyakran kérdezik tőlem, hogy »Az ELTE-n tanítasz? Akkor miért ilyen hülyék a mai egyetemisták?«. De azt is megkapom, hogy ha »Oktatáskutató vagy, reformáld már meg az oktatást, olyan szar!«”

Katalin korrektorként, szerkesztőként dolgozik. „Olvasgatsz?” – kérdezik tőle gyakran. De a kedvence mégis az, hogy „És ÉRTED IS, amit olvasol, vagy csak javítod a hibákat?” (Segítek: érti is.)

A saját valóságunk az alap – és ez gyakran torzít

Mészáros Nóra munka- és szervezetpszichológus úgy véli, rendszerint a saját valóságunkat tekintjük kiindulópontnak. Mint mondja, mindenki a saját szemüvegén át észleli a másikat. Vagyis minél kevesebb objektív információ áll rendelkezésre a másik ember munkafeladatairól, annál inkább a saját elképzeléseinkkel alkotunk fogalmat róla korábbi kapcsolódó ismeretek, olvasmányélmények, másoktól hallott – egyáltalán nem biztos, hogy helytálló – információk alapján.

„Az elme működésének természetes jellemzője a gazdaságosságra való törekvés, különben feldolgozhatatlan, befogadhatatlan lenne a ránk zúduló információmennyiség”

– mondja Mészáros Nóra.

„A másik féllel kapcsolatos információ híján számos egyszerűsítéssel élünk, de az összkép még így is valószerűen tud hatni, ami bizony megtévesztő lehet. Saját munkánkat viszont jól ismerjük, értjük a látható teljesítmény és az ahhoz vezető – sokszor fáradságos – út összefüggését. Vagyis a másik ember helyzetébe való belehelyezkedést nagyban segíti, ha pontosabb fogalmunk van az ő valóságáról.”

A szakember szerint ez az oka annak is, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs arról, mit jelent valójában az a bizonyos „csak öt perc”.

„Képzeljünk el egy helyzetet, melyben egy szerelő néhány gombnyomással újra életet lehel egy nem működő kazánba!” – mondja a szervezetpszichológus. – „Ehhez azonban el kell jutnia a helyszínre a megfelelő időpontban, meg kell vizsgálnia az egyéb lehetséges problémákat, és felelősséget kell vállalnia a készülék biztonságos működéséért, amelyet idő- és pénzbefektetés árán megszerzett, megfelelő szakismeret birtokában tud megtenni. Sokszor viszont hajlamosak vagyunk mindebből csak azt a pár gombnyomást látni.”

Mészáros Nóra hangsúlyozza, hogy noha a számunkra kritikus művelet tényleg csak öt perc, az összes többi járulékos dolog egyrészt nem látható, másrészt olyan műveleteket takar, amelyek a szemlélő számára a mindennapi valóság részét képezik.

„Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy más munkájának megítélésekor nettóban értékeljük a számunkra fontos teljesítményt, saját munkánk kapcsán azonban könnyebben számolunk bruttósítva”

– mutat rá a mentális torzítás valós okára a szakpszichológus. 

A nemet mondás képessége tanulható

Egyértelmű, hogy ha valamire nemet kell mondani, akkor arra nemet kell mondani. Csakhogy ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, hiszen mindenki nyilvánvalóan arra vágyik, hogy jófejnek, szerethetőnek, segítőkésznek, hozzáértőnek tartsák. Közben meg nincs ember, akit ne bosszantana, hogy nem kezelik helyén őt vagy a hozzáértését, pláne az idejét.

„Ha úgy érezzük, alábecsülik a munkánkat, vagy túlbecsülik a »varázserőnket«, érdemes a hozzánk forduló ember számára kis betekintést nyújtani a munkánk kulisszái mögé!” – mondja Mészáros Nóra. – „Könnyebb megérteni minket, ha el tudják képzelni, miből is áll a »csak ötperces« feladat. Ugyanakkor, ha gyakran találjuk magunkat ilyen helyzetben, idővel belefáradhatunk az ismételgetésbe. Ilyenkor nyugodtan kifejezhetjük, hogy ezzel nem egészen értünk egyet, majd pedig akár le is zárhatjuk a beszélgetést.”

A szervezetpszichológus szerint olykor azt is nehéz lehet megélni, hogy az életünk egy igen fontos szeletéről ad leegyszerűsítő visszajelzést a környezet. Mint mondja, ha valakinek volt már rossz tapasztalata „ötperces” segítségkéréssel, akkor érdemes egy kis időt fektetnie abba, hogy átgondolja, a jövőben mi (nem) férhet bele.

„Ha kimunkáljuk a saját magunk védelme érdekében fontos alapelveket, könnyebben tudjuk magunkat képviselni éles helyzetekben” – hangsúlyozza Mészáros Nóra. – „Nagyon sokféle egyéni megoldás létezhet, számos kreatív módszerrel találkozom az »évente legfeljebb három kívánság« teljesítésétől kezdve az »öt ingyenes percem van, de a hatodik perctől a munkadíjon felül ügyeleti felár is van« jellegűekig.”

Mint mondja, vannak olyan egyértelmű esetek, ahol az elutasítást külső adottságok indokolják. Ha például valaki a munkahely belső szabályzata vagy akár jogszabály miatt nem fér hozzá a megoldáshoz, gyakran – talán nem is mindig tudatosan – él azzal, hogy felhívja a hozzá forduló ember figyelmét ezekre a korlátokra.

„Munkavállalóként saját magunkra nézve vállalunk kockázatot, ha valamilyen szabálytalanságot követünk el egy magánéleti vonatkozású kapcsolatunk érdekében. Ha nincsenek ilyen egyértelmű keretek, akkor érdemes mérlegelni, mennyire fontos nekem az adott kapcsolat: mit szeretnék, illetve mit nem szeretnék megtenni érte?” – mondja a szakember. 

A munkapszichológus tippjei az ötperces feladatok elutasításához:

• Ha meglepő a kérés, ezt nyugodtan jelezd vissza a másik félnek! Kérj időt, hogy átgondolhasd a feladatot! Így indirekt módon máris azt üzened a hozzád fordulónak, hogy mégsem olyan egyszerű dologról van szó, mint képzeli!
• Ha az adott feladat elvégzése tényleges akadályokba ütközik, mondd el a másiknak, hogy ez most nem fog menni, és világíts rá arra, miért kell nemet mondanod!
• Amennyiben arra jutsz, hogy a kérésre egyértelműen nemet akarsz mondani, többféle lehetőséged is van. Elmondhatod, hogy erre nem te vagy a megfelelő ember, és esetleg ajánlhatsz olyat, aki az. Rávilágíthatsz, hogy valójában mennyi idő az adott feladat elvégzése, és arra is, hogy mi az adott munka valós piaci értéke. Ha korábban rossz tapasztalataid voltak hasonló helyzetben, ne titkold, mondd el őket! Így a másik megértheti, hogy valójában nem rá, és nem neki, hanem a helyzetre mondasz nemet.

És hogy mit tegyél, ha még ez sem elég? Szerintem menekülj! Esetleg kérj segítséget az illetőtől egy másik ötperces feladat elvégzésében, mondjuk, barteralapon.

A határhúzásról, nemet mondásról, kiégésről szól a Ki vele! című műsorunk következő epizódja, amelyet május 13-án, hétfőn este 21 órától láthattok a Viasat3-on. Náray Tamás, Szentesi Éva és Steigervald Krisztián generációkutató beszélgetnek a témáról Krajnyik Cinti moderálásával, és csatlakozik hozzájuk D. Tóth Kriszta, D. Tóth András és Fegyverneky Sándor is.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Milan_Jovic

Z. Kocsis Blanka