Keresés

Az idén is volt (van) bőven miért aggódni gyerekügyben. Az egyéves munkaszünete előtti utolsó cikkében dr. Gyurkó Szilvi összeszedte a tíz legfontosabbat, amiből van mit tanulnunk.

Nők, akik fel merik emelni a szavukat, akiknek tudása előrébb viszi a világot – vagy épp megmutatják, hogyan lehet a félelmeinkből, traumáinkból erőt és bátorságot meríteni. A te listád élén ki szerepel 2020-ban?

„Nem a szexuális orientáció a kérdés, hanem a konszenzus, a beleegyezés. Ha nincs beleegyezés, ha kényszerítés, fenyegetés, zsarolás, érzelmi vagy fizikai erőszak van, akkor a szex nem szex, hanem erőszak. Ha pedig a partner egy gyerek, akkor teljesen mindegy minden körülmény, mert fel sem merül, hogy az aktus szex lenne. Az erőszak. Az erőszak pedig sosem magánügy.” Ez csak egy fontos idézet dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írásából. Olvassátok el az egészet:

„Úgy hívják: rendszerbántalmazás. Mert az a rendszer, ami arra hivatott, hogy a gyerekek helyzetében javulást idézzen elő, kedvezőbb körülményeket teremtsen nekik, az nem látja el megfelelően ezt a feladatát, és a gyerekeknek nem segít, mi több, gyakran még rosszabb helyzetet idéz elő, mint ami korábban, a családban volt.” Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írása.

„…hat fiúból legalább egy átél szexuális bántalmazást a tizennyolcadik születésnapja előtt – a felnőtt férfiak körében végzett felmérések pedig ennél is nagyobb számot mutatnak: minden negyedik férfinak van olyan szexuális élménye, amit kényszerként, kényszerítésként, nem akart szexuális cselekményként ír le.” Mégis: a fiúk ellen, férfiak által elkövetett abúzuseset többsége rejtve marad. Dr. Gyurkó Szilvi cikkéből kiderül, miért:

Ahhoz, hogy egy tanár (vagy táborvezető) eljusson a rábízott gyerekek szexuális bántalmazásáig, kell egy olyan környezet, ami ezt lehetővé teszi, és amiben bizonyos keretek nincsenek szigorúan tisztázva. Itt az idő, hogy felülvizsgáljuk, mi vezet az ilyen esetekhez, és hogyan lehet őket megelőzni.

Gyerekjogi szakember szerzőnk elmúlt néhány hónapját kitöltötte az utóbbi évek egyik legmocskosabb közügye. És – érthetően – elfáradt, egy kicsit elkeseredett, és megijedt, hogy (megint) kimaradt egy lehetőség a valódi változtatásra. Úgyhogy megírta ezt a cikket.

Múlt héten egy érdi tinédzser fiú azt állította a rendőrségen, a barátnőjét két férfi elrabolta, és egy gyárépületben megerőszakolta. A vizsgálat tisztázta, hogy a történet nem igaz. Kiderült, hogy a fiatalok találták ki, kvázi fedősztoriként a saját együttlétükhöz. Ha ritkán is, de előfordul efféle, hamis vádas-megerőszakolós eset is. Mi következik ebből – és mi: NEM?