A bántalmazást semmissé tenni nem lehet – Négy fontos tanulság, amit meg kell értenünk a Sipos Pál-ügy kapcsán

–

A Visszatérés Epipóba című dokumentumfilm kapcsán hat év után újra reflektorfénybe került Sipos Pál ügye. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember szerint nagyon fontos, hogy ezek a történetek napvilágot lássanak és nyíltan beszéljünk róluk, mert mindenki számára rengeteg tanulsággal szolgálnak. Csakhogy még hosszú út áll előttünk addig, amíg elérjük, hogy egy gyerek se váljon többé szexuális erőszak áldozatává. 

Ebben a cikkben négy olyan fontos tanulságot szedtünk össze, amit meg kell értenünk ahhoz, hogy a helyén kezelhessük ezeket az eseteket, átlássuk a komplexitásukat és megfelelő segítséget nyújthassunk az áldozatoknak.

1. Az esetek kilencven százalékában a bántalmazó nem agresszív, sötét alak

Dr. Gyurkó Szilvia szerint a Visszatérés Epipóba azért is nagyon fontos film, mert megmutatja, hogy a bántalmazó környezetben élő gyerekek helyzete sokkal összetettebb annál, mint hogy van egy rossz ember, aki bántja őket. Egy ilyen kapcsolatban mindig vannak olyan elemek, amikért nagyon hálás tud lenni egy gyerek: figyelem, játék, bizalom. Ennek a másik oldalán pedig ott van az egyértelmű bántalmazás, ami úgy van becsomagolva, hogy a gyerek úgy érzi, ami történt és annak elhallgatása a közösség javát szolgálja, és csak nagyobb bajt csinál azzal, ha a „közös titokba” mást is beavat.

A jó és a rossz élmények, a bántalmazás és a szeretet kéz a kézben járnak, nem választhatók szét, ettől olyan komplex egy ilyen eset. És emiatt is olyan elképesztően nehéz gyerekként megélni egy hasonló helyzetet.

Ráadásul az emberek fejében az a sztereotip kép él, hogy az elkövető látszólag is durva, erőszakos ember. Pedig a legtöbbször nem ez a helyzet, az érzelmi és/vagy szexuális bántalmazási esetek több mint kilencven százalékában az elkövetőknek bizalmi kapcsolatuk van a gyerekekkel, akik kötődnek hozzá, és az illető épp ezt használja ki. Ez pedig az egyik legrosszabb, amit egy felnőtt tehet egy gyerekkel, hiszen a bizalmával él vissza a saját vágyai kielégítése céljából.

2. A biztonságos környezet kialakításával kell kezdeni

A szakértő véleménye alapján a világ legnehezebb dolga a gyerekeknek megtanítani, hogy hol vannak a saját testi integritásuk határai. Ezt akkor lehet jól megtenni, ha felelős felnőttként olyan közeget teremtünk, amely nem tolerálja az erőszakot, ahol átlátható és világos szabályok vannak. A jelenlegi működési rendszereinkben a szakember szerint sajnos bőven benne van a bántalmazás lehetősége, mert az említett keretek nincsenek szigorúan meghúzva, és a gyerekekkel foglalkozó embereket sem világítják át megfelelően, mielőtt munkába állnának.

Amellett, hogy a rendszert rendbe tesszük, nagyon fontos, hogy egyértelműen elmondjuk a gyerekeknek, mi az, ami nem fér bele egy felnőtt-gyerek kapcsolatba – soha, semmikor. És elmagyarázzuk nekik, hogyan tudnak nemet mondani egy felnőttnek.

Ahhoz pedig, hogy egy gyerek szólni merjen egy hozzá közel álló felnőttnek, ha ilyesmi történik vele, arra van szükség, hogy legyenek a környezetében olyan felnőttek, akikben megbízik, akikről feltételezi, hogy hinni fognak neki. Ez történt a dokumentumfilmben szereplő, és az ügyről elsőként nyilvánosan megszólaló Kováts Mihállyal is, aki annak idején a szüleinek mondta el, hogy mi történt vele. Ők pedig nem vonták kétségbe a szavait, hanem próbáltak segíteni.

3. Igenis sok időbe telik, mire az áldozat képes beszélni a vele történtekről

Gyerekként az ember fel sem fogja, hogy amit a felnőtt kér tőle, az nettó bántalmazás vagy erőszak. Érzi, hogy ami vele történik, nincsen rendben, de gyakran sok-sok évnek kell eltelnie ahhoz, mire képes felmérni és megfogalmazni, hogy gyerekkorában bántalmazták és kihasználták. Már az is óriási erő és nagyon sok munka eredménye, hogy erről beszélni tudjon valaki. És ez csak a feldolgozás kezdete.

Az ember pszichéjének alapvető védekezési mechanizmusa, hogy a traumákat vagy azok egy részét törli vagy nagyon mélyre raktározza el az agy, és csak évek, évtizedek múlva engedi őket felszínre. Az áldozatok ezekkel a terhekkel élnek együtt, és különböző módon raktározzák el magukban az élményeket, ami egyáltalán nem tudatos folyamat. De nemcsak a feldolgozás módja, hanem annak időtartama is egyénenként változik.

Ezért is kell mindent megtennünk annak érdekében, hogy a gyerekek ne válhassanak áldozatokká. A velük történtek ugyanis nem tehetők semmissé, a traumák örökre velük maradnak.

Utólag a szakemberek segíthetnek a feldolgozásban, erre többféle megoldás is van, ezek közül többet bemutatnak a Visszatérés Epipóba című filmben. A Sipos Pál-ügy kipattanásának egyik legnagyobb eredménye az a jogszabály-módosítás, amely szerint a gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszak nem évül el huszonöt év után.

4. Nem csak az áldozatoknak van dolguk ezekkel a történetekkel

Amikor egy-egy ilyen eset nyilvánosságra kerül, mindig mély felháborodást kelt a társadalomban, azonban a bántalmazás elítélésén és a harag közös megélésén túl közösségi, társadalmi szinten is rengeteg tennivalónk van azért, hogy többé egy gyerek se váljon áldozattá.

A bántalmazás tényét nemcsak az áldozatoknak kell feldolgozniuk, hanem az agresszor és a bántalmazottak környezetében élőknek, köztük a szülőknek, barátoknak is. Rengeteg kérdés merül fel ilyenkor: „Hogy nem vettem észre?” „Lehet, hogy sejtettem, de miért nem tettem semmit?” Ilyenkor szembe kell nézni a bűntudattal, ám ez nem mindenkinek sikerül. Azok, akik nem akarnak szembenézni a valósággal, a legegyszerűbb utat választják: hárítanak. Megkérdőjelezik vagy relativizálják a történteket. Fontos megérteni, hogy ezek mögött a reakciók mögött mi van. Ha valaki megengedi, hogy a közvetlen környezetében ilyen történjen, azzal a saját biztonságérzete is meginog.

Tovább nehezíti az ilyen esetek feldolgozását, hogy senki nem bántalmazó a nap huszonnégy órájában, ráadásul ezek az emberek a világ legjobb manipulátorai. Ilyenkor hangzik el az a klasszikus mondat: „Ez lehetetlen, hiszen annyira rendes ember!”

Azzal is nehéz megküzdeniük az elkövetőt ismerőknek, hogy ennyire megvezethették őket. És mivel mindenki a saját tapasztalatai alapján ítél, nehéz elfogadnia, hogy a gyerekeket molesztálóknak lehetnek felnőttekkel normálisan működő emberi kapcsolatai.

Minden napvilágra került ügy, minden nyíltan kimondott mondat és kibeszélt trauma egy kis lépéssel közelebb visz bennünket ahhoz, hogy jobban segíthessünk az áldozatokon, és megelőzzük, hogy a gyerekeink áldozattá váljanak. 

Kováts Mihály, Oláh Judit és dr. Gyurkó Szilvia nemrég a Popfilter vendégei voltak, a beszélgetést meghallgathatod IDE kattintva.

Dián Dóri