–

Szeretném jelezni, hogy nem.

A pedofília és a szexturizmus nagyon durva bűncselekmény, évente több millió gyermeket érintő szexuális bántalmazás és erőszak. A szexturizmus sok milliárd dolláros globális iparága keretében Brazília, Thaiföld, Kambodzsa, Kolumbia vagy Kenya gyerekeit vetik oda zsákmányként a jól szituált nyugati fizetővendégeknek. De ezt az iparágat Magyarországon is megtaláljuk. Nálunk is létezik, csak szeretnénk úgy tenni, mintha nem lenne, vagy nem látnánk.

De igenis működik a belföldi szexturizmus. A szegénység sújtotta régiókból felutaztatott kisfiúk és kislányok áruba bocsátása. Az állami gondoskodásban élő gyerekek iparszerű kizsákmányolása, a velük szemben elkövetett szexuális visszaélések titokban tartása, elrejtése.

A pénzen és hatalmon megvett hallgatás itthon is szedi áldozatait. 

Persze, aki megteheti, inkább külföldre utazik. Ott még kisebb az esélye a lebukásnak. Egy 2019-es EU-statisztika szerint az emberkereskedelem magyar áldozatainak több mint a fele gyerek, és az ő 95 százalékukat azért viszik külföldre, hogy szexuálisan használják, kizsákmányolják őket. Ez nem vicc. Nem lehet témája kedélyes esti tévébeszélgetéseknek, és nem mehetünk el szó nélkül amellett, ha egy ismerősünk ilyet mond.

Elképesztően fontos lenne a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak valamennyi formája esetén a lehető legkomolyabban venni a zéró toleranciát. Rajtunk is múlik. A közszereplőkön pláne nagyon sok múlik, hogy mennyire veszik komolyan az emberek ezeket a bűncselekményeket. Magánügynek tekintik-e, vagy megszólal a felelősségérzetük, és fellépnek az érintett gyerek védelmében.

Ilyen kérdésben nincs barátság. Ez nem elvtársiasság, harcostársi viszony vagy kollegialitás kérdése. Akár családon belüli erőszakról, akár gyerekbántalmazásról, akár szexuális visszaélésről van szó, nincs toleranciaküszöb. Zéró tolerencia van.

És a zéró tolerancia azt jelenti, hogy az áldozat, a gyerek érdeke mindent felülír. 

Egy egész ország lázadt fel idén, amikor a volt perui nagykövet esetén keresztül szembesült az online szexuális bántalmazás jelenségével. A döntően pedofilok által működtetett és használt, online szexuális gyerekbántalmazásra specializálódott weboldalak és megosztási hálózatok is bűncselekményt jelentenek – és egy szintén milliárdos iparágat látnak el oxigénnel. Megfogadtam, hogy soha többet nem írom le K. nevét, aki tizenkilencezer ilyen gyerek szexuális bántalmazásáról készült felvétel miatt állt bíróság elé. Mégis fontos, hogy hivatkozzam erre az esetre, mert jelentős mértékben növelte a magyar társadalom érzékenységét a probléma iránt. Nőtt a pedofil felvételek miatt tett jelzések száma, több ilyen ügy indul – és ez jó. Nagyon jó, mert a gyerekeket csak így védhetjük meg. Ha felismerjük a bántalmazást, és teszünk ellene.

Mi történt 2020 nyarán? A gyerekek elleni online szexuális visszaélés magánügyből közüggyé vált. Olyan kérdéssé, ami mellett az ember nem mehet el szó nélkül.

Az erőszak sosem magánügy.

Amellett sem szabad elmenni szó nélkül, ha valaki azzal henceg, hogy külföldre jár gyerekekkel szexelni. Ahogy felmerülnie sem lenne szabad, hogy elfordítjuk a fejünket, ha olyan gyereket bántanak, akit ismerünk, akiről tudunk.

Mert ez nem magánügy. 

Ellentétben a homoszexualitással, ami az. Magánügy.

Magyarországon a konszenzuson alapuló szexuális kapcsolat alsó korhatára 14 év, e felett bárki bárkivel létesíthet intim kapcsolatot. Sőt, a hatályos jogszabályok értelmében egy 12 éves gyerek is megtapasztalhatja a beleegyezéses szexet egy másik, 18 évesnél fiatalabb gyerekkel. És itt sincs különbségtétel a heteroszexuális és a homoszexuális vagy éppen a csoportos tapasztalatszerzés között. 

Hogy ki mit gondol ezekről a korhatárokról, az is érdekes (a magam részéről évente több tucatszor írom le, mondom el, hogy iszonyatosan fontos lenne ezt végigbeszélni egyszer úgy rendesen, hogy miért pont ez a szabályozás, és hogy vajon ebben a mai magyar realitásban rendben van-e ez így, meg hogy mit tudnánk tenni azért, hogy a gyerekek nagyobb biztonságban legyenek). 

De ami ebben az esetben az igazán fontos, hogy ne mossuk össze az LMBT+ kérdést a pedofíliával.

A szexuális orientációk szivárványszíneibe semmilyen körülmények között nem tartozik bele a gyerekekkel létesített szexuális kapcsolat.

Ahogy nem tartozik bele semmilyen körülmények között a szexuális abúzus sem.

Amikor az Alkotmánybíróság 2002-ben eltörölte a természet elleni fajtalanság büntetőjogi tényállását, akkor hangsúlyozta, hogy a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat büntethető olyan esetben, amikor a különböző neműek közötti szexuális cselekmény nem az. 

Nem a szexuális orientáció a kérdés, hanem a konszenzus, a beleegyezés. Ha nincs beleegyezés, ha kényszerítés, fenyegetés, zsarolás, érzelmi vagy fizikai erőszak van, akkor a szex nem szex, hanem erőszak. Ha pedig a partner egy gyerek, akkor teljesen mindegy minden körülmény, mert fel sem merül, hogy az aktus szex lenne. Az erőszak. Az erőszak pedig sosem magánügy.

Az mindannyiunk közös ügye és közös felelőssége. 

Tiszteljük meg végre a gyerekeket, és a szexuáliserőszak-bűncselekmények áldozatait azzal, hogy nem magánügyként, politikai kérdésként, vagy a közéleti adok-kapok jolly jokereként tekintünk a bántalmazásra, a szexturizmusra vagy a pedofíliára, hanem a legfontosabb közügyként!

Dr. Gyurkó Szilvia

A kiemelt fotó illusztráció – Forrás: Getty Images

* Szerkesztői utóirat: szerzőnk írását az ügy december 4., péntek délutáni állása szerint készítette. Az azóta eltelt idő kommunikációs fejleményei (a pedofíliával megvádolt „volt harcostárs” tagadása, a közszereplő részleges visszakozása) a témák összemosását és politikai eszközzé tételét nem teszik semmissé.