Rózsaszín hullám az Egyesült Államokban: nyolc fantasztikus nő Amerika politikai hadszínterén

–

Kamala Harris – Kalifornia

„Az a kultúra, amely tiszteli az istennőket, erős nőket teremt”

– nyilatkozta 2004-ben a Los Angeles Timesnak a demokrata alelnökjelölt, Kamala Harris édesanyja, Shyamala Gopalan Harris. Nem véletlenül választotta lányának a lótusz jelentésű Kamala nevet, amely Laksmi hindu istennő másik neve, és a nők előrejutását szimbolizálja. A női Barack Obamaként is aposztrofált Kamala – akinek mellesleg nincs ínyére ez az elnevezés –, a volt elnökhöz hasonlóan vegyes házasságban született, gyermekkora egy részét külföldön töltötte, és jogászként végzett.

Bevándorló szülei hamar sikeresek lettek: jamaicai édesapja közgazdaságtan-professzorként, indiai édesanyja pedig rákkutatóként épített karriert. Indiai nagyszülei nagy hatást gyakoroltak a kislányra: nagyapja magas rangú kormányhivatalnok volt, aki harcolt India függetlenségéért, és sokat tanított unokájának a demokrácia fontosságáról, progresszív nagyanyja pedig mélyszegénységben élő, vidéki nőknek tanított születésszabályozást.

Hétéves korában a szülei elváltak, majd az édesanyja munkája miatt Kamala a tinédzseréveit a kanadai Montreálban töltötte, ahol tizenhárom évesen Maya húgával együtt sikeres demonstrációt tartott azért, hogy a gyerekek játszhassanak a füvön.

Kamala Harris Kalifornia első színes bőrű igazságügy-minisztere, az első indoamerikai szenátor és az első fekete és ázsiai származású alelnökjelölt.

Elise M. Stefanik – New York állam

A Kongresszusba 2015-ben harmincévesen bekerülő legfiatalabb republikánus politikusnő Twitter-bemutatkozásában nem véletlenül szerepel az „új ötletek, új vezetés” kifejezés.

Többször fellépett azért, hogy több női politikus legyen a Grand Old Party, azaz a régi nagy pártnak is nevezett republikánusok soraiban. Amikor ellenállásba ütközött, egész egyszerűen közölte: „Nem engedélyt kértem a változásra.”

E-PAC nevű kezdeményezésével több mint száz republikánus női jelöltet sikerült indítani a 2018-as félidős választásokon. Az olasz–cseh gyökerekkel büszkélkedő Elise, aki családjában elsőként szerzett diplomát, az 1814-ben alapított, neves Albany Academy lányiskolába járt, amely hitvallása szerint vezető szerepre készíti fel az ott tanuló lányokat. Bejelentését, hogy huszonnyolc évesen indul a kongresszusi székért, nem kis szkepticizmus fogadta, de egy interjúban elmondta, hogy ez erőt adott neki a folytatáshoz. Kisteherautójával szelte át a választókörzetét; sokszor több órát vezetett, hogy néhány tucat választóval találkozzon.

„Ahelyett, hogy elnézést kértem volna a korom miatt, elmondtam, hogy fiatal nőként új perspektívát és új energiákat adok a rám váró feladatokhoz.”

Szülei New York államban vezetik furnérlemezeket forgalmazó nagykereskedésüket, így Elise gyerekkorától tisztában van a kisvállalkozásokat sújtó nehézségekkel. Jack Collens, a politikatudományok professzora a Washington Timesnak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy a rábízott feladatok súlyából ítélve a republikánus vezetők a párt következő generációjának vezetői között látnák Elise M. Stefanikot.

Alexandria Ocasio-Cortez – New York City

Az amerikai politikai életbe való berobbanásáról saját kampányfőnöke így nyilatkozott: „Olyan erejű volt a győzelem, mintha egyszerre éltünk volna át cunamit, földrengést és erdőtüzet.” Alexandria Ocasio-Cortez jó két éve még egy tacobárban dolgozott pincérnőként, majd a 2018-as félidős választásokon huszonnyolc évesen, a legfiatalabb képviselőként került be a Kongresszusba – mindezt úgy, hogy körzetében egy biztosra vett jelöltet, az 1999 óta folyamatosan megválasztott Joe Crowley-t utasította maga mögé.

AOC, ahogy a közösségi médiát kiválóan használó politikusnő hashtagként használt monogramjával ismertté vált, Bronxban nőtt fel. Puerto Ricó-i származású, New Yorkban felnőtt édesapja építész volt, Puerto Ricó-i bevándorló édesanyja pedig titkárnőként segítette a férje vállalkozását. A tehetséges Alexandria egy tehetősebb rokona jóvoltából körzetén kívüli, jobb oktatást nyújtó iskolába járt, de ehhez át kellett szelnie a várost, ahol már gyerekszemmel felfigyelt az életszínvonalbeli hatalmas különbségekre.

Édesapját tizenhét évesen vesztette el, és az anyja takarítónői és iskolaibusz-sofőri fizetéséből nem tudták törleszteni a családi adósságot, így a fiatal lány pincérnői keresetével járult hozzá a büdzséhez. A Bostoni Egyetemen biokémiát tanult, amit hamarosan közgazdaságtanra és nemzetközi tanulmányokra cserélt. A spanyol ajkú szövetség elnöke lett, és hamar felfigyeltek szónoki képességeire. Diplomaosztója után nonprofit szervezeteknél dolgozott, és pincérnőként egészítette ki a keresetét.

Az egyik vendég, a grafikus Scott Starett, a politikai vitára mindig kész, nagyon kedves Sandynek kölcsönadott egy kamerát, amellyel az Észak-Dakotába tervezett olajvezetékek ellen tiltakozó őslakos indiánok tüntetését örökítette meg. Ez az élmény olyan hatással volt rá, hogy határozott tervekkel érkezett meg New Yorkba: indul a félidős választásokon.

Sok ezer lakás ajtaján kopogtatott be támogatásért, minimális költségvetésből, családi és baráti segítséggel készült videóját egy nap alatt háromszázezren nézték meg, és önkéntesek százai jelentkeztek kampányába.

A keleti parti hiphopkultúrából átemelt „osztag” néven posztolt először közös képet a Kongresszus három másik újoncával karöltve. Ilhan Omar, Rashida Tlaib és Ayanna Pressley képviselőnőkkel azóta nemcsak a sajtóban is felkapott elnevezés, hanem barátság és szoros együttműködés is összeköti őket.

Nikki Haley – Dél-Karolina

A „nem tudom megcsinálni nem opció” nemcsak a közelmúltban megjelent memoárjának címe (Can’t Is Not an Option), hanem Indiából kivándorolt szüleinek fő nevelési elve is volt. Jogot végzett édesanyjának az ország egyik első bírói állását ajánlották fel, de a család nem engedte, hogy nőként elfogadja az ajánlatot. Férjével huszonévesen biztos családi hátteret és jómódot hagyott hátra India Pandzsáb tartományában. Kanadába, majd az Egyesült Államokba költöztek azért, hogy olyan országban neveljék fel születendő gyermekeiket, ahol valamennyiük számára nyitottak az előrelépési lehetőségek.

A szikh házaspár és négy gyermeke azonban a konzervatív államban igencsak feltűnést keltett: turbánt viselő apjával lépten-nyomon lekezelőn bántak, Nikkit és testvéreit pedig azért diszkvalifikálták egy iskolai versenyből, mert sem a fehér, sem a színes bőrű kategóriába nem tudták besorolni őket.

Könyvében elmesélte, hogy anyja mindig azt tanította neki, hogy ne a közte és a többiek közti különbségekre figyeljen, hanem arra, ami összeköti őket.

Édesanyja saját nappalijából indította el az azóta több milliárd dollár forgalmú vállalkozását. A számok bűvöletében élő tizenhárom éves Nikkit egy munkatárs tanította be a könyvelésre, amelyet ő olyan lelkesen végzett, hogy a főiskolán is a könyvelés szakot választotta. Szívesen maradt volna a diplomája megszerzése után is ezen a területen, de egy női szervezetnél tartott beszéde alatt érezte, milyen hatással van a hallgatókra, így a számok világát lecserélte a politikai karrierre úgy, hogy a gondolat megszületésekor még abban sem volt biztos, hogy republikánus vagy demokrata – írja önéletrajzában a kezdetekről.

Kongresszusi képviselő, majd Dél-Karolina első női kormányzója lett, és 2018 augusztusáig másfél éven át az ENSZ amerikai nagykövete volt. Bár jelenleg a Boeing igazgatótanácsában tevékenykedik, a sajtó már egy ideje rebesgeti, hogy eséllyel indulhatna a 2024-es elnökválasztáson.

Ilhan Omar – Minnesota

„Miért nem hagyod ezt a munkát a bátyádra” – mondták neki a Minnesotában élő szomáliai közösség tagjai, miközben Ilhan Omar a Kongresszusba jutásért kampányolt 2018-ban. „Szerintem én sokkal jobban csinálom, mint ahogy ő csinálná” – számolt be egy interjúban a mélyen élő sztereotípiákra adott reakciójáról.

A minnesotai képviselőnő igencsak bővelkedik az első helyekben: ő az első szomáliai–amerikai és az első minnesotai színes bőrű a Capitolium soraiban, Rashida Tlaib mellett az első két muzulmán nő egyike, akik a törvényhozásba bekerültek, és az első képviselő, aki hidzsábot visel. Ehhez módosítani kellett egy 181 éves, vallási jellegű fejfedőt tiltó törvényt is.

Rashidával együtt a szokásos Biblia helyett a Koránra tett kézzel tették le esküjüket: Rashida Thomas Jefferson példányát, Ilhan a nevelésében meghatározó szerepet játszó nagyapja szent könyvét választotta.

A Szomália fővárosában, Mogadishuban született lány kétévesen veszítette el az édesanyját. Apja és nagyapja nevelte fel őt és hat idősebb testvérét. Nyolcéves volt, amikor egy teherautó platóján sokakkal összezsúfolódva menekült a véres polgárháború elől. „Hirtelen a semmiből fegyverropogást hallottunk. Mindenki fejvesztve menekült. Az otthonról hozott dolgainkat is a teherautón hagytuk, és futottunk a határ felé, ahogy csak bírtunk – én mezítláb –, miközben hallottuk a hátunk mögül érkező lövések hangját” – mesélte nemrég megjelenő memoárjában. Ilhan a családjával átjutott Kenyába, ahol négy évig menekülttáborban élt.

Tizenhárom évesen került az Egyesült Államokba. A kislányt sokat bántották az iskolában, fejkendőjébe rágót ragasztottak, de ő utólag pozitívan emlékezik vissza minderre: ekkor tanult meg harcolni. A „Hol tartana most, ha Szomáliában marad?” újságírói kérdésre elmondta, hogy pár éve ellátogatott egy kenyai menekülttáborba, ahol találkozott egykori barátnőjével. Ő nem jutott túl a menekülttábor határán, neki nem adatott meg a tanulás lehetősége.

Ilhan a túlélők bűntudatával tért vissza új hazájába, de ez még inkább arra sarkallta, hogy kiálljon az elesettekért és a hátrahagyottakért. A Roll Coll politikai magazin progresszív, felemelkedő csillagnak nevezte.

Martha McSally – Arizona

Martha McSally volt az Egyesült Államok első olyan női vadászpilótája, aki légi harcban is részt vett, és az első női parancsnok, aki vadászgépköteléket irányított. Huszonhat év szolgálat után ezredesi rangban szerelt le az amerikai légierőtől, és ekkor fordult a politika felé.

A Rhode Island kisvárosában felcseperedett lány tizenkét évesen vesztette el édesapját, aki halálos ágyán azt mondta öt gyermekének: „Úgy éljetek, hogy büszke legyek rátok.”

A májusban megjelenő, stílusosan Dare to Fly (Merj repülni) című könyvében fiatalon megélt veszteségeiről is írt; apja halála után hűséges kutyáját vesztette el, majd pár évvel később a légierőnél szerzett két barátját is. A középiskolában kitűnő tanuló és kiváló sportoló lány álma volt, hogy vadászpilóta legyen, de egy áthidalhatatlannak látszó akadállyal került szembe: jó egy centivel volt alacsonyabb, mint a kötelező magasság. Martha nem adta fel, és addig harcolt, amíg felvették a légierő akadémiájára. Gimnazista korában, majd később a hadseregben is szexuális erőszak áldozata lett, amelyről csak évekkel később, az amerikai hadseregben történt szexuális zaklatásokkal kapcsolatos meghallgatáson mert beszélni.

Nancy Pelosi

Az amerikai képviselőház első női elnöke már gyerekkorában közel került a politikához. Apja Baltimore népszerű demokrata polgármestere volt, majd kongresszusi képviselőként is tevékenykedett. Édesanyja az olasz városból, Campobassóból vándorolt ki az Egyesült Államokba, majd a Thomas D’Alesandróval kötött házasságából hat gyermekük született: öt fiú után a legkisebb egy lány, Nancy.

Baltimore olasz bevándorlók lakta Little Italy városrészében éltek, ahol a római katolikus templom és a demokrata párt irodája volt a társasági élet két központja. A szigorúan katolikus édesanya bízott abban, hogy lánya a vallás szolgálatába áll. „Nem akartam apáca lenni. Pap talán inkább, mert neki picit nagyobb hatalma van” – mondta a National Catholic Reporter magazinnak adott interjújában. Nancyt és testvéreit apjuk bevonta újraválasztási kampányaiba; a kislány tizenkét évesen részt vett a Demokrata Konvención, és húszévesen jelen volt John F. Kennedy beiktatási bálján.

Aztán jó két évtizedre távol került a politikától: bankár férjét követve San Franciscóban nevelte öt gyermeküket. A Demokrata Párt önkénteseként politikai klubokat szervezett otthonában, választási kampányokban segédkezett, és adománygyűjtésben már ekkor kiemelkedett. Nem tervezett politikai karriert, de nagybeteg politikus barátnője biztatására negyvenhét évesen indult a képviselői székért, amikor a legkisebb lányuk is kiröppent a családi fészekből. A kongresszusi eskütételnél apja ott volt mellette.

Nancy Pelosi az Egyesült Államok történetében a Demokrata Párt első női frakcióvezetője és a Kongresszus első női házelnöke – ráadásul ezt a pozíciót kétszer is betöltötte.

A CEO World globális vállalatvezetői magazin Angela Merkel után a második helyre sorolta a legbefolyásosabb nők listáján, amelyen II. Erzsébet királynő, Greta Thunberg és a közelmúltban elhunyt Ruth Bader Ginsburg is szerepel.

Kristi Noem

Dél-Dakota első női szenátora egy családi farmon nőtt fel, ma is ott él férjével és három gyermekével.

„A szüleim mindig nagy feladatok elé állítottak bennünket – mesélte egy interjúban. – Tizenkét éves voltam, amikor apám megtanított kamiont vezetni. Mindig azt mondták nekünk: ne panaszkodj, hanem oldd meg a problémát.”

Kristi huszonkét évesen abbahagyta főiskolai tanulmányait, amikor egy balesetben elvesztette édesapját. Nemcsak átvette a családi farm vezetését, de egy vadászlakot és egy éttermet is építtetett, így a testvéreinek is munkát adott. Ekkor szembesült a kisvállalkozásokat érintő nehézségekkel, amelyek politikai pályára inspirálták, miközben egyetemi tanulmányait is befejezte.

A dél-dakotai politikai életbe azonban közel sem volt könnyű betörni. „Szükség volt perspektívaváltásra, de nem voltam benne az öregfiúk klubjában” – emlékezik vissza a kezdetekre.

Majd az üvegplafont áttörve négy éven át volt kongresszusi képviselő, és jelenleg Dél-Dakota kormányzója.

Trembácz Éva Zsuzsa

 

Szerzőnk írásait a Facebook-oldalán és a honlapján is olvashatod.