Szerelmi algoritmus vagy valódi érzelem? – Így szabadulhatsz a manipulatív szerelem hálójából

–

Szavakból szőtt pókháló

Roland Barthes Egy szerelem töredékei című zseniális művében szó szerint ízekre szedi a szerelmes beszédet. Szerinte ugyanis a szerelmes beszéd, ismétlődő töredékekből áll, és gyakorlatilag az „idők végezetéig használható, akár az öröknaptár”. Az ismétlődő szerelmes mondatok az érzelmi kultúra enciklopédiáját alkotják, amelynek lapjait szinte észrevétlenül naponta felütjük. A vég nélkül ismételt szerelmi alakzatok nemcsak az irodalom iránti vágyunkat táplálják, de kiszolgáltatottságunkat is eredményezhetik, kiváló segédeszközei lehetnek ugyanis egy valóságos érzelemre nem képes, de azt mímelni tudó, manipulatív személyiségnek.

Aki manipulál, az algoritmusokként működteti a szerelmi alakzatokat, számos kommunikációs eszköz segítségével, ráadásul egyszerre akár több személy irányába is. Nem könnyű, de ki lehet menekülni a manipulatív személyiség hálójából, feltéve, hogy ismerjük a hálózati manipulációs technikákat, azok egyes fázisait, és nem árt, ha vannak olyan jó barátaink, akik segítségével időben felfedezhetjük az algoritmust, ami a valóságos érzelmek hiányát sokáig ügyesen takarja. 

A szerelemi alakzatok működtetésére a Messenger, Viber, Facebook révén az időről időre felbukkanó, megtöbbszörözött manipulatív személyiség kiváló játékteret kapott.

Vonzó kirakat

Egy számító, ragadozó személyiség esetében a technika számos új manipulációt felerősítő lehetőséget kínál. Aki ezt még nem tapasztalta, nehezen hiszi el, hogy a szeretetet a szerelmi alakzatok és algoritmusok segítségével sokáig színlelni is lehet. 

A hálózati ragadozó ugyanis nem beleszeret valakibe, hanem kinéz magának valakit, aki a vélt vagy áhított saját státuszát mások előtt felnagyíthatja. A manipulatív ember jól működteti a szerelmi alakzatokat, persze egy kis műveltség, idegen nyelvtudás kifejezetten előnyére válik ebben a hálózati szerelemmunkában. Különösen veszélyes, ha nemcsak valamely dallamos latin nyelven tud húrokat pengetni, de ügyel arra, hogy profilja is példás legyen, neves barátok, tehetséges gyerekek, és persze a házastárs gondosan elrejtve, mintha nem is létezne, vagy legalábbis mintha egy régi válás vagy tragédia még az emlékét is rég elfújta volna már.

Annyi elemzés született már a zaklatásról, a diszkriminációról, a szexuális erőszakról, de még mindig oly keveset tudunk arról, ha ezek egyes elemei a közösségi médiáról, vagy más hasonló online kommunikációs eszközről indulnak ki.

Nincs még kellő tapasztalatunk arra, hogy miként lehet ezeket időben felismerni, és mit lehet ellenük tenni. A Messenger üzenetekben jól el lehet fedni, ha a kapcsolat nem igazi szerelmen, hanem csupán hálószövögetésen alapul. Az üzenetek tetszőleges számban sokszorosíthatók. Az effajta behálózás meglehetősen gyakori, és nemcsak a fiatalokat érinti, hanem azokat is, akik azt hiszik, ismerik már az életet, túl vannak egy-két csalódáson, szerelmen, és ha vágynak valamire, az inkább egy minőségi, mély és harmonikus kapcsolat. Úgy tűnik a ragadozó – esettanulmányunkban épp férfiak – máris hálózati előnyre tettek szert.  

A hálózati ragadozó tetemes időt szán arra, hogy a külső jegyeiben megtévesztően vonzó legyen. Persze arra is vigyáz, hogy soha ne lehessen pontosan tudni, épp hol van, és kivel, a múlt árnyait ügyesen betemeti, de hajdani áldozatai révén szerzett kapcsolatait tovább hasznosítja, újabb hálókat szövögetve. Külföldi tanulmányok, jó kapcsolatok, korábbi, példás nagycsalád, egy-két versidézet számára mind-mind a csapda eszközévé válhatnak. Ki feltételezne egy ilyen emberről szerelmi manipulációt, gorombaságot vagy ártani akarást?  

A közösségi média mint a behálózás eszköze

A szerelmi manipulátor jóval ravaszabb, mint a közösségi médián keringő, a szíriai háború után megsokasodó „özvegy” amerikai, angol „katonatisztek”, tengerésztisztek. Ezeken a csalásokon könnyű átlátni: van egy-két fénykép, esetleg házat, kutyát ábrázoló háttérrel, sportos vagy egyenruhás amatőr beállítások, de közös ismerős, érdeklődés sehol, és a profil is csak pár napos. Élettörténet meg szinte semmi. Komoly ember soha nem jelöl vissza ilyen, valószínűleg teljesen hamis profilokat. A megkeresést nyilván valami anyagi vagy más érdek táplálja, olyan szövevény, amibe jobb nem belemenni.

A Facebook különben sem ismerkedési oldal, erre vannak más fórumok, mégis sokan épp itt próbálnak gyanútlan áldozatok után nézni. Elsősorban talán azért, mert lehet, hogy a felkínálkozó, csábos testtartással a Tinderen pózolóknál érdekesebbek, és minden bizonnyal jóval gyanútlanabbak, a szakmájukat művelő, pályatársaikkal, barátaikkal, a közönségükkel, tanítványaikkal, olvasóikkal a közösségi médián kapcsolatot tartó nők, akiknek eszük ágában sincs felkínálkozni, de sok ismerősük van, és egy megtévesztő üzenettel könnyű náluk az ismeretség látszatát kelteni.

A manipulátor esetükben úgy tesz, mintha máris az ismeretségi körön belül lenne, s kitartó hálózati munkájának köszönhetően megjegyzései kezdetben támogatók. Persze hamarosan átvált a bizalmasabb kommunikációs formákra, a Messengerre, Viberre, ahol egyszerre több kiszemelttel is tarthatja háborítatlanul a kapcsolatot.

Jó tudni, és még jobb lenne időben felismerni, hogy vannak olyanok, akik pszichológiai és manipulatív eszközök egész sorával időt, fáradságot nem kímélve vadásznak. Itt már sokkal nehezebb időben tetten érni a fondorlatot. Az ilyen hálózat-szélhámosok áldozataikat rendszerint tudatos hálózati kutatás során választják ki. Ez egy sajátos kör, itt nem az Instagramon sztárfotókat posztoló manöken csábít el férfiakat, hanem épp fordítva, a manipulátor (mondjuk, házasságában megcsömörlött, az interneten vadászgató, manipulatív férfi) személytelen, de az idilli élet látszatát keltő fotók sokaságát használja csapdának. De ez önmagában nyilvánvalóan nem lenne elég. 

Belső érzelmi gazdagságának híján meghatározott státuszú, érdekes emberekre vadászik, empátiát, érdeklődést színlel, mintha számos közös pont, közös érdeklődés lenne közte és a gondosan kiszemelt áldozata között. A manipuláló udvarlást követő leuraló kapcsolatok, majd annak kudarca esetén a zaklatás vélhetően inkább a férfiakra jellemző, hasonló módon ezek nem közösségi médiumokat használó alakzataihoz. Bár elképzelhető, hogy léteznek már hálózati módszereket alkalmazó nők is, akik manipulatív eszközöket vetnek be, és úgy udvarolnak, leuralnak, majd zaklatnak, de a családi állapot elfedésével, a szakmai dicsérettel, a romantikus közeledéssel, majd a behálózást követően érzelmi vagy fizikai bántalmazásba torkolló kapcsolatokban egyelőre (és az általam ismert számos esetet alapján is úgy látom), inkább a nők válnak áldozattá. Ezért most a szerelmi kapcsolatokban a férfi manipulátor és női áldozat alapesetét vesszük alapul.  

Egy érző(nek tűnő) szív

Az empátiát hálózati megfigyeléssel ideig-óráig könnyen pótolhatja a manipulátor, és emiatt kezdetben az áldozat úgy érzi, mintha minden gondolata egyszerre meghallgatásra talált volna, hiszen egy kis kutatással, a barátok, a kedvenc helyek és tevékenységek feltérképezésével a manipulátor mintha előre kitalálta volna a gondolatait. 

Az áldozat nem is veszi észre eleinte a különbséget. A network-szélhámos kezdetben gratulál, érdeklődik a kiszemelt nő szakmai sikerei iránt. Épp azt az űrt látszik kitölteni, amely oly sok értelmiségi, művész, és más hivatását gyakorló nőnek a legjobban hiányzik: a társadalom, a család megbecsülését. 

Mivel a megbecsülés egy egyre hevesebben udvarló férfitől érkezik, a nő e ponton sajnos képes elhinni, hogy az ő szakmai ambíciói, elért eredményei támogató társra találtak, aki büszke rá, szereti és megerősíti abban, amiben hisz, aminek él. 

A hálózati módszerrel dolgozó szerelem-manipulátor persze eközben már ügyesen feltérképezte a nő gyengéit, barátait, esetleges támogatóit, és a befűzést igyekszik felgyorsítani. Ez már gyanút kellene, hogy ébresszen, de sok nőben ott lakozik egy kis „Júlia”, aki a hirtelen felgyorsult udvarlást a szerelem magas hőfokával azonosítja. Pedig minél érettebb valaki, esetleg egy válással, komoly életművel a háta mögött, annál fontosabb, hogy a megismerés fázisát ne spórolja meg, mert ennek az elmulasztása később komoly hátrányokkal járhat. Ebben az életszakaszban amúgy sem kell sietni, nem jön a gyermek, lenne mód egy szép, méltó közeledésre, esetleg udvarlásra, virággal, randevúkkal, közös utazásokkal, egymás addigi életének csapdáit is felderítve, elemezve, tanulva az addigi hibákból.

De a manipulatív szerelmi vadász habzsol, nincs igénye mély, gondosan felépített, kölcsönös szereteten és tiszteleten alapuló kapcsolatra. Minél előbb célba akar jutni, és ezt sokszor agresszív módon sürgeti is.

Ez intő jel, de akár heves udvarlásnak is értelmezhető, és a szerelmes vagy szerelemre vágyó nő hajlamos ezt így is látni. Pedig a hazugságokkal, manipulációval operáló személyben nincs igazi érzelem, épp ezért a virtuális térből kilépve nem sokáig tudja fenntartani a látszatot, és számos kudarc után ezt már maga is tudja, és ezért siet. 

Lejtmenet

És akkor jön az elhamarkodott együttélés vagy mindennapi találkozás, amelyben lassanként eltűnnek a kedves gesztusok, helyüket átveszi az egyoldalú követelőzés. A legtöbb ilyen törekvés a nő elszigetelésére irányul. Ne találkozzon a barátaival, ne töltsön túl sok időt a munkahelyén, haladéktalanul mutassa be a férfit a családtagjainak. Mivel az immár csapdahelyzetben levő nő ezt is hajlamos a szeretet megnyilvánulásának tartani, igyekszik eleget tenni a kéréseknek, ám közben elfelejt arra figyelni, vajon őt kinek mutatta be a férfi. 

A teljes odaadást követelő férfi ekkor már ura a helyzetnek. A nőnek már nincs önálló védőhálója, a férfi feltérképezi, begyűjtögeti, leszólja szinte minden emberi kapcsolatát, sőt még a munkáját, elért eredményeit is. A nő kapcsolatait is manipulálni próbálja. Az áldozatnak csak utólag tűnik fel, mindössze pár hónap alatt alakult ki ez a helyzet. Ekkor következik az első reflexió, megtorpanás, például úgy, hogy a nő óvatlanul rákérdez arra, hogy a rég tönkrement házasság után beígért válás épp hol tart. A férfi, aki akkor már talán el is felejtette, pontosan milyen fordulattal lódította ezt a kapcsolat elején, hirtelen úgy tesz, mintha a válás valami ódivatú dolog volna, hiszen, „nem az a lényeg, hogy szeretjük egymást?”. Igen, de a nőnek minden mosolyáról, minden egykori barátjáról, és jelenlegi munkatárásáról, bizalmasáról el kellett számolni (és lehetőleg le kellett velük számolni).

Ezután jön az újabb eszmélés, ha a férfi más városban, netán más országban él, vajon miért nem hívta meg oda soha behálózott barátnőjét. A többlakiság a manipulátor legjobb eszköze, de a nő eddig erre sem figyelt. Hisz természetes, hogy a gyerekekkel tartani kell a kapcsolatot. De vajon miért nem mutatta be szinte senkinek, miközben ő a nő teljes életét, baráti körét már ismeri? Az udvarlás fázisában beígért koncertek és utazások hirtelen köddé válnak.

Innen indul a kapcsolat lejtmenete, a nő az önkéntes meghívás elmaradása után szégyenszemre maga veti fel, hogy szívesen odamenne, meglátogatná. Itt kezdődik a félrebeszélés, az elutasítás, a legjobb esetben is halogatás, „úgyis annyit leszünk még ott”.

A nő érzi, hogy becsapták, próbál levegőhöz jutni, vagy a szakmájába menekül, netán igyekszik elhanyagolt barátai bizalmát ismét visszanyerni. Mi sem mutatja jobban a szerelmi alakzatok elektronikus működtetése mögött tátongó ürességet, hogy a manipulátor a nő nyilvánvaló, és már nem is leplezett fájdalmára sem reagál megfelelően. 

Itt talán még teljes erőbedobással, gyengédséggel, udvarlással, a hibák jóvátételével, menthető lenne a kapcsolat. De mivel a szerelmi alakzatok működtetésének szakaszában is csak mímelte az érzelmeket, amikor már zátonyra futott a kapcsolat, és a duzzogó, szeszélyessé váló, menekülő áldozat ismételt megnyeréséről lenne szó, erre már képtelen a manipulátor, hiszen ebben a fázisban csak igazi érzelmek, empátia, komoly jóvátételi szándék menthették volna meg a kapcsolatot. 

Veszélyben

Mivel a manipulátor mások előtt mindig heves érzelmeket mutat, nemegyszer arcpirító módon is bemutatva, hogy a nő az ő tulajdona, a barátok, a család kényeskedésnek véli, hogy a nő elbizonytalanodott. Pedig négyszemközt ekkor már az érzelmi abúzus fázisába ért a kapcsolat, a bánata miatt „rakoncátlankodó”, néha magányba burkolódzó nőt meg kell büntetni, jönnek a gyanúsítgatások, a vádaskodás, féltékenység, mert a manipulátornak nincsenek érzései, erre a fázisra már nem nagyon van recept, hiszen csak valóságos, hiteles gesztusokkal lehetett volna megmenteni a kapcsolatot. A hálózatok iránt érdeklődő férfi akár adatlopástól sem riad vissza, letölti a nő elektronikus üzeneteit, és azokat is a zsarolás eszközeivé teszi. A nő ekkor már eszmél, és megtört szívvel, de teljes erővel próbál kihátrálni, menekülni. Ekkor jönnek a még komolyabb szankciók, az ordítozás, a megfélemlítés. Az áldozat további hátrálására jön a megalázó bántó bánásmód, otthoni csapkodás, rongálás. 

Ha a nő bezárkózik, jön az utcai zaklatás, követés, agresszió. Innentől bármi megtörténhet. A tettlegességtől a szökés közben okozott baleset okozásáig.

A barátok jó része ilyenkor is értetlenkedik, pedig innentől csak aktív segítséggel lehet kimenekülni.

A manipulátor váltogatja az alakzatokat, egyszer mint becsapott hősszerelmes, máskor pedig félelmetes támadóként lép fel. Nem veszi észre, hogy innen már nincs visszaút. Lehullott az álarc, az alakzatok nemcsak összezilálódtak, de többé már hatástalanok. Vagy felhagy ezzel, vagy egy traumatikus zaklatási ügy lesz az esetből, netán még rosszabb. 

Ha jogi ügy keletkezik, vagy a barátok védőpajzsot képeznek, azt gondolnánk, a manipulátor végre meglakolt, de legalábbis megpróbál magába szállni. De nem ez történik, hiszen őszinte megbánás sincs, ha egyszer igazi érzelem sem volt, csak az érzelmi sablonok működtetése, ismételgetése. Az áldozat még fel sem épült, de a manipulatív személyiség már hetek óta, ugyanazokkal taktikákkal, megejtő képekkel, szerelmes versekkel egy-két-három újabb áldozatot bombáz, valaki majdcsak bedől ismét.

És hogy mi volt az előző áldozat szerepe ebben? Itt jön a legcinikusabb elem: sokszor épp az előző áldozat barátai révén jutott el a manipulátor ismét egy értékes, komoly emberhez. Hiszen egy vaktában kiválasztott feltuningolt profilnál mennyivel többet mond az értékes baráti társaság. A póknak nem is kell újabb hálót szőnie, és a bevált szerelmes üzenetek, képek is újra letölthetők a felhőből.  

Mit tehetsz?

A ragadozó szélhámos hálóját az áldozatok csak együtt szakíthatják el, ha kicsit is érdeklődnek a manipuláció ezen sajátos hálózati mintája iránt. Muszáj néha takarítani, le kell szedni a manipulatív személy „poros pókhálóját”, azaz felismerni az elpufogtatott szerelmi alakzatokat és a jól bevált algoritmusokat. Különben is, az igazi szerelem sokkal kiszámíthatatlanabb mint az előre kitervelt és ismételgetett alakzatok, és talán épp ettől szép.  

  

Sándor Judit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images