Présházból otthon, vályog újratöltve – A jövő építészete nem feltétlenül a high-tech

–

A régi épületek között nagy eséllyel találunk jól megépített, megfelelően tájolt házakat, amelyeknél figyelembe vették a nap járását, a napsugarak beesési szögét, az uralkodó szélirányt. Korábban ugyanis jobban törekedtek a természettel való összhangra, illetve még nem álltak rendelkezésre azok a technológiai megoldások, amiket ma már magától értetődőnek veszünk, és amelyeket sokszor valójában azért használunk, hogy az építés során elkövetett hibákat kijavítsuk.

Egy jól megtervezett és megépített ház például minimális energiabefektetéssel befűthető, és ideális esetben légkondicionáló berendezésre nincs is szükség benne. Utóbbi elgondolkodtató, főleg napjainkban, amikor egyre nagyobb gondot okoznak a forró nyarak, és amikor lassan több energiát használunk az épületeink hűtésére, mint fűtésére.

Viszont azt már az elején le kell szögeznünk, hogy a „régen minden jobb volt” közhely ebben az esetben sem állja meg a helyét.

Van olyan épület, ami valóban megőrzésre érdemes, de van, amibe kár időt és energiát fektetni.

„Több szempontot kell figyelembe venni, amikor döntünk. Számít egy épületnek a korábbi kivitelezése, a felhasznált anyagok, vagy hogy az épület hogyan illeszkedik a környezetébe. Egy tömör tégla- vagy egy vályogház is jó kiindulási alap lehet, ha van egy jó kő- vagy téglaalapja, lábazata, és ha még nem rontották el rosszul kivitelezett korszerűsítéssel.

Sokszor ugyanis pont az a legnagyobb probléma, hogy a korszerűsítés során olyan anyagokat, technológiákat alkalmaztak, amelyek nincsenek összhangban az eredeti rendszerrel, és a ház használhatósága több ponton is sérült” – mondja Radev Gergő építész, a Vándor Építőmester Alapítvány elnöke és az ERMIN Mérnökiroda tulajdonosa, felelős tervezője.

Gergő feladatának érzi, hogy népszerűsítse az építészetben a természetes anyagok használatát, valamint az ezekhez kapcsolódó megvalósítási lehetőségeket, fő profilja a vályogházak felújítása, átalakítása, illetve lakóházak, kis léptékű közösségi, szolgáltatóépületek tervezése. 

„Nem vagyok szentimentális, nem ragaszkodom a múlthoz, én inkább a tudományos mérnöki vonalat képviselem. A megfelelő anyagválasztást, a fejleszthetőséget tartom szem előtt. Azt, hogy egy épület jól funkcionáljon és megfelelő életkörülményeket nyújtson az ottlakóknak” – mondja Radev Gergő. Szerinte egy régi épület felújítása, megmentése mindig kalandos, és kell hozzá egyfajta eltökéltség. Azt javasolja, hogy még a ház- vagy telekvásárlás előtt kérjük ki energetikai vagy építészeti szakértő véleményét, hogy mit lehet az ingatlanból kihozni.

„Felújításnál elsősorban a még használható szerkezetek állagmegóvására szoktunk törekedni, hogy ami már megvan, az ne romoljon tovább. Rendbe hozzuk a tetőt, megoldjuk a vizesedésmentesítést és a megfelelő vízelvezetést. Utána következhet az átalakítás, korszerűsítés, amikor az épületet a konkrét igényekre szabjuk.”

Ám még mielőtt belevágna valaki az ingatlan kialakításába, érdemes előre felmérni, milyen építési vagy felújítási megoldás termeli az adott ingatlan esetében a legnagyobb „hasznot”, ennek megfelelően megtervezni a költségvetést, és lehetséges pluszforrások után nézni (hitel, pályázat, támogatás).

Felújítás, természetesen – avagy fontos, hogy miként

Az sem mindegy, hogy milyen anyagok és technológiák felhasználásával, illetve milyen elvek alapján történik a felújítás. Reneszánszát éli a népi építészet, egyre többen törekednek a régi tudás felelevenítésére, a korábban már bevált technológiák és a természetes anyagok alkalmazására. Fontos megérteni, hogy ez nem egy ósdi, dohos, a múltat romantizáló vagy valami újvonalas hippidolog. Egyszerűen egy észszerű válasz a modern kor problémáira.

„Azt szoktam mondani, hogy a vályog olyan építőanyag, amit lehet abszolút fiatalos, modern módon használni. Mi már készítettünk rózsadombi luxuslakásba is dizájn-vályogvakolatot, a Nagyvázsonyi Kinizsi vár rekonstrukciójánál pedig ezerötszáz négyzetméternyi mész- és vályogvakolatot használtunk, kortárs technikával

– mondja Bihari Ádám építészmérnök, a Környezettudatos Építők Szervezetének alapító elnöke, a Sárkollektíva Egyesület alapító tagja, a Naturarch Studio ügyvezetője, akinek célja a magyarországi vályogépítés-kultúra erősítése, népszerűsítése, kutatása. – Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az a cél, hogy az embereket visszatereljük a háromosztatú parasztházakba, hogy kemencével fűtsünk, bajuszt növesszünk, és kint üldögéljünk a tornácon. Sokkal inkább az, hogy a népi építési kultúrát, gondolkodásmódot megértsük, és ami jó, azt beemeljük napjaink modern építészetébe, a kortárs igények figyelembevételével.”

A szakértő szerint ha szerkezetileg tökéletes állapotban van, akkor akár egy panelházat is fel lehet újítani

úgy, hogy az megfeleljen a fenntarthatóság kritériumainak. Ezek az épületek már kiszolgálták a teljes élettartamukat, így fel lehet újítani őket.

Bihari Ádám úgy véli, hogy az ma már alapelvárás, hogy egy épület energiahatékonyan működjön, de fenntarthatósági szempontból az épületnek a teljes életciklusát kell vizsgálnunk. Ugyanis mielőtt egy házat használatba veszünk, már van egy előkészületi, építési ciklusa. Honnan jönnek az építőanyagok? Mennyi ezekben a beépített energia, vagyis magának az építőanyagnak az előállítása mekkora környezetterhelést jelentett? Mennyire természetes az építőanyag?

Az építőanyagok ára folyamatosan drágul, a közeljövőben pedig az energiaárak emelkedésére számítanak, már csak ezért is kulcskérdés, hogyan tudunk kevés beépített energiával fenntartható szerkezeteket létesíteni. A vályogházak egyik nagy előnye az is, hogy a szükséges alapanyagot a ház közvetlen környezetéből is beszerezhetjük. És nem csak műanyag hőszigetelés létezik, van könnyűvályog, fagyapot, kenderrost, különböző nád- és szalmatermékek is.

„A természetes építőanyag használata több szempontból is jó választás.

Jó a környezetnek, mert nem lesz belőlük később hulladék, egyszerűen lebomlanak. Nagy eséllyel helyben beszerezhető alapanyagokról van szó, tehát nem kell távoli vidékekről utaztatni őket, ezzel is csökken az ökológiai lábnyomuk. Jó a helyi gazdaságnak is, mert jó esetben ezzel valószínűleg hazai kistermelőket, esetleg iparosokat vagy kézműveseket fogunk támogatni” – mondja Bihari Ádám. Szerinte nemcsak a természetnek és a pénztárcánknak, de az egészségünknek is jót teszünk, ha ügyesen építkezünk.

Hazánkban még gyerekcipőben járó tudományág ugyan, Nyugat-Európában azonban már régóta kutatott terület az épületbiológia. Az eddigi kutatási eredmények pedig igazolják az úgynevezett „betegépület-szindróma” létezését.

„A modern házakat rengeteg műanyaggal veszik körül, mérgező anyagokat építenek be. Általában statikusan szabályozott a klímakomfort, állandó a hőmérséklet és a páratartalom. Minden szabályozott, minden fix, és nemcsak az otthonainkban, hanem a munkahelyeinken, de még az autónkban is. Az elmúlt évtizedekben tulajdonképpen zsilipeltük az életünket, ez azonban rendkívül káros” – hívja fel a figyelmünket Bihari Ádám.

A szakértő szerint az emberi szervezet számára jobb a dinamikusan változó környezet, ha például télen vagy este egy kicsit hűvösebb van a lakásban. A hőérzetünket pedig a fűtés módja is befolyásolja.

„Sokkal jobb a sugárzó hőnek az érzete, mint a levegő fűtése. Amikor radiátorokkal, konvektorokkal a levegőt fűtjük, a falaink pedig hidegek, akkor magasabb hőmérséklet mellett is fázni fogunk. Viszont, ha van egy tömegkályhánk vagy cserépkályhánk, ami sugárzó hőt ad le, akkor tizennyolc foknál is melegünk lesz. A hőérzetünket nagyban befolyásolja a páraszint is. És érdekes módon, a vályog mindig a legkedvezőbb módon biztosítja ezt számunkra, természetes mivoltából kifolyólag páraszabályozó, és dinamikus klímakomfortot ad. Már pár centi vályogvakolatnak is kedvező hatása van, és képes a szennyező-, mérgezőanyagok megkötésére.”

A zöldélet a valódi igényeink megismerésével kezdődik

Abban mindkét szakértő egyetért, hogy a fenntartható építészet és otthonteremtés egyik alappillére a saját igények felmérése, csökkentése. Hiába akarunk például egy présházból háromszintes családi házat kialakítani, nem biztos, hogy működni fog. Anyagi okokból is jó, ha átgondoljuk a terveinket. Ha csak négy-öt négyzetméterrel csökkentjük például egy nappali méretét, már azzal is több millió forintot (és rengeteg beépített energiát) spórolunk az építés, átépítés során.

Az egyre kiszámíthatatlanabb globális politikai, világpiaci és klímahelyzet miatt egyre többen törekszenek egyfajta autonómiára, önrendelkezésre a lakhatásuk terén is (és itt most nem az apokalipszisváró bunkerépítésre gondolunk).

Ebben az esetben is vissza lehet nyúlni ahhoz a tudáshoz és azokhoz a megoldásokhoz, amelyek még a nagyszüleink korában is természetesek voltak.

Az aszályos nyarak és kiszámítható időjárás miatt egyre nagyobb kincs a víz, ezért érdemes újra gyűjteni az esővizet a kerti locsoláshoz. Visszaforgathatjuk a szürkevizet, hiszen nem muszáj ivóvízzel lehúzni a vécét. Felesleges elszállíttatni a zöldhulladékot, hogy aztán különböző talajjavító szereket, műtrágyát vegyünk. Készíthetünk saját komposztot, hasznosíthatjuk a háztartásunkban keletkező biomasszát. Ebből a megfontolásból lehet akár komposztvécénk, vagy a régi, jól bevált budi is a kertben. 

Ha csak kialakítunk egy kerti zuhanyzót, már azzal is tettünk valamit.

Nyilván nem ez lesz a család négy évszakos fürdőegysége, de arra pont megfelel, hogy nyáron a kerti munka után valaki lezuhanyozzon, és ezzel is csökkentse a szennyvíz mértékét. A mai ember számára ezek már nyilván nagy váltásnak tűnnek, de megoldhatók komfortosan és elegánsan is.

Vagyis úgy általában fejben kell valamit átkattintani. Újra körforgásban, rendszerben gondolkodni.

Önmagában a fenntartható épület nehezen értelmezhető. A háznak passzolnia kell az ottlakó igényeihez, illeszkednie kell a tájba, a szűkebb és tágabb környezetébe.

Egy rosszul megépített vagy felújított ház nem lesz zöld attól, hogy ráteszünk egy napelemet. És hiába lakunk egy vidéki ökovályogházban, ha nem összeegyeztethető az életmódunkkal, mert például nap mint nap órákat ingázunk a munkahelyünkre. Viszont nemcsak egy felújított, hanem egy újonnan épülő ház is lehet „zöld”.

„Én hiszek abban, hogy ha valahova költözik az ember, azt lehet elegánsan is csinálni, úgy, hogy ne rombolja, hanem támogassa a természetet. Ha száz négyzetméter földet kiveszek, az nem feltétlenül rontja az ökoszisztémát, hogyha egyébként szelíd technológiákat és rendszereket használok. A megfelelő esővíz- és szürkevíz-gazdálkodás, az épület környezetének átfogó és szakszerű kialakítása és használata akár még támogathatja is a természetes folyamatokat – véli Radev Gergő, aki mindig a növényzettel együtt gondolkodik egy épület tervezése és kivitelezése során. – Azt vizsgálom, hogyan lehet úgy elhelyezni az épületben vagy az épület körül a növényzetet, hogy az az embert szolgálja, vagy még pontosabb, ha úgy fogalmazok, hogy egymást szolgáljuk. A növényzet segít az árnyékolásban, a szélvédelemben, a felületi hőmérsékleteket szintén a növények használatával lehet a legjobban csökkenteni. Nyáron például a fű nem melegszik fel annyira, mint a beton, a fák lombjainak van egy párologtató, mikroklímát módosító hatásuk. A növényekkel növelhetjük a ház körül a diverzitást, vagyis, hogy minél változatosabb legyen az otthonunk körül az élővilág. Kialakíthatunk madárbarát vagy méhecskebarát kerteket. Ezek olyan apró dolgok, amiket a nagy sietségben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, pedig fontos tényezők.”

A szakértő szerint érdekes kérdés, hogy hol van az egyéni felelősségvállalás határa,

hogy meddig mehet el vagy meddig érdemes elmennie az egyénnek. Mégis fontos megérteni azt is, hogy bárki tehet azért, hogy a szűkebb környezete, az otthona fenntarthatóbb legyen. Ha csak néhány növényt ültetünk, ha odafigyelünk a hulladékkezelésünkre, ha természetes, környezetbarát anyagokkal építünk vagy újítunk fel – valóban apró lépések, de ezek vezethetnek el a nagy áttörésekhez.

Iliás-Nagy Katalin

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jon Lovette