Így indult

Az egész ott kezdődött, hogy elromlott a mosogatógépünk. Épp új albérletbe költöztünk, minden konyhai gép vadiúj volt, mégis, a mosogatógép úgy döntött, hogy mindössze másfél hét használat után bemondja az unalmast. Méghozzá annyira, hogy cserére volt szükség. Szóval elindult az új gép utáni nyomozás, melynek során abban egyetértettünk, hogy ugyanaz a modell szóba sem jöhet, de még a márka sem.

Megakadt a szemem egy olyan típuson, aminek speciális energia- és víztakarékos funkciói vannak. De nem ám alapszintűek; ez a masina képes analizálni a mosatlan edény piszkossági szintjét, és aszerint eldönteni, hogy mennyi vízre, milyen hőmérsékletre van szükség. Sőt, azt is érzékeli, ha nincs telepakolva, és csak oda irányítja a vízsugarat, ahova szükséges. A gép leírását végigböngészve pedig azt is megtudtam, hogy negyedannyi energiát és vizet használ ez a zöldprogram, mintha automatikusan elindítanék egy ötvenfokos, másfél órás programot, a sima kézi mosogatásról nem is beszélve. Bevallom, ez nagyon betalált nálam, úgyhogy ez a gép lett a kiválasztott. Pedig ez még csak egy viszonylag egyszerű, hétköznapi modern gép… hát akkor mit tudhatnak azok a mesterséges intelligencián alapuló igazi okoseszközök és digitális megoldások?

Zöld énem fundamentalizmusából táplálkozó ellenállásom itt kapta az első gellert.

Úgyhogy első körben kicsit utánanéztem, mégis mit jelent pontosan az okosotthon kifejezés. 

A Wikipédia szerint 

„Az okosotthon egy komplex számítógépes rendszer, amely képes érzékelni a környezetét, valamint a belső állapotokat, és a ház különféle elektromos rendszereit úgy irányítani, hogy azok a lehető leghatékonyabban működjenek.”

Tehát nem szabad egyenlőségjelet tenni az okosgépek halmaza és az okosotthon között, mert bár nagyon klassz lehet egy energiatakarékos hűtő is, de egy valódi okos-, vagy digitálisan felújított okosotthon rendszerszerűen működik, aminek mindenféle külső-belső hatás és adottság a részét képezi. Mindenekelőtt alap egy jól behangolt wifi-hálózat, amihez az eszközök kapcsolódnak, és amin keresztül irányíthatók. 

 

Egy ilyen összetett szisztéma pedig mindenféle izgalmas, és sok esetben (energia)takarékos megoldásra lehetőséget ad a benne élőknek. Mivel ez az egyik legdinamikusabban fejlődő iparág, teljes újításlistával meg sem próbálkozom, de azért összegyűjtöttem néhány jó példát. 

Fűteni és hűteni csak okosan!

Természetesen már léteznek okostermosztátok, amelyek szenzorokkal érzékelik a szobák hőmérsékletét, és elintézik, hogy ugyanolyan meleg legyen mindenhol, okostelefonnal a távolból beállíthatjuk a fűtést, ha a buszmegállóban fagyoskodva, vagy a játszótéren jégkockára dermedve minden vágyunk megérkezni a tökéletesen felfűtött otthonunkba.

Ugyanez légkondival is lehetséges, mire hazaérünk a negyven fokban rohangálásból, az okosklíma pont ideális hőmérséklettel várhat minket haza. Léteznek olyan érzékelők is, amelyek azt is jelzik, ha valahol szökik a meleg, úgyhogy ez a megoldás tényleg nagyon hasznos a környezet szempontjából is, mert időben észrevehetjük, ha az utcát fűtenénk.

Ide kapcsolódik a szenzoros rendszerbe bekapcsolt árnyékolástechnika is, ugyanis

ha épp nem vagyunk otthon, de ragyogó a napsütés, akkor az automatika télen felhúzhatja a redőnyt (miközben a fűtést meg lejjebb veheti), nyáron pedig le, hogy ne legyen dzsungel a lakás, mire hazaérünk. 

Intelligens világítás

Ez nem akkora kunszt – gondoltam én –, hiszen már gyerekkoromban is volt nagymamámnak szuper érintős villanykapcsolója, aminek a fényerejét is lehetett állítani (ezt a kapcsolót a halála után magunkhoz költöztettük, azóta az öcsém szobájában felel a hangulatvilágításért). Aztán utánaolvasva láttam, hogy ennél ma már sokkal kifinomultabb megoldásokra is lehetőséget ad a rendszer. Például arra, hogy a távolból is irányíthatók legyenek a fények, ami azért elég menő. Mi kertes házban élve gyakran csináltuk azt, hogy ha estére eljöttünk otthonról, biztonsági okokból égve hagytunk egy-egy lámpát, mintha otthon lennénk. (Lehet, hogy túl sokszor láttuk a Reszkessetek betörőket?) Igen, tudom, hogy ez nem túl környezetbarát trükk, de gondolkodjunk energiatakarékos izzókban, illetve egy olyan digitalizált megoldásban, amely, mondjuk, csak a lehető legrövidebb időszakban kapcsolódik be, és váltogatja a lámpákat, így tényleg olyan, mintha otthon lennénk. Merthogy, már léteznek olyan szenzoros világítórendszerek, amelyek felmérik a környezet fényerejét és ahhoz igazítják a világítás mértékét – és ez rengeteget számít az energiatakarékosság szempontjából. 

Azok a fránya kapcsolók!

Abba pedig mostanáig még bele se gondoltam, hogy a kapcsolók a hangirányítás segítségével teljesen kiiktathatók lennének, ami pedig nem kevés hulladéktermeléstől szabadítaná meg a háztartásokat (és a bolygót). Újabb vallomás: eddig a hangirányítást egy hétköznapi család esetében fölösleges rongyrázásnak gondoltam… de most már értem, hogy

minden olyasmi, ami csökkenti a beszerzendő tárgyak számát, az szuper ötlet.

Persze, két kicsi anyukájaként nyilván előttem van mindenféle hibafaktor, de mivel most OKOSotthonokról tájékozódom épp, megszavazom a bizalmat, hogy nem egy házi stroboszkóppal kellene együtt élnünk, ha hangvezérelt volna a világításunk. Ha pedig a telefonunkkal kapcsolnánk le és föl a lámpákat, az komoly kényelmi faktor lenne, hiszen hányszor van olyan (velünk gyakran megesik), hogy végre lefekszünk, kényelembe helyezkedünk, a gyerekek alszanak, de hopp, égve maradt a lámpa, mondjuk, a fürdőszobában, vagy az éjjeli fényt elfelejtettük felkapcsolni a gyerekszobában… Lássuk be, azért az nem hangzik rosszul, ha ki sem kell mászni az ágyból, csak egy telefonos appon beállítani valamit öt másodperc alatt, és kész.

Ha belegondolok, hogy nem kellene többé legyártani a kapcsolókat, az van annyira hasznos, hogy mellette már elkezdem értékelni a kényelmi faktort is…

Okos és zöld háztartási gépek

A mosogatógép-kálváriánkat már felvezettem az imént, de most utánanéztem, hogy mit tud még egy okos és környezetbarát háztartási gép. 

Itt megjegyzem: tudom, ez elég ellentmondásos, hiszen bármi, amit újonnan veszünk, annak gigászi az ökológiai lábnyoma, de lehet, hogy többet árt, ha egy ősrégi mosógépet használunk, mintha vásárolnánk egy újat.

Ez nyilván soktényezős kérdés, de most próbálok inkább nyitott szemlélettel, kíváncsian fordulni a technikai újítások felé.

Szóval azon túl, hogy már több olyan háztartási gép van, ami legalább részben újrahasznosított hulladékból készül, a legújabb modellek már szinte kötelező jelleggel kell rendelkezniük zöldfunkciókkal. A mi mosogatógépünk erősen használja a gőz erejét, ezzel is spórolva a vízhasználatot, és az érzékelőjének köszönhetően a szennyeződés felmérését követően az optimálisan legkevesebb időt, energiát és vizet fogyasztja el a mosogatáshoz. A mi gépünk közel sem a legmodernebb, legmenőbb, a legolcsóbb három modell egyike volt, szóval már tényleg nem kell csillagászati összegeket költeni zöld háztartási gépekre. 

Az okosgépek (amelyeket digitális rendszerekhez lehet csatlakoztatni) nyilván ennél zsebbe nyúlósabbak, de

ha belegondolunk, mennyit spórolhatunk az optimalizált energiafelhasználással, akkor ez a pluszköltség hamar megtérülhet. 

Léteznek olyan mosógépek, amik alaposan kielemzik a bepakolt ruhákat, a szövettípusokat, a szennyeződés mértékét, így kalkulálják ki a dob mozgását, a vízmennyiség mértékét, az időt, a centrifugálást, mindent.  

 

Aztán ott vannak az okosporszívók, amelyek szintén irányíthatók akkor is, ha házon kívül vagyunk. Rengeteg időt spórolhatunk meg magunknak azzal (és ez, bár nem a zöld fenntarthatósághoz tartozik, de dolgozó anyaként háklis vagyok az időre), ha a villamoson ülve szólunk a porszívónak, hogy mire hazaérünk, porszívózzon ki a konyhában, mert eszünkbe jutott, hogy a reggeli csatatér nyomai valószínűleg még nem tűntek el maguktól, sőt, az is lehet, hogy a rendszer értesít miket: nagyon poros a padló, elindíthat-e egy takarítást.

Lehet enélkül élni (mint ahogy mi is tesszük egyelőre), de azért nem mondom, hogy kihajítanám az ablakon, miután két gyerek és egy macska dolgoznak heti hét napon azon, hogy mindig legyen takarítanivaló. 

Mivel a hűtő az, ami folyamatosan működik, ezért talán ez az a konyhai eszköz, amely esetén a legfontosabb, hogy a lehető legalacsonyabb energiafogyasztásút válasszuk. Léteznek olyanok, amelyek érzékelik, hogy alaposan megpakoltuk friss élelmiszerrel, esetleg tovább tartottuk nyitva az ajtót, és ilyenkor automatikusan gyorsan csökkenti a hőmérsékletet, aztán fokozatosan beállítja magának egy ideális mértékre, folyamatosan felmérve a hűtő terhelésének szintjét. Egyre több olyan hűtőszekrény is van, amiben a beépített elszívó és levegőkeringetési rendszernek köszönhetően nincsenek szagok, az ételek tovább maradnak frissek, ezzel is csökkentve az ételpazarlás mértékét. És egy igazán okoshűtőnek a legtöbb funkcióját a távolból is tudjuk állítgatni. Például, ha épp nyaralunk, és tudjuk, hogy romlandó étel van a hűtőben, kicsit rákapcsolhatunk a hűtésre – de az az igazság, hogy egy igazán okosgép ezt tudja magától is. 

A fenntartható jövő: okos

Szóval, ha úgy kérdezném magamtól, hogy:

Lehet-e élni okoseszközök, digitalizált otthon nélkül? Az egyszerű és rövid válaszom az lenne: igen. De ha úgy, hogy hasznos-e egy okosotthon a fenntarthatóság, a környezetvédelem szempontjából… A válasz ugyanez marad: igen. Hasznos.

Nyilván az lenne a legjobb, ha soha többé nem kellene semmiből újat venni. De a modern ember számára ez egyelőre nem reális elvárás. Az viszont igen, hogy ha lakásfelújításban vagy modernizálásban, esetleg készülékcserében vagyunk, akkor olvassunk utána alaposan, és keressünk olyan megoldásokat és/vagy eszközöket, amelyek gyártásánál és működtetésénél a fenntarthatósági szempontok is előtérbe kerülnek. 

Számomra nagy tanulság, hogy nem érdemes élből elutasítani mindezt. Egy globális átalakulás kellős közepén állunk. Folyamatosan változnak a fogyasztási szokásaink, (szeretném azt gondolni, hogy) emelkedik a tudatosság szintünk, előkerülnek új szempontok, amelyeket beépítünk az otthonunkkal, vásárlásainkkal kapcsolatos döntéseinkbe. 

A technika fejlődése megállíthatatlan, és ahogy mi, felhasználók, a gyártók és szolgáltatók sem hagyhatják figyelmen kívül a tényt, hogy ami nem zöld, annak bizony nincs jövője.

Az ember természeténél fogva hajlamos a hanyagságra vagy feledékenységre, miért ne használná ki a digitalizáció adta lehetőségeket, hogy ezeket korrigálja? Csak azért, mert régen minden jobbvót (ami azért nem teljesen igaz, még zöld megközelítésből sem), érdemes nem eredendően elhatárolódni, hanem inkább nyitottan állni ehhez (is). 

Szabó Anna Eszter 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Hispanolistic