Az álomvilágban játszódó film, amit egy ingyenes reggeli ihletett – 15 éves az Eredet

–

Ingyen kajából 160 millió dolláros költségvetésű film

Az Eredetet valójában az ingyenes reggeli lehetősége hívta életre. Amikor Sir Christopher Nolan egyetemista volt, az iskolája reggel 8-kor ingyenes reggelit kínált a hallgatóknak. Ezt nyilvánvalóan akkor sem lehet kihagyni, ha az ember későn fekszik, úgyhogy Nolan kora reggel kiszakította magát a legszebb álmából, elcsoszogott táplálkozni, majd visszafeküdt durmolni. Ez a második kör aztán rendszeresen olyan alvásokkal ajándékozta meg, amikor szinte lebegett álom és ébrenlét határán. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a szupererejét tesztelte, vagyis azzal kísérletezett, hogy megpróbálja irányítani az álmait.

A legdurvább, hogy az akcióthrillerből e kellemes inspirációs közeg ellenére is majdnem horror lett, míg – szerencsére – el nem vetette ezt az ijesztő ötletet Nolan, aki az Insomnia koncepcióját akarta újra felhasználni, ám ezúttal horrorfilmként. 

Azt is hosszan forgatta a fejében, hogy a filmet 3D-ben készíti el. Végül ezt szintén elvetette, mert attól félt, az technikailag túlságosan gúzsba kötné őt. Szó volt arról is, hogy utólag 3D-sítik az Eredetet, de végül erre időszűkében nem került sor.

Egy DiCaprio mindenek felett

A főszerepre Nolan első számú választása Leonardo DiCaprio volt. Úgy gondolta, ő tudná a legjobba eljátszani Dom Cobb, az építészből lett zseniális tolvaj karakterét, aki képes mások álmaiból értékes titkokat kilopni. (Emiatt aztán nemzetközi szökevényként kénytelen tengetni az életét, miközben egyetlen vágya, hogy hazajuthasson a gyerekeihez. Ekkor jön a képbe egy gazdag és befolyásos üzletember, aki fordított feladatot kínál neki a megváltásért cserébe: juttasson be egy gondolatot – ez lesz az incepció – valakinek a fejébe. A Cobb által összeállított csapat pedig olyan kunsztra készül, amiről többen is azt hiszik, lehetetlen: lejutni az álomba épített álomba épített álom legmélyére.)

Ha DiCaprio nemet mondott volna, akkor Brad Pittet és Will Smitht környékezte volna meg a lehetőséggel.

Hogy milyen lett volna a film ebben az esetben, azt sosem fogjuk megtudni. Így viszont DiCaprio jelentős szerepet tölthetett be a kamera másik oldalán is! 

A színész ugyanis együtt dolgozott a forgatókönyvön a rendezővel. „Nagyon sokat hozzátett a forgatókönyvhöz. Arra késztetett, hogy a szöveget világossá tegyem, ugyanakkor kövessem annak belső logikáját, hű maradjak a karakterek lényegéhez és az általunk felállított szabályokhoz” – mesélte Nolan. Emma Thomas (Nolan felesége és a film producere) szerint „az a munka, amit DiCaprio a karakterén végzett, a filmet kevésbé rejtélyessé, inkább egy olyan történetté tette, amellyel a közönség azonosulni tud”. 

Az álmok matrjoska babája

Álomban az álom (és azon belül: még egy álom): tulajdonképpen ez az Eredet lényege. Nem csoda, ha nemcsak a karakter és vele együtt a néző, de olykor maguk a színészek sem tudták mindig biztosan, most épp a valóságban, vagy már egy álomban vannak. (És ha az utóbbiban, akkor kiében? Kinek a projekciója akar épp rájuk támadni?)

Hogy a nézők könnyebben értsék, mi folyik épp, a japán tévében a képernyő bal felső sarkában megjelenítettek egy szöveget, emlékeztetve a nézőket arra, hogy egy adott jelenet az álom melyik szintjén játszódik.

Tom Hardy viszont a jelmezéből tudta, melyik rétegben van épp. „Csak ránéztem a cipőmre, és azonnal tudtam, melyik álomban vagyok.” 

Színház az egész világ

Minden fő karakter a moziban megfeleltethető egy olyan szereppel, amiről Nolannak mély tapasztalatai vannak: a filmipar egy-egy fontos elemével. Az építész Ellen Page (azaz Ariadne) a produkciós tervező, a producer Joseph Gordon-Levitt (mint Arthur), a színész Tom Hardy (Eames szerepében), a közönség Cillian Murphy (vagyis Robert Fischer, az incepciós áldozat), Leonardo DiCaprio pedig maga a rendező – azaz tulajdonképpen Sir Christopher Nolan.

„Amikor egy csapatalapú kreatív folyamatot próbáltam ábrázolni, azt írtam le, amit ismerek.” 

A filmíráshoz Nolan szereti inkább a saját tapasztalatait és érzéseit felhasználni, semmint külső információkat. „Úgy gondolom, hogy a kutatás során sokszor csak azt akarjuk megerősíteni, amit már eldöntöttünk” – vallja. „Ha a kutatás ellentmond annak, amit tenni akarunk, akkor hajlamosak vagyunk úgyis a saját elképzelésünket választani. Így egy bizonyos ponton rájöttem, hogy ha a közönséget akarom elérni, akkor a legjobb, ha a lehető legszubjektívebb vagyok, és igyekszem valami őszintéből kiindulva írni.”

Egy hatásos, ám effektszegény mozi

Annak ellenére, hogy film csurig van szürreális jelenetekkel, a vizuális effektek többsége, mint például a Penrose-lépcsők, a forgó folyosó, a hegyi lavina és a súlytalanság, nem számítógépes grafikával és zöld háttérrel készültek. A filmben összesen körülbelül ötszáz vizuális effekt látható, míg a legtöbb hasonló jellegű filmben több, mint kétezer. 

Jó, de akkor hogyan robban fel fél Párizs Page és DiCaprio mellett? – teheted fel a jogos kérdést. (Főleg, hogy a párizsi hatóság sem nézte volna jó szemmel, ha a valódi robbanásokat használnak.) Nolan munkatársai magas nyomású nitrogént vetettek be. Ennek voltak más előnyei is, derül ki a spéci effektekért felelős Chris Corbould szavaiból: „Amikor egy színész mögött robbantunk, egészen más reakciót kapunk, mintha a színész egy zöld háttér előtt állna.”

A forgatás után aztán még több törmeléket adtak hozzá a képanyaghoz, és a robbanásokat utómunkával is megerősítették.

Az a jelenet sem zöld háttér előtt játszódott, amelyben Arthur súlytalanul lebeg a szállodában. A stáb egy olyan díszletet épített, amit 360 fokban lehetett forgatni. Ebbe függesztették fel Gordon-Levittet, mint egy karácsonyfadíszt, majd fel is vették a könnyed kis részt, aminek a leforgatásához 500 ember és három hét kellett. Joseph Gordon-Levitt egyébként pár kivételtől eltekintve maga végezte a veszélyesebb mutatványokat, és csak ritkán vette igénybe kaszkadőr segítségét.

Végtelen lépcső

Emlékszel arra a jelenetre, amikor az építész Ariadne Arthur segítségével elkezd ismerkedni az álmok logikát felrúgó konstrukciójával és végigmegy egy örökké önmagába visszatérő lépcsőn?

Ez a Penrose-lépcső, mellyel egy holland grafikusművész, M.C. Escher is kísérletezett. 

Christopher Nolan produkciós csapata ezt is (és más hasonló díszleteket) mozgó és forgó elemekkel hozta létre. Abban a jelenetben például, amikor Cobb elmagyarázza Fischernek, hogy álomban vannak, és ezt azzal bizonyítja, hogy elmozdítja a szobát, a stáb is elmozdította a díszletet. „Meg kellett kapaszkodnunk, hogy ne csússzunk el” – emlékezett vissza DiCaprio.

Jó munkához idő kell 

Nolan először a harmadik filmje, az Álmatlanság (2002) befejezése után mutatta be az ötletét a Warner Bros. stúdiónak, amely azzal a lendülettel jóvá is hagyta a tervet. A forgatókönyv azonban akkor még sehol sem volt. Nolan belevágott az írásba, azt gondolva: pár hónap, és kész is lesz vele. Végül ez a folyamat majdnem tíz évig tartott.

„Az a darab hiányzott a kirakósból, amellyel körülbelül 10 évig próbáltam befejezni a forgatókönyvet: hogyan tudnék szívből kapcsolódni a főszereplőhöz úgy, hogy a történet érzelmesebb legyen. Azért akadtam el ennyire, mert először a világ szabályait alkottam meg, a heist (azaz: rablós) műfajt használva kiindulópontként. (...) A probléma az, hogy a rablós filmek általában elég felszínesek, látványosak és szórakoztatóak. Viszont nem igazán kötnek le érzelmileg.

Miután 10 évig próbáltam befejezni a forgatókönyvet, rájöttem, hogy amikor az álmok világával, a pszichével és az emberi elme potenciáljával foglalkozunk, akkor érzelmi tétnek is kell lennie. Foglalkozni kell az emlékezet és a vágy kérdéseivel.

Rájöttem, mi az érzelmi kapcsolat a főszereplő és a közönség között, és a történetet az ő hazatéréséről, gyermekeihez és feleségéhez való szeretetéről szóló utazássá alakítottam. Ezek voltak azok a darabkák, amelyekkel a kirakós végre összeállt.”

Beszédes nevek 

Ha a főszereplők neveinek első betűit vesszük, Dom, Robert, Eames, Arthur, Mal és Saito, akkor a „Dreams” (álmok) szót kapjuk. Ha hozzáadjuk Peter, Ariadne és Yusuf nevét, akkor kijön az, hogy „Dreams Pay” (azaz: az álmok megfizetnek).  

Dom neve sem véletlen: a célja az, hogy hazajusson. A haza pedig sok nyelvben a latin „domus”-ból származik. 

Marion Cotillard karakterének neve Mal, ami a Malorie rövidítése, amely a francia malheur szóból származik, jelentése szerencsétlenség vagy boldogtalanság. A rövidebb változat, a „mal” franciául, valamint néhány más latin eredetű nyelven rosszat jelent.

Yusuf a József arab változata, aminek bibliai vonatkozása van: Józsefet a testvérei rabszolgának adták el, ám ő később az álomfejtő képességének köszönhetően segített a fáraónak felkészülni a hét szűk esztendőre.  

Ariadne neve a görög mitológiából származik. Minósz király lánya Thészeusz és a Minótaurosz mítoszában játszott kulcsszerepet: amikor Thészeusz jelentkezett, hogy megöli a Minósz palotája alatti labirintusban élő Minótauroszt, Ariadné ad neki egy kardot és egy gombolyag fonalat, hogy biztosan ki tudjon jutni az útvesztőből.  

Nemzetközi összefogás

A film karaketerei a Föld öt különböző kontinenséről származnak: Cobb, Arthur és Mal Észak-Amerikából, pontosabban az Egyesült Államokból. Ariadne Párizsban tanul, Eames és Yusuf Mombasából (Afrika) származnak, Saito Japánból (Ázsia), Fischer pedig Ausztráliából. 

A forgatási helyszínek is igen változatosak voltak: a forgó díszlet, amelyen Arthur repül, Angliában, Bedfordshire-ben készült, a havas hegyi jeleneteket a kanadai Calgaryban vették fel, de forgattak Marokkóban, Tokióban, Londonban és Los Angelesben is.

Semmi sem bánok

A történet egyik vezérmotívumának fontos eleme Édith Piaf dala, a Non, je ne regrette rien. Érdekes párhuzam, hogy a Piaf című 2007-es életrajzi filmben Marion Cotillard alakította az énekest, amiért el is nyerte az Oscar-díjat. 

Nolan elmondta: totális véletlen, hogy épp ezt a dalt választották ki a filmhez. Még gondolkodott is rajta, hogy lecserélje valami másra, amikor Cotillard megkapta Mal szerepét, de végül a zeneszerző Hans Zimmer lebeszélte erről. 

(Azért, ha izgatnak a további összefüggések: a film maga két óra huszonnyolc perc hosszú, a Je ne regrette rien első felvétele pedig két perc huszonnyolc másodpercig tart.)

A rejtélyes vég

Igyekszem nem szpojlerezni, úgyhogy csak annyit mondok: a film vége… nos, vet fel kérdéseket. Ez Nolan részéről teljesen szándékos volt. „A filmben nem lehet semmi, ami egyértelműen utalna valamire, mert akkor a film végén lévő kétértelműség hiba lenne” – fogalmazott kissé Yoda mester stílusában. Michael Caine azonban megkínálta a rajongókat a saját értelmezésével. Szerinte a befejezés valóságos, tehát nem álom. „Ha ott vagyok, akkor valóságos, mert én soha nem vagyok az álomban. Én vagyok az, aki kitalálta az álmot.”

Források: Imdb, Mentalfloss, Deadline, GoIntoTheStory, Collider, FarOutMagazine

Fiala Borcsa