–

És most, majdnem pontosan két évvel később ez még mindig így van

Az elmúlt hónapokban a közösségimédia-felületeket elárasztották az arról készült beszámolók, hogy nők AirTageket találtak táskájukban, zsebeikben, rendszámtáblák vagy lökhárítók mögött, sőt még az is előfordult, hogy gyerekeik hátizsákjában elrejtve. Az Egyesült Államokban jelenleg legalább két nő perli az Apple-t, miután korábbi partnereik AirTagek segítségével követték és zaklatták őket. Az Egyesült Királyságban már több elmarasztaló ítélet is született az ezekhez nagyon hasonló ügyekben.

Bár az Apple tavaly javított a biztonsági funkcióin – többek között hangosabbá tette az AirTag riasztását –, sokszor még mindig elég nagy kihívást jelent kiszúrni az eszközt, hacsak nincs iPhone-készülékünk, vagy nem gyanítjuk, hogy valaki követ.

Emellett most már különböző weboldalakon is lehet vásárolni módosított, úgynevezett „csendeseszközöket”, amelyek biztonsági funkcióit eltávolították.

Ezeknek a híreknek a többsége az Apple termékéről szól, közel sem az AirTag az egyetlen ilyen eszköz: a Samsung, a Xiaomi, de más cégek is gyártanak hasonló, érme méretű, nyomkövető kütyüket.

De sajnos, amikor a modern technológia bántalmazásra és zaklatásra való felhasználásáról van szó, az AirTag csak egy apró része a sokkal nagyobb problémának. És nagyon úgy tűnik, hogy nem vagyunk felkészülve erre.

A technológia új, a probléma a régi

Még mielőtt az AirTaghez hasonló nyomkövető eszközök megjelentek volna a piacon, bőven voltak, akik a másik tudta vagy beleegyezése nélkül rögzíttek felvételeket, figyelték őket szállásokon, nyilvános mosdókban vagy öltözőkben, illetve követték a hollétüket. Egy korábbi partnerem számára például úgy sem okozott ez nehézséget, hogy minden létező felületen letiltottam a profiljait – és mégis, mivel tudta, hogy nagyjából merre mozgok, rendszeresen követett és készített rólam fotókat, amikor munkába mentem, végeztem az egyetemen vagy épp a gyerekért indultam a bölcsibe.

És ugyanez az ember ellenőrizte néhány évvel később a kutya miatt felhelyezett kamerán keresztül, hogy a kettővel utánam következő barátnője mit csinál épp a lakásban, ez pedig korántsem volt egyedi eset. A nyomkövető kütyük mellett a bántalmazók egyre gyakrabban élnek vissza az intelligens otthon technológiáival is – például biztonsági kamerákkal, zárakkal vagy akár a távvezérlésű lámpákkal és termosztátokkal –, illetve az okostelefonra szánt alkalmazásokkal, hogy megfigyeljék, kontrollálják vagy bosszút álljanak korábbi vagy jelenlegi partnereiken.

Ezek a helyzetek – a bántalmazó partner által, távvezérléssel bezárt bejárati ajtó, a fűtési rendszer szintén távolról történő szabályozása, egy kisállat miatt felszerelt kamerán keresztül történő megfigyelés vagy egy intelligens hangszórón keresztül történő lehallgatás –, bár túlzónak tűnhetnek, mind valós példái az okostechnológiát eszközként használó családon belüli erőszaknak. Az ilyen jellegű esetek száma pedig rohamosan nő: a brit Refuge családon belüli erőszakkal foglalkozó szervezet szerint

2018 és 2022 között 258 százalékkal nőtt a technológián alapuló kapcsolati erőszak miatt segítséget kérők száma.

Míg a technológia fénysebességgel terjed, a biztonság elmarad

A háztartási eszközök esetében a kötelező biztonsági tesztek sokkal inkább az olyan dolgokra vonatkoznak, mint például a tűzbiztonság: a Which? tavalyi kutatása szerint bőven akadnak olyan okoseszközök, amelyek már két év eltelte után sem kapnak biztonsági frissítéseket a gyártóktól, aminek következtében könnyen feltörhetővé válnak.

Ennek oka az a gyakori tévhit lehet, miszerint az erőszak elkövetői jellemzően rossz arcú, idegen emberek.

Ami azonban egy ismeretlen személlyel szemben biztonságot jelent, kevésbé bizonyulhat hatékonynak egy korábbi partner ellen, aki például ismeri a wifi jelszavát, telepítette a fűtést szabályozó alkalmazást vagy a bántalmazást megelőzően hozzáférhetett az áldozat eszközeihez.

Az sem segít, hogy a nők általában kevésbé tájékozottak a technológiai kérdésekben – egy 2018-as jelentés szerint az Egyesült Királyságban a digitális ismeretekkel nem rendelkező emberek 61 százaléka nő –, így az intelligens rendszereket nagyobb eséllyel telepítik férfiak, a nőknek pedig nincs meg a szükséges tudások vagy hozzáférésük ahhoz, hogy a későbbiekben megváltoztassák az adatokat vagy frissítsék az engedélyeket.

A jó hír azonban, hogy a technológia pajzsként is szolgálhat

Bár a technológia lehetővé teszi az információhoz és a segítséghez való hozzáférést, az áldozat helyzete és a bántalmazás dinamikája megnehezítheti, hogy élni tudjon ezzel. Annak ellenére, hogy a bántalmazók gyakran használják a technológiát arra, hogy zaklassák, fenyegessék, manipulálják, kihasználják és erőszakoskodjanak áldozataikkal, nem kérdés, hogy a technológia hihetetlenül hasznos lehet azok számára, akik családon belüli erőszak vagy zaklatás áldozatai lettek.

Egyre több olyan alkalmazás létezik (Magyarországon például a Bright Sky, megtaláljátok az app-áruházakban), amely célja, hogy információval és gyakorlati tanácsokkal segítse a kapcsolati erőszak áldozatait, valamint környezetüket.

Az applikációban a kapcsolati erőszak felismerését, illetve a kilépést segítő edukációs tartalmak mellett megtalálhatók az országos és regionális segítő szervezetek közvetlen elérhetőségei, de lehetőséget biztosít arra is, hogy veszélyhelyzetben az érintettek vagy környezetük azonnali segítséget kérjenek a szakmai szervezetektől vagy a hatóságoktól. 

A mesterséges intelligencia átsegíthet a lelki nehézségeken is – ha hagyjuk

Júzer – 2023. május 11. – MZS

Ami pedig az okosotthonok biztonságát illeti, nagy kérdés, hogy az olyan eszközök adatai, amelyek képesek azonosítani az áldozatok helyzetét, viselkedését vagy szokásait, épp ezen logika mentén felhasználhatók lennének-e az elkövető bántalmazási, erőszakos és kontrollálási magatartásának azonosítására is?

Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ RyanKing999

Mózes Zsófi