„Ha lelkileg valaki nincs rendben, az előbb-utóbb megbetegszik” – Hello, WMN! – bemelegítés
Támogatott tartalom
Október 14-én este egy fajsúlyosabb témáról beszélgetünk az Átélni, megélni, túlélni – A rák és ami mögötte van című Hello, WMN! estünkön. Meggyőződésünk ugyanis, hogy semmi más nem támogatja annyira a téma, a helyzet megfelelő kezelését és feldolgozását – sajnos a gyógyulást nem –, mint az őszinte beszélgetés, a nyílt kommunikáció, a fontos szavak és mondatok kimondása. A rákbetegség témáját túlélőkkel, edukációs aktivistákkal és segítő szakemberekkel járjuk ezúttal körbe. D. Tóth Kriszta moderálásával, Linder Erzsébet műugró, túlélő, Szentesi Éva író, rákellenes aktivista, Riskó Ágnes onkopszichológus, dr. Dank Magdolna onkológus és az előzetes kérdéseinkre most válaszoló Balassa Gabriella mellrák túlélő beszélget majd a színpadon. Jegyek ITT válthatók erre a tabudöntögető és fontos beszélgetésre.
–
WMN: Véleményed szerint miért tabusítja még mindig a közbeszéd a rák témáját? Miért nehéz erről még mindig nyilvánosan beszélni?
Balassa Gabriella: Szerintem a tabu jellege az utóbbi években kissé már lazult. Inkább abban látom a bajt, hogy az egyén nem tud mit kezdeni azzal, ha diagnosztizálják. Az egyén szerepe az, ami szerintem sokat változott. Nem szeretnek, nem tudnak az emberek szembenézni a bajjal, a betegséggel. Régebben azért, mert nem volt elég információjuk róla, most meg hiába van rengeteg infó és hiába beszélhet róla, amikor valaki rákos lesz, minden összeomlik benne és körülötte.
WMN: Mit gondolsz, miért van az, hogy még az érintettek közül sincsenek sokan tisztában azzal, hogy az áttétes mellrák élethosszig tartó kezelést igényel?
B. G.: Számomra erre a válasz egyértelmű: a kezelőorvosok nem megfelelően kommunikálják a beteg felé.
WMN: Neked mi volt az első reakciód, amikor kiderült, hogy mellrákban/daganatos betegségben szenvedsz?
B. G.: Természetesen nagyon megrémültem. Hét éve alig volt használható magyar oldal, ahol informálódni lehetett. Aztán belekerültem a rendszerbe, a protokollok rendszerébe, és nagyjából csak úsztam az árral, hogy meggyógyuljak.
WMN: Szerinted hogyan áll össze egy igazán hatékony kezelés? A megfelelő terápia mellett mi segíti a beteget a legjobban?
B. G.: Számomra egyértelmű lenne, hogy mindenki, akit rákkal vagy hasonlóan súlyos betegséggel diagnosztizálnak, automatikusan juthasson pszichológusi- vagy speciálisan onkopszichológusi segítséghez. Ma Magyarországon ez nem természetes. Hét éve a kórházban még nem is volt onkopszichológus…
Ezen kívül szerintem nagyon fontos a támogató közeg, a betegklubok, sorstársi közösségek.
A család és a barátok szerepe a gyógyulás folyamatában segít, de muszáj megosztani az érzéseket, tapasztalatokat olyan emberekkel is, akik hasonló utat járnak be.
WMN: Milyen stádiumokon megy keresztül egy daganatos betegséggel kezelt ember?
B. G.: Én csak arról tudok beszélni, amiken én mentem keresztül. Döbbenet, ijedség, határozott gyógyulni akarás és a kezelések alatt a félelem.
Amit kiemelnék: a kontroll teljes mértékű elvesztése, és az a tudat, hogy az életedet az orvos kezébe kell adni, és te semmit sem tudsz tenni.
Ez nem olyan, mint egy nátha, hogy tudod, fáj a torkod és körülbelül négy nap múlva elmúlik. Itt kapsz egy kezelést, amitől rengeteg mellékhatás rohan meg, aztán eltelik három hét, jön a következő, és egész más tünetek jelentkeznek…
WMN: Véleményed szerint más faktorok is szerepet játszhatnak a daganatos betegségek kialakulásában a meglepően alacsony mértékű genetikus öröklődés mellett? Lehet köze hozzá az életmódnak, a stressznek, lelki sérüléseknek, stb.?
B. G.: Bár erre nincsenek szakmai bizonyítékok, egyre több orvos ismeri el, hogy a rákbetegségek kialakulásában nagyon nagy szerepe van a stressznek. Számomra ez egyértelmű. Ha lelkileg valaki nincs rendben, az előbb-utóbb megbetegszik – nem feltétlenül rákban, de a test jeleket küld.
Dr. Dank Magdolna válaszai ITT olvashatók
ITT pedig jegyek válthatók a rendezvényre