–

WMN: Véleményed szerint miért tabusítja még mindig a közbeszéd a rák témáját? Miért nehéz erről nyilvánosan beszélni?

Dr. Dank Magdolna: Egyre többet és egyre többen beszélnek ma már a rákról, de nem minden típusáról. Egy rossz szociális hátterű  hasnyálmirigyrákos beteg nem fog róla beszélni, ha nincs mögötte támogató család. Az olyan daganatok esetén, mint például az emlőrák, amelynek viszonylag sok hosszú távú túlélője van, már rendszeresen megjelennek a betegséggel kapcsolatos gondolatok, különböző  programokat szerveznek, és a sorstársak is szoros kapcsolatot ápolnak.

WMN: Az áttétes mellrák élethosszig tartó kezelést igényel. Hogyan lehet megtanulni együtt élni a betegséggel?

D. M.: Mindjárt az elején el kell mondani, hogy az áttétes esetek között nagyon sok különbség van. A daganat típusa megszabja, hogyan fog majd viselkedni – sok esetben a kezelésekkel akár nagyon hosszú ideig tumormentes- vagy stabil állapotot tudunk elérni. A célzott terápiák, biológiai kezelések, immunterápia korában a mellékhatások elviselése nagyban különbözik a kemoterápia érájától. Az áttétes betegség nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki már nem képes dolgozni, ellátni a családját, gyermeket nevelni. Az onkopszichológia sokat segít abban, hogy a betegséggel kapcsolatos érzelmek, indulatok, depresszió feloldható, feldolgozható legyen.

Egy biztos: egyedül nem lehet – vagy nagyon nehéz – mindezzel megküzdeni.

WMN: Jellemzően mik az első reakciók, amikor kiderül, hogy valaki mellrákban vagy daganatos betegségben szenved?

D. M.: Első hallásra nem is lehet felfogni, hogy valakinek emlőrákja van. A düh, a harag a „miért pont én”, „miért pont nekem”, „miért pont most”, és a „mi fog történni” ugranak be, hiszen minden olyan ismeretlen. A hárítás, a tagadás is szinte mindig jelen van.

Idő kell hozzá, hogy az érintettek felfogják, mi történik velük.

WMN: Szerinted hogyan áll össze egy igazán hatékony kezelés? A megfelelő terápia mellett mi segíti a beteget a legjobban?

D. M.: Megfelelő diagnosztikai háttér kell, azaz korszerű képalkotó-vizsgálat, magas szintű patológiai és molekuláris patológiai háttér, hogy ne kelljen a vizsgálatra, a leletre sokat várni. Ezen túl kellő kapacitás a műtőkben és plasztikai sebészi szemléletű emlősebészet. A rehabilitáció is elengedhetetlen, illetve felkészíteni a beteget a műtétre lelkileg és testileg egyaránt. Műtét után gyógytorna, dietetikai tanácsadás – megfelelő mellékhatás-ellátás és a betegedukáció (nem szép szó, de a betegtanítást néhány páciensem kikérte magának) is nagyon fontos, azaz, hogyan megtanítsuk a betegnek: mit tehet azért, hogy a kezelésnek ne legyenek mellékhatásai, hogyan ismeri fel azokat korán, hogyan védekezhet ellenük.

WMN: Milyen stádiumokon megy keresztül egy daganatos betegség kezelése alatt álló ember?

D. M.: Látod, milyen fontos tudni, mire utal a másik egy kérdésben! Például te vajon mit értesz a stádiumok alatt, hiszen nekem a stádium a betegség stádiumait jelenti. Csak feltételezem, hogy arra utalsz, milyen lelki fázisokon megy át, de lehet, hogy a terápiákra kérdezel rá. Szóval a megfelelő kommunikáció nagyon fontos, hogy az legyen élő, mert akkor látom csak a másik testbeszédét, akkor veszem észre a soha ki nem mondott szorongást, akkor látom, hogy mást gondol, mint amit mond. Mindeközben figyelem a családtagokkal való kommunikációt és metakommunikációt is, ami néha többet elmond, mint az illető maga.

Szokták mondani, hogy „a biztos rossz jobb, mint a bizonytalan”. Amikor kézhez kapják a rákbetegség diagnózisát, akkor stratégiát kell felállítani és ez mindenkinél más.

Eltérő, hogy kinek mi az értékrendje, neveltetése, elgondolása az életről, milyen a hite és világnézete, ezért mások az elvárásaink saját magukkal és a kezelőszemélyzettel szemben is.

WMN: Véleményed szerint más faktorok is szerepet játszanak a daganatos betegségek kialakulásában a meglepően alacsony mértékű genetikus öröklődés mellett? Lehet köze hozzá az életmódnak, a stressznek, a lelki sérüléseknek is?

D. M.: Igen, bizony, nagyon sok dolog játszik szerepet. Például, hogy milyen viszonyban van valaki a saját testével, megtanulta-e az önvizsgálatot, vagy esetleg nem néz szembe önmagával a tükörben. Számít, hogy mit eszik valaki, mit iszik, hol él, milyen fertőzéseken esett át, mennyire figyel a higiéniára. De az sem mellékes, ki hogyan tanulta meg a stresszkezelést és milyen életformát folytat. Persze sokszor a legegészségesebb életmódot élőknél is megjelenik a betegség… Sok még a talány, sajnos.

Jegyeket ITT tudtok vásárolni. Várunk titeket!

A helyszínen jelen lesz az Egészség Hídja Összefogás a Mellrák Ellen Egyesület is.