-

Bár alapvetően nem vagyok egy kedélybeteg nőszemély, azért időnként engem is bedarálnak a mindennapok. Ilyenkor aztán előfordul, hogy miközben este a kanapén fetrengek, számba véve a nap folyamán ért bosszúságokat, sérelmeket, konfliktusokat és nehézségeket, a férjemnek recsegek arról, milyen rettenetesen sanyarú sorsom is van énnekem. Türelmes ember a pasim, de egy idő után azért neki is tele lesz a puttonya a nyafogásommal. Egyik este aztán nem is tudta tovább türtőztetni magát, és rám pirított: „Ahelyett, hogy örülnél, hogy van luk a fenekeden, csak nyígsz nekem itt egyre. Miért nem koncentrálsz ugyanekkora elánnal a pozitív dolgokra?!” Ettől aztán elszégyelltem magam, és elhatároztam, a teljes másnapomat annak fogom szentelni, hogy rányitom a szemem az örömteli dolgokra. Legyenek akármilyen kicsik vagy banálisak.

Íme, a boldogságom naplója képekben:

1. Séta a margitszigeti Nagyréten át

nagyret

Minden második nap én vagyok a soros, hogy elvigyem a kutyát reggel futni. Cseppet se bánom, ez az egy óra a napom egyik fénypontja. Ha csak tehetem, keresztülvágok a Nagyréten, hálát adva a sorsnak a pillanatért, ami mindig gyönyörű: esőben, ködben, napfelkeltekor, télen, nyáron, hóban vagy most, tavasszal. A fűben bandukolva a cipőmet eláztatja a reggeli harmat. A hatalmas fákon megannyi madár igyekszik túltrillázni az imádott Budapest reggeli morajlását.

2. Böbe, a boldogság nagykövete

kutya

A kutyám valóban örül minden apróságnak. Például, ha talál egy klassz botot a parkban, és azzal masírozhat egészen hazáig nagy lelkesen. Ő az, aki mindig emlékeztet rá, mi is az, ami igazán fontos a világon.

3. Esőcseppek a bársonyos szirmokon

virag

„Reggel mikor a nap ébredező sugarai eljutnak hozzám, nem érti, hogy a harmatcseppek miért nem akarnak felszáradni a leveleimről... Nem tudja, hogy azok könnycseppek. Érted!" – mondja a kis hercegnek a rózsája. Ugye, milyen gyönyörű?

4. Ösvény melletti féltő gondoskodás

fioka

Olyan gyakran hallom, ahogy egymásra, az emberek szívtelenségére, nemtörődömségére, önzésére panaszkodunk. Talán épp ezért melengette meg annyira a szívemet ez a cédula, amit hazafelé fotóztam Óbudán. Mert szentül hiszem, hogy a szemérmesen sprőd külső mögött a legtöbbünknek igazi aranyszív dobog a mellkasában. És milyen cuki volt az az ember, aki észrevette a fiókákat, aztán hazaszaladt, megfogalmazta ezt a plakátot, kinyomtatta, hogy műanyag fóliában gondosan feltűzze a fára. Aztán gondolom az erkélyéről nézve izgult, mi lesz a madárkák sorsa. A széncinkék Grál-lovagja végül megnyugodhatott: mindenki tiszteletben tartotta a család rendhagyó fészeképítését, és óvatos  léptekkel kerülték ki a területet.

5. Tekergés a Duna mentén

parlament

Észrevetted, milyen illékony érzés a boldogság? Abban a percben, hogy elcsíped, és szavakkal is megfogalmazod magadnak azt a csiklandósságot, amit okoz, már tova is tűnik. Mégis minden délelőtt, ahogy fél tíz magasságában bebiciklizem dolgozni, és a kanyarban feltűnik a Parlament meg a Szabadság szobor, egy pillanatra meglegyint a szárnyával. Csuda szerencsés vagyok, hogy ebben a városban élhetek!

6. Reggeli az irodában

1-reggeli

Nemcsak a remek csapat miatt szeretek bejárni dolgozni a WMN főhadiszállására, hanem a pici erkély miatt is, ahová a nap, olyan kedves, hogy épp munkaidőben süt oda. Mielőtt a kollégák felocsúdhatnának, gyorsan el is foglalom mind a két négyzetméterét, és végre átadom magam a sok lótás-futás után teljességgel kiérdemelt reggelimnek.

7. Eső után – pocsolya

pocsolya

Aki szereti a szivárványt, annak meg kell barátkoznia az esővel is, mondják. Ha pedig épp nem lenne szivárvány az égen, hát, a boldogsághoz egy csinosan elheverő pocsolya is épp elég. (Szerintem.)

8. Látogatás a nagymamámnál

kefe

Hazafelé beszaladok a nagymamámhoz kávézni. Aztán ahogy papírzsepi után kutatok a fürdőszobájában, észreveszem, hogy a felülmúlhatatlan Bambis fogmosópohárban még mindig őrizgeti  – lassan három évtizede – a gyerekkori fogkeféinket. „Hátha egyszer újra itt szeretnétek aludni” – magyarázza. Megnyugtató érzés, hogy akármi is történik velem a világban, a nagymamám és a fogkefém mindig vár rám...

9. Megkóstoltam a boldogságot – és nagyon finom

humusz

Én igazán nem tudom, mi az, amitől a hummusz ilyen ellenállhatatlanul finom, de az utóbbi hónapokban veszélyesen rákaptam. A boldog napom sem múlhat el nélküle, főleg hogy a környékünkön található büfében illatos-fűszeres csirkecombfilét is halmoznak a tahinivel megbolondított krém tetejére.

10. Habfürdő egy remek baráttal 

kad

A ragyogó napom fényes koronája az esti habfürdő. Miután elcsendesedtek a gyerekek, engedek magamnak egy nagy kád vizet, és bebújok az egyik kedvenc könyvemmel a habokba, hogy zavartalanul könnyezhessek bele a vízbe ott, ahol senki sem lát. „Van egyáltalán boldog vég? Végtére is az élet nem egy indiai film. Zendegi migzara, ahogy az afgánok szeretik mondani: az élet megy tovább, nem törődik az elejével, a végével, válsággal, lelki megtisztulással, csak ballag előre, mint egy poros karaván" – írja Khaled Hosseini. Hogy az életem történetének boldog vége lesz-e, azt még nem tudom. De a boldogságkeresős napomnak az volt.

Fiala Borcsa