–

„Kell nekünk egy óvó néni!”

Már rögtön az adás elején adódik egy kis szórakoztató fennforgás, Ervin ugyanis késik: miután elaltatta a lányaikat, még ivott szép nyugiban egy kávét. Amikor megérkezik, elárulja, kettejük természete ebben is különbözik: Szandra türelmetlen és szorongó, nem szeret elkésni, Ervin viszont mediterrán típusnak vallja magát, nem szeret kapkodni. Szandrát közben a szlovák ügynöke hívja, ez az a telefon, amit mindig felvesz, hátha pont akkor kínálják meg álmai szerepével.

A beszélgetésből így aztán az is kiderül, ki az a rendező, akinek a felkérésére nem tudna nemet mondani. „Most Jórgosz Lánthimosz” – feleli. (Ő az a görög származású rendező, akinek legutolsó műve, a Szegény párák, Oscar-díjat is kapott.) Ervin viszont állítása szerint „nolanos” (Christopher Nolan jegyzi a szintén Oscar-díjas Oppenheimert), ám arra is fény derül az autóúton, hogy arra kevés rendező tudná őket rávenni, hogy ugyanabban a filmben szerepeljenek. Ez a bravúr eddig csak Enyedi Ildikónak sikerült. No nem mintha ne tisztelnék, becsülnék egymást, vagy ne néznének fel a másikra szakmailag, de az örökös civakodásukat egy profi, szakmai környezetben nem mindenki tudná megregulázni. „Olyan ember kell, aki előtt ezt nem csináljuk” – állítja Szandra, amivel Ervin is egyetért: „Kell nekünk egy óvó néni!”

Ezt D. Tóth Krisztának a forgatást megelőző háttérbeszélgetésen a Péterfy író házaspár is megerősítette (egy hónapot náluk töltöttek Olaszországban, amikor készült Péterfy Gergely és Nagy Ervin „beszélgetős könyve”):

Szandra és Ervin lételeme a gyakori civakodás, számukra olyan ez, mint az oxigén.

A vitákat azonban mindig feloldják, mesélik most, valami „gyermekded hülyéskedéssel”, ami elveszi az egésznek az élét (és, amikor azt írom, gyermekded, értsétek s szerint; például Szandra megdobálja gumicukorral a férjét).

Nagy dolgokban azonban nem szoktak összekülönbözni, az értékrendjük, az ízlésük, a női és férfiszerepekről vallott gondolataik megegyeznek. Egy skandináv páréhoz hasonlónak tartják azt az egyenlőséget, ami kettejük között van, de erre az ikrek érkezése is rásegített. Ezzel együtt úgy gondolják, a kapcsolatuk eleje „megküzdős” volt, párterápiába is jártak, szükségük volt ugyanis valakire, aki fordít kettejük között, és kimond olyanokat, amit egymástól nehezen, de a terapeutától elfogadtak. 

„Te csak vezetgessél nyugodtan”, 

mondja Ervin viccesen Krisztának, amikor rögtön az autóút elején kiderül, valóban nemcsak otthon, a négy fal között szoktak civakodni, hanem tulajdonképpen a barátaik, családtagjaik és ismerőseik előtt is, méghozzá teljesen szabadon. A forgatás napját az is nehezíti, hogy nehéz éjszakán vannak túl, ugyanis brokkolifasírtot ettek a lányok, így Ervin – akinek aznap éjjel a hasfájósabb gyerek jutott az altatásban – mindössze három órát tudott pihenni.

Ennek kapcsán kiderül, hogy az ikres altatási logisztika külön szobába kényszerítette őket, így a kérdés adekvát, és Kriszta fel is teszi: „Hogyan alakította át a kapcsolatotokat a lányok érkezése?” Szandrát elmondja, hogy nem érte nagy meglepetés, ami annak is köszönhető, hogy a dadusuk személyében hatalmas segítségük van, illetve az ő húga és Ervin édesanyja is be szokott segíteni. Erre bizony szükség is van, az alváshiány ugyanis nagyon meg tudja őket viselni, és ilyenkor sokat veszekszenek. „Előfordul, hogy az éjszaka kellős közepén összevicsorgunk, mint a kutyák – árulja el Ervin. – És ilyenkor avval kezdődik minden reggel, hogy elnézést kérünk egymástól, amiért vállalhatatlan stílusban szóltunk a másikhoz.” Így ha végképp holtfáradtra járatták magukat, át tudják venni a gyerekeket a segítőik, ők pedig egy éjszakára elmennek valahová – praktikusan kialudni magukat.

Másfél éves gyerekeik is befolyásolják a munkájukat.

„Ikres szülőként nem engedhetjük meg magunknak, hogy visszaálljunk a futószalag mellé kőkeményen”

– mondja Ervin, aki fontosnak tartja hogy ne maradjanak le a gyerekeik első két-három évéről.

Nem kell önbizalomért a szomszédba menni

Ami az önbizalmat illeti, úgy tűnik, ők ketten ezen a téren nagyon különböznek. Ervinnek ősönbizalma van, ami gyakran olyan, mint a páncél, megvédi akkor is, amikor a közéleti szereplései miatt támadások érik. Ezekre csak vállat von, mondván: „Nyugodtan támadjatok, engem szeretett az apám.” Ez a gyerekkorából hozott biztonságérzet teszi szerinte valamennyire érinthetetlenné.

Szandra azonban sokkal inkább hajlamos olykor-olykor megkérdőjelezni magát, de az ő háttere is más: míg anyukájától azt az üzenetet kapta mindig, hogy ő önmagában is milyen csodálatos, az édesapja sokkal kritikusabb volt, és elvárta tőle, hogy mindenben azonnal brillírozzon. Emiatt is lehet, hogy, mint meséli, ha valami nem megy neki elsőre, azt azonnal otthagyja. Ezzel együtt nem tartja igazán önbizalomhiányos embernek magát, mindig is vezető típusú ember volt, aki köré a többiek csoportosultak. Általános iskolában sem megszeppent kislányként állt a sarokban, inkább megkérdezte a testnevelőtanárt, tarthatná-e ő az órát helyette, akkoriban ugyanis nagy rajongója volt Rubint Réka tornáinak, és az élményt szerette volna másokkal is megosztani.

De azért néha nyomasztotta a klasszikus „mit szól majd a falu”. És hogy végül mit szólt? Amikor hazalátogatnak, az a benyomásuk, hogy nagyon is szeretik, és büszkék rá. 

Egyre fogyó hazai lehetőségek

Abból nem csinálnak titkot – főleg Ervin nem, akit Szandra Lúdas Matyiként jellemez –, hogy nem elégedettek az itthoni állapotokkal, sem a közéletet, illetve a színházi szakmát illetően.

„Boldog életet élek, de nagyon unom, hogy itt nem dobálják meg az embert annyira lehetőségekkel”

– panaszolja Szandra.

Hozzáteszik: az emberektől az utcán végtelen szeretetet kapnak, a hatalom azonban negligálja őket. Ezért Borbély Alexandra kifejezetten szerencsésnek érzi magát, hogy beszél szlovákul is, úgyhogy most inkább arrafelé próbál munkalehetőséghez jutni. Nemrégiben egy szlovákiai producer ismerősükkel beszélgettek, aki nagyon elcsodálkozott, amiért nálunk olyan kevesen szólalnak meg közügyekben. „Mert Szlovákiában a színészek nem hagyják magukat, és mindenki kinyilvánítja a nemtetszését” – meséli. Ott is alá akartak íratni a nemzeti színház színészeivel egy nyilatkozatot, amelyben megígérik, hogy politikai hovatartozásukról nem nyilvánulnak meg még a saját oldalaikon sem, ezt azonban sokan megtagadták. 

Borbély Alexandra és Nagy Ervin: Megmaradunk, nyugi! – Elviszlek magammal

Elviszlek magammal – 2024. április 10.

Nagy Ervin is úgy érzi, a szlovák színészekben nagyobb igazságérzet munkál, ott az emberek kimennek tiltakozni az utcára, ha arról van szó. Az utóbbi hetek itthoni tömegmegmozdulásai azonban most benne is reményt keltettek.

Az Elviszlek magammal teljes adását ITT nézheted meg.

Fiala Borcsa