Kedvenc pillanataink az Elviszlek magammal tavaszi évadából

–

(Az emlékezetes gondolatokat megjelenési sorrendben gyűjtöttük össze, és természetesen azokat az adásokat is nagyon szerettük, amelyek ebből a listából most kimaradtak.)

DTK: Néha zavarba ejtő volt Anettet hallgatni

Kormos Anett a válása óta most beszélt először arról, hogyan kezdett új életet, és miért döntött az egyedüllét mellett. Nagyon kemény önkritikát gyakorolt, szinte zavarba ejtő volt hallgatni. „Nagyon élvezem az egyedüllétet és még a magányt is – jelentette ki. Korábban jobban közelített a normához, és sok szempontból egyszerűbb volt így élnie. – Egy jó házasságot tudhatok magam mögött, aminek vége lett, mielőtt egy rossz házasságot tudhattam volna magam mögött.” De aztán: „Megszületett egy új énem, ami ledobta magáról a régit.” 

Anettnek szembe kellett néznie azzal, hogy bizonyos együttélési formákra ő egyszerűen nem alkalmas: „Lehet, hogy én magamnak elég vagyok, még valaki túlterheli a rendszert, és sokan vagyunk.” Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne csalódott, amiért nem sikerült: „Nagyon nagyot csalódtam, és elsősorban magamban csalódtam, mert a házasság intézményét tisztelem és komolyan vettem. […] 

Megrendített, hogy komolyan megígértem valamit, amit nem tudtam betartani. Félreismertem magamat.”

DTK: Spáh Dávid elmélete a vezető férfiakról

„A mai ötvenes férfiak nyolcvan százaléka volt valamilyen abúzus áldozata, és ennek isszuk a levét”, mert ők alakítják az életünket a köz- és az üzleti szférában. Dávid teóriája szerint amiatt, hogy 

„ezeket az embereket az analfabetizmus határán lévő kiképzők fingatták a katonaságnál, ezek az emberek szörnyű traumákat hordoznak magukban, és kicsit rajtunk állnak bosszút”.

Flóra: Dávid a férfiak külsejéről, hiúságáról is fontos dolgokat mondott

Dávid a saját fogyása és testképének változása kapcsán őszintén beszélt arról, hogy hazugságnak tartja a sokat hangoztatott gondolatot: a külső nem számít. „Onnantól kezdve, hogy azt mondjuk, hogy a Szépség és a szörnyeteg, 

fel sem merül, hogy egy szétfolyó hájpacninak mutassuk a mesében a szörnyeteget, 

akinek majd a belső értékei felülkerekítik Belle-t az ódzkodástól, és így aztán megnyitja a szívét előtte.” Miközben a szörnyeteg valójában egy kifejezetten férfias, már-már szexi jelenség. 

„Szembeállítjuk a külső és a belső értékeket egymással, és azt mondjuk, hogy a külső nem számít, a belső a lényeg – mintha a kettő között nem lenne semmi kapcsolat. Ez egy iszonyatosan nagy hiba. […] Része az útnak, amíg az ember férfit farag magából, hogy annak is ítélje meg magát. Ha közben, miközben az emberrel együtt van valaki, azért nem érzi jól magát, mert saját magát nem szeretné megpillantani az ablaküveg tükröződésében szex közben, és ezért kapcsolja le mindig a villanyt, hogy saját magát ne lássa, az egy nagyon-nagyon rossz folyamat kezdete, miközben mindenki mosolyog egymásra, hogy »úgy fogadlak el, ahogy vagy«.” Dávid még hozzáteszi, hogy ezzel sokat kell foglalkozni, mert senkinek sem kell szégyellnie magát a külseje miatt, de az sem igaz, hogy nem tartozunk felelősséggel a testünkért. 

Flóra: Drávucz Ritát azért hallgassa meg mindenki, hogy lássátok, milyen egy atipikus gyerek útja

Drávucz Rita világbajnok vízilabdázó, akinek a kislánya, Flóra egy ritka rendellenességgel született, úgynevezett CMT-vel él. Rita pedig elmesélte Krisztának az útjukat onnantól, hogy Flóra születéskor észlelt dongalába mennyire felkészületlenül érte lelkileg, majd hogyan alakultak az első hónapok, amikor azt hitték, „csak” ezzel a problémával kell megküzdeniük, és hogyan jutottak el tizenvalahány neurológus után a teljes diagnózisig. A beszélgetés végén pedig találkozunk Flórával is, mert – és ez nagyon fontos – ő döntött úgy, hogy szívesen beül a műsor autójába. Flóra imád olvasni, sakkozik, zongorázik, falat mászik, és

amikor Kriszta a szupererejéről kérdezi (mivel az alapítványuk neve WonderFlóra), azt mondja, neki a szeretet, az anyukájának meg ő az.

DTK: Kiss László csillagász őszinte szembenézése

Délvidékiként két identitása van: egy magyar és egy „jugó”. A délszláv háború kitörésekor érettségizett, be akarták sorozni, ami elől 19 évesen a Szegedi Egyetemre „menekült”, hamis ösztöndíjpapírral úszta meg, hogy bevigyék. Kérdésemre elmondta, jelentett-e neki morális dilemmát ez a helyzet, mert egyrészt „a délszláv népek háborújában nem kívántam részt venni”, de közben: „na, a beszari Lacika ebből is kihúzta magát”. Igazából az önvédelmi reflex döntött, mert tudta, hogy ha harcolni menne, akkor az első héten meghalna. Ritkán hallunk ennyire megejtően őszinte szembenézést.

DTK: Balázs Andival együtt sírtunk és együtt nevettünk

Balázs Andi kifejezetten azzal keresett meg bennünket, hogy a műsorban szeretne mesélni az édesapja elvesztéséről: „Az én apukámat hamarabb elvesztettem, mint ahogy ő elhunyt volna, mert a legkegyetlenebb dolog történt, ami történhet: demens volt.” A szoros barátokon és családon kívül nem tudta senki, mi történt. A Csináljuk a fesztivált! című műsor döntője előtt két nappal történt, Andi mégis egy teljes évig tartotta magát a nyilvánosság előtt és a munkafeladatok közben. Úgy, hogy ez az ember volt a legfontosabb referenciapontja az élete minden területén: párkapcsolat, munka, családi rendszer kötőszövete.

 

„Olyan mintha egy végtagommal lenne kevesebb.”

A fájdalmas pillanatok után Andi felkért, hogy legyek az esküvői tanúja: 

„– Ha jövő héten vasárnap összeházasodunk, te leszel a tanú, oké? Aláírod?

– Jézusom. Oké.

– Mert ennyi lesz az egész. Aztán eszünk egy halászlevet. 

– Egy lángost!

– Egy lángost. És elnyalunk egy fagyit.”

(Azt nem tudjuk, hogy megvalósult-e a titkos esküvő, és Kriszta is hallgat – a szerk.)

Flóra: Linczényi Márkó szerint a szülővé válás átírja a kapcsolatod a szüleiddel

Kétgyerekes apaként Márkó nagyon őszinte azzal kapcsolatban, hogy valaki mindig őrjöng (vagy ő vagy a gyerekek), és arról is mesél, hogy az apaság átírta a kapcsolatát a saját szüleivel:

„Én is végtelenül arrogánssá váltam az első időszakban, ahogy szülő lettem, 

bennem is megszólalt ez a csengő: »én mindent máshogy fogok, én mindent jobban fogok tudni, én bezzeg elolvasom, amit kell, a szüleim bezzeg nem olvasták el«. És akkor van ennek egy ilyen pár éves lecsengése, vagy hát nálam legalábbis eddig tartott, amíg az ember elfogadja, hogy az egy másik kor volt, másik szereplőkkel, más kontextusban. 

Nem lehet utólag számonkérni senkin a mai értékrend szerint egy viselkedést.”

Márkó azt is megosztja, hogy volt egy komoly elfordulása emiatt a szüleitől (ami kommunikációs szünettel is járt), de azóta rendeződött a kapcsolatuk, és megértette, hogy részben ennek a gyerekkornak köszönhetően lett az, aki. Márkó azt is hangsúlyozza, hogy tökéletes szülő nem létezik, és nem érdemes magunkkal, illetve másokkal szemben sem irreális elvárásokat támasztani: „Érző lények vagyunk, van olyan, hogy elfogy a türelmünk. Attól, hogy egyszer felemelem a hangom a gyerekkel szemben, nem vagyok rossz szülő, nem vagyok bántalmazó, az nem egy abúzus.”

 DTK: Mosolyka és a kiszolgáltatottság

„Nem gondoltam soha, hogy azt fogom mondani, véget vetek az életemnek, de megfordult a fejemben” – mesélte Fanny az autóban ülve. Elfáradt a lelke. A kiszolgáltatottság, a szülei elvesztése, az elvárástenger. Nem telt el úgy nap az elmúlt 25 évben, hogy ne kelljen mindennap sokszor segítséget kérnie. „Néha sok vagyok magamnak is” – mondta.

Arról is beszélt, hogyan küzdött meg a nehéz időszakokkal, és arra tanít minket, hogy az egészen pici dolgokat, eredményeket, lépéseket – szó szerint vagy képletesen – is lehet és kell(ene) is értékelni.

Nektek melyek voltak a kedvenc pillanataitok az évadból?

Képek forrása: WMN

Tóth Flóra, D. Tóth Kriszta