Szeretek dohányozni.

Úgy érzem, mosolygósan indul a nap, ha egy szál cigaretta mellett tervezem a napi teendőimet a bérház udvarán. Ragyog a nap, az udvaron viháncolva játszanak a kutyák. Száll a füst körülöttem. Nincs bennem félelem, hiszen amint rágyújtok, elfog az ismerős bizsergés, nyugodttá és magabiztossá válok.

Az udvar sarkában toporgok. Nem nyomasztanak sem a napi gondjaim, sem a megoldatlan problémák, melyek gyakran kísértenek az íróasztal mellett ülve. Elmulasztott határidők, el nem végzett vagy későn, rosszul elvégzett feladatok. Elvárások, melyeknek nehezen felelek meg. Édesanyám szomorú tekintete, ha nagy ritkán meglátogatom. A párom szemrehányó pillantása, amivel akkor büntet, ha van olyan hétvége, amikor néhány órát sem szánok a családomra és a pihenésre.

Amint előveszem a cigarettámat, ujjammal végigsimítok az ismerős, selymes papíron, máris megkönnyebbülök: örök társam a bajban, ezúttal sem hagy cserben.

Élvezem a reggeli kávé aromáját, a nyugalmat, a csendet. Nem én felelek a világ bajaiért, üdítően könnyűnek és súlytalannak érzem az életemet... két percig, három percig…

Szeretem ezt a fajta magányt, a révedezés és a pihenés mámorító pillanatait. Nem félek semmitől, nem szorongok betegségektől, haláltól, az életem végességétől vagy annak lehetőségétől, hogy hibázom, esetleg visszavonhatatlanul elrontok valamit.

Néha társakra lelek az udvaron, mellém szegődik Irénke, a nyugdíjas gyógyszerésznő vagy Kriszta a földszintről, hogy elmesélje az új munkahelyén átélt kalandjait. Az építész Péter új autót vett, a földszinti idős bárzongorista pedig a köszvényére panaszkodik… Jönnek-mennek a lakók, keringenek körülöttem a százéves bérház történetei. Akárcsak a repedések az oltalmat adó, hűvös falon. Az ötödiken felzendül a hárfa ismerős hangja: Anasztázia gyakorol egy kicsit az órája előtt.

Aztán hirtelen belém hasít a felismerés: rohannom kell! Talán máris késő nekiállni a reggeli készülődésnek.

Vajon időben le tudom még adni az egyetemi dolgozatok bírálatát? El tudom készíteni a mai előadásom jegyzeteit? Mikorra is kell elküldenem a pályázathoz a költségvetést? A fordítótábori jelentkezésekkel foglalkozzak? Vagy inkább Klárikának írjam meg  a tanulmányt, amit majdnem két hónapja ígérek neki?

Azt hiszem, inkább rágyújtok egy második cigarettára.

Nehéz napom lesz...

Tegyi Timea

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/kryzhov