Az adrenalinért sok mindenre képesek vagyunk. Van, aki ultrabalatont fut, sziklákról ugrik le, vagy épp fölmászik rájuk, ejtőernyőzik, vadvízen evez, satöbbi... Mi a háromgyerekes városnézést választottuk Rómában, ahol a turisták egy négyzetcentiméterre jutó száma meghaladja a pí értékét.

Már az előkészületek idején őrült izgalomban voltunk, de persze akadtak kételyeink is. Mert tudtuk, hogy hiába várja a fiunk, Zalán a kardozós, hedonista, gladiátorharcos, izgalmas Rómát, amiről a történelemórákon hallott, a valóságban az örök városban ma már inkább a turisták vívják élet–halál harcukat belépőkért, szelfibotokért vagy egy–egy pohár vízért. Tartottunk tőle, hogy a testvérére hős bálványként felnéző 6 éves Lujzi lányunk harci kedve már a tizedik percben elillan, és háton, vállon vagy egyéb testrészünkön kell 3–4 órát magunkkal cipelni őt. Nem beszélve a középső, tízéves Roziról, aki a világot állandó cigánykerekezésben fedezi föl, és aki rögtön balra indul, ha a többiek jobbra mennek.

Nem baj, gondoltuk, rágyúrunk, megcsináljuk.

És nem csalódtunk, óriás élmény volt! Rómában egy hétvége alatt mindenki megtalálta a maga kis csodáját. Az élmények pedig feledtették a napi 4–5 órás séta fáradságát. Zalánt megérintette az ókori templomok és romok történelmi szellemisége. Elképzelte a Circus Maximus vérben úszó, öldöklő porondját és végigfényképezte az összes istenség szobrát (420-ig még számolta is). Rozi minden utcasarkon megtalálta a rühes macskákat, akik „nagyon cukik” és nagy tapsot kapott, miután huszonnégyet cigánykerekezett egymás után a Vatikánban (amelyet nem bohócok őriznek). Lujza pedig felfedezte saját művészetét a „graffiti-Picassok" munkáiban, akik holdakkal festették le a naplementében úszó Panteont. És az valóban gyönyörű…

Én már az utazás első perceiben elvesztettem uralmamat a telefonom fölött, a gyerekek egymással versenyezve kattingatták végig a várost. Miután hazajöttünk és végigpörgettem a fotókat, nagyot nevettem azon, hogy az a rengeteg turista sok képen csak deréktól lefelé szerepel, viszont Rómát egy egészen új, és szívemnek nagyon kedves oldaláról ismertem. Elhoztam nektek egy galériára valót Lujza, Rozi és Zalán fotóiból, de előbb...

néhány jó tanács nagycsaládos városnézéshez:

1. Nem jó mindenkinek a saját gurulós bőrönd, az utazás végén legföljebb kettőt tudsz húzni, a harmadik cipelése szinte megoldhatatlan kihívás. Mert persze, egy idő után mindegyik nálad landol.

2. Az utcai árustól vásárolt, 20 euróról 15 euróra lealkudott indiai/tajvani/kínai szelfibot így is rohadt drága. Van bolt, ahol három euróért is kapsz. Reklamáció nincs. És felejtsd el, hogy megúszod! Mindenképpen fogtok szelfibotot venni.

3. Egy gombóc fagyi a gyereknek = egy nyugodt kávé neked. Két gombóc fagyi a gyereknek = fél óra nyugodt séta neked. Három gombóc fagyi a gyereknek = legalább öt gombóc fagyi neked, mert a tiéd a maradék.

4. A szálláshoz minél közelebbi étterembe menj vacsorázni! Így fel sem tűnik majd a háromfordulós Fekete Laci-féle erősember-mutatvány, az „alvó gyerek cipelése hazafelé."

5. A pisiléssel nem mindig viccelnek a gyerekek. Ha azt mondják, menni kell, akkor tényleg menni kell.

6. Ha attól tartasz, hogy valaki véletlenül egy gombnyomással letörölte az elmúlt két napban készített összes családi fotót az egyik kütyüről, akkor valaki véletlenül egy gombnyomással letörölte az elmúlt két napban készített összes családi fotót az egyik kütyüről. És nem lehet őket visszavarázsolni.

7. Érdemes a gyerekeknek előre egy kis zsebpénzt adni, hogy azt önállóan osszák be az úton, és döntsenek a vásárlásaikról. De az élelemről továbbra is te gondoskodj, egyébként éhen halnak vagy kiszáradnak.

8. A roaming díj akkor is kemény, ha „csak két epizódot" streamelünk a Violettából takaró alatt.

9. Ha nem Violettát néznek a takaró alatt, akkor az olasz nyelvet gyakorolják a RAI Uno késő esti programja segítségével, miközben te és az apjuk fél tízkor édesdeden alusztok.

És akkor most tényleg jöjjenek a képek, amelyek néhol homályosak vagy felismerhetetlenek, futva vagy fejjel lefelé készültek, de imádjuk őket, mert pontosan azt mutatják, amilyenek ők hárman. Ilyen Róma egy 6-10-12 éves szemével (katt. a képre a nagyobb méretű, lapozható galériáért):

 Ujvári Bea

 

 A képek a szerző tulajdonában vannak