Mire használhatjuk a képernyőt a mesenézésen kívül?

Korábban is törekedtem arra, hogy az óvodáskorú gyerekeim változatosan használják ki az internet adta különböző lehetőségeket úgy, hogy közben a képernyőidejük mégse menjen napi egy óra fölé, de most szerintem mind rá vagyunk kényszerítve a változatos lehetőségek kihasználására.

Elmondom, mire használjuk most a tévét, tabletet, telefont a mesenézésen túl:

  • Beltéri mozgásra: Rengeteg mesetorna, gyerekjóga és hasonló tartalom lett akár ingyen elérhető (ITT találjátok Marossy Kriszta kolléganőm gyűjtését, én még kiegészíteném a Gyerünk, anyukám! regisztráció után a koronavírus miatt ingyen elérhető Mesetornájával, amit mi mindennap lenyomunk). Plusz a PlayStation Move, ami nekünk már a gyerekek előtt is megvolt (de akinek csak PS-e van, a legtöbb játékot okostelefonnal is használhatja Move kiegészítők helyett), és ami több mozgásos játékot kínál, például EZT. (Ebben az óvodánk is segít, ugyanis napi szinten kapunk videókat, amik átmozgatják a gyerekeket, és szerintem ebből nagyjából sosem elég, ha a cél a lefárasztás.)

  • Önálló játékra: A tableten nagyon sok kreatív vagy úgynevezett fejlesztő játékunk van: puzzle, memória, színező és néhány inkább szórakoztató, mint hasznos (GardenScape). Ez nekem nagy segítség, amikor egyedül vagyok a gyerekekkel és éppen meetingelünk, tehát az a legszerencsésebb, ha ők viszonylag csendben elfoglalják magukat.

Az első online meetingen a teljes WMN-csapatnak prezentáltam, hogy milyen, amikor az amúgy viszonylag halk és visszafogott lányaim kieresztik a hangjukat. Előtte csendben rajzoltak, utána csendben könyvet nézegettek, a meeting alatt ellenben indiánüvöltéssel kergették egymást.

Azóta készülök a meetingek előtt játékprogrammal, megbeszéljük, hogy mit lehet használni, ÉS újraaktiváltam a BOOKR Kids appunkat is (van egy hónapos előfizetés meg nagyon sok ingyenes könyv a helyzetre való tekintettel).

  • Kommunikációra: Ebből talán a legfontosabb a nagyszülőkkel, dédnagymamával való kapcsolattartás (akit igyekszünk a távolból oktatni a biztonságos és okos nethasználatra; szerencsés helyzetben vagyunk, mert a Messengert eddig is használta). A nagyszülők pedig profik, szóval ez szinte zökkenőmentesen megy, főleg, hogy már korábban is működött ez a kommunikációs csatorna, csak sokkal kevésbé volt hangsúlyos. Egyébként a kevésbé profi idősebb családtagokkal kapcsolatban azt ajánlom, hogy egyetlen, lehetőleg többre használható programot, csatornát kezdjünk el megmutatni, például a Messengert. 

Amit a karanténhelyzet okoz: szinte mindennap videócsetelünk egy-egy baráttal. A gyerekek már profin nyitják meg a videóhívást, és magyarázzák el egymásnak, hogy ki hogyan tartsa a telefont, hogy azt lássák, amit akarnak. Vicces.

  • Információszerzésre: Az is idetartozik, hogy én természetesen mániákusan bújom a híreket, annyira, hogy tegnap megkérdezte a hatéves lányom, hogy: „Mama, ma nem volt operatív törzs?” (Amúgy persze volt, csak nem néztük.) De ennél vannak gyerekspecifikusabb információszerzési lehetőségek is: nálunk több levegőzést mentett meg a növényhatározó app, amit azért kezdtem el keresni és használni, mert a Magyar Madártani Egyesület Madárhatározó alkalmazását már jó ideje használjuk és szeretjük. Emellett a Pinteresten való közös kreatív ötletböngészést és a közös guilty pleasure sütis videókat most összehoztam, és mindennap keresünk egy kreatívkodós videót, amit aztán meg is valósítunk. De biztos vagyok benne, hogy van ebben még lehetőség bőven. Az én lányaim óvodások, így nekik nem kötelező még gép előtt tanulniuk, ennek ellenére az óvó néniktől kapunk informatív videókat is, így most például Amerika felfedezését hallgatják napi öt-hat percben.

Szerintem összességében az a legeslegfontosabb karantén idején (és máskor is) – amit tanulmányok meg pszichológus szakemberek is igazolnak –, hogy a képernyő nem bébiszitter. Óvodáskorú gyerekeket semmilyen helyzetben nem hagyhatunk magára a képernyő előtt, akkor sem, ha minden alkalmazást gyerekmódban használ. 

Mindenképpen jelen kell lennünk, és nem feltétlenül azért, nehogy olyan tartalom keveredjen elé, ami nem neki való, hanem azért is, mert bármikor lehet kérdése. De persze érdemes felkészülni arra az időre is, amikor már nélkülünk neteznek, konzoloznak – akkor szerintem a gyerekekkel megbeszélve van létjogosultsága a szülői távfelügyeletnek, erről itt olvashattok.

Amíg a gyerekünk óvodáskorú, az is hozzátartozik a felelős szülői magatartáshoz, hogy ismerjük a tartalmat, a programot, amiket használunk, és elérhetők legyünk, ha kérdés merül fel. A valóság nyilván az, hogy esetenként fél füllel és fél szemmel követjük csak a képernyőző gyerekünket, és ezzel nincs is nagy baj, ha ismerjük a tartalmat, az alkalmazást – mert ha van valami kiugró, akkor egyrészt látjuk, halljuk, másrészt a gyerek is tud visszajelzést adni. Mondjuk, főleg arról, ha megjelenik az alacsony töltöttséget jelző ikon… Később pedig nagyon fontos, hogy fokozatosan tanítsuk meg a biztonságos, önálló tartalomfogyasztást. Ehhez itt kaphattok segítséget.

De tényleg van különbség aktív és passzív képernyőidő között?

Nem én vagyok az egyetlen, akinek eszébe jutott a katatón mesebámulás és a kreatív logikai feladatmegoldás különbözősége: ausztrál kutatók már 2011-ben vizsgálódtak a témában. Ők arra jutottak, hogy

a számítógépes és konzolos játékok használata bizonyíthatóan más hatással van a gyerekekre, mint a tévénézés. Emellett kétféle aktív képernyőhasználatot különböztettek meg: a fizikai aktivitással járót és a kognitív típusút.

A limitált képernyőidő egyik oka az, hogy a szakemberek feltételezése szerint, ha egy gyerek képernyő előtt van, akkor nem mozog. Ám a kutatást végzők szerint nincs összefüggés a képernyőidő és a levegőn, mozgással töltött idő mennyisége között.

Később a Michigani Egyetemen is végeztek kutatásokat a témában, és arra jutottak, hogy a képernyő hatásait a mindennapi életre és egészségre nem az határozza meg elsősorban, hogy mennyi időt töltenek előtte a gyerekek, hanem az, hogy hogyan használják. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy azt is megállapították, a passzív képernyőidő sincs feltétlenül negatív hatással a mentális egészségre.)

Ez a tanulmány kifejezetten kijelenti, hogy a megfelelő képernyőhasználatból profitálhatnak a gyerekek. A megfelelő használatnak három fontos pontja van: aktív szülői jelenlét a képernyőidő alatt, a koruknak megfelelő tartalom kiválasztása (erre még visszatérek) és az érintőképernyő kihasználása aktív és kreatív lehetőségekre.

Tehát kimondhatjuk, hogy az aktív képernyőhasználat semmiképpen nem káros. Nyilván ha valaminek a rovására megy, az egy másik probléma, de ezt el lehet mondani még egy olyan vitán felül pozitív dologról is, mint az olvasás, hiszen ha egy gyerek csak olvas, az a fizikai állapotára és a társas kapcsolataira ugyanúgy negatív hatással van.

Ennek ellenére én hiszek a mesenézésben is

Szerintem nagyon fontos az a kulturális kánon, ami a mozgóképes tartalmakhoz is köthető, és amit én személy szerint tovább szeretnék adni a gyerekeimnek.

Mert igenis tele van a világ értékes animációs filmekkel és szuper tartalmakkal, és számomra felnőttként is a top kikapcsolódások között szerepel egy-egy film vagy sorozat. Miért fosztanám meg őket ettől?

Itt a korábban már emlegetett egyensúly mellett szerintem nagyon fontos a megfelelő korosztályos tartalom megtalálása, amiben sokat segít az NMHH ajánlása, én is szoktam nézegetni.

Emellett szerintem szülőként érdemes komplex csomagot nyújtani. Az első animációsfilm-élmények előtt megismerkedni a történettel könyvben, és az első néhány alkalommal teljes figyelemmel végignézni a filmet a kisgyerek mellett.

Az első egész estés meséket pedig célszerű időnként megszakítani és átbeszélni, vagy akár több részletben megmutatni.

Elképesztő módon megnőtt a különböző streaming tartalomszolgáltatók (Netflix, HBO Go, Amazon Prime és a valószínűleg minden streamelő szülő számára ismerős Disney+) forgalma – hiszen a karantén miatt extrán megugrott a videóstartalom-fogyasztás.

Mit mondanak a szakértők a mesenézésről?

Mielőtt nagyon megveregetném a saját vállamat, hogy milyen profin intézem a karantén–munka–unatkozó gyerekek háromszöget, eszembe villan a Cincinnati Egyetem MRI-vizsgálatokkal alátámasztott kutatása, amely szerint konkrétan figyelemzavarhoz vezethet a túlzásba vitt képernyőhasználat.

A szakemberek ajánlása szerint kétéves kor alatt semmiféle mesenézés, kettő- és ötéves kor között pedig napi egy óránál kevesebb a megfelelő. A telefonnyomkodás a másfél éveseknél rontja a beszédfejlődést, és nagyobb korban is több problémát okoz.

Bár nem teljesen bizonyított, hogy melyik fejlődési nehézség köthető konkrétan a képernyőhöz, de az biztos, hogy fejlődésneurológiai kockázatai vannak.

Czimmermann Éva gyermekpszichológus egy korábbi, szintén a témáról szóló cikkemben azt mondta a kisgyerekek videóstartalom-fogyasztásáról: „A képernyő előtt passzívan eltöltött idő az óvodás- és kisiskolás korban sem mehet az elmélyült, fantáziadús, aktív időtöltés, a testmozgás és a megfelelő pihenés rovására. A videózás, kütyüzés szórakoztató, könnyen beszippantja a gyerekeket, így érdemes már a kezdetektől észszerű, az egész család számára elfogadható korlátokat felállítani a képernyőidővel kapcsolatban.” Részletesebben ebben a korábbi cikkemben olvashatjátok a véleményét és a tanácsait.

Persze a home office-os, esős, karanténos szituációkban szerintem mindenkire kicsit más szabályok vonatkoznak. Bár erről az események aktualitása miatt még nem készültek tanulmányok, a szakértők pedig vegyesen nyilatkoznak, dr. George Hu amerikai pszichológus, aki maga is karanténban volt a gyerekeivel (Kínában), azt mondta, ilyenkor mindannyiunk mentális egészségének a megőrzése a legfontosabb. Meg azt is, hogy kell a napirend és a szélsőségek elkerülése.

De van olyan szakértő is, aki felhívja a szülők figyelmét arra, hogy a napi egy óra ajánlott képernyőidő olyan extrém helyzetben sem változhat, mint egy karantén. Hát, jó – mondom ezt karanténban dolgozó szülőként, aki eddig nagyjából tudta tartani az egy órát. De nem mindig. Viszont igyekszem az aktív képernyőidőre helyezni a hangsúlyt, annak ellenére, hogy a mesenézésre valamiért kicsit nagyobb az igény.

Tóth Flóra