WmnNNBaleset

-

Mindenkit érnek aprócska balesetek, még az olyan szuperwoman-eket is, mint amilyenek, mi vagyunk. Hát igen, van az úgy, hogy nem jön ki a lépés. (Valakinél rendszeresen, khm, détéká). Mi a bizonyíték arra, hogy gyakorlatilag mindent túl lehet élni? Hát, ez a lista, amit a túlélők írtak:

1. Borcsa esete a botmixerrel

Olasz paradicsomos pestós szószhoz botmixeltem aszalt paradicsomot – persze beleakadt a cucc a keverőlapátokba, én meg okosan belenyúlkáltam, hogy az ujjaimmal kiszedegessem. Ezzel a mozdulattal rányomtam a gombra, és bedaráltam a mutatóujjamat. Az volt benne a legszörnyűbb, hogy mivel az aszalt paradicsom is piros volt meg a sebzett mutatóujjam is, nem tudtam eldönteni, hogy meddig tartok én, és honnan kezdődik a pesto. (Fiala Borcsa)

2. Gabi, a hős

Óvodás koromban egyedül voltam otthon, megéheztem, és kenyeret vágtam magamnak. A háromkilós, kemény, ropogós héjú kenyérre gondoljatok, ne a mostaniakra. Megcsúszott a kés, és beleszaladt a mutatóujjamba annyira, hogy még a csontomat is láttam. Leraktam a kést, rászorítottam a sebre egy zsebkendőt, és elbattyogtam teljesen egyedül az óvoda mellett lévő orvosi rendelőbe, ahol a doktor bácsi nagyon megdicsért, amiért hozzá fordultam, és összekapcsozta a sebet. Este, mire hazaértek a szüleim, még a vérnyomokat is eltüntettem. Még mindig megvan a helye, úgyhogy azóta óvatosan bánok a késekkel. (Both Gabi)

3. DTK-nak egy nem elég

A férjem mindig azt mondja; nem érti, hogy lehet ekkora balesetmágnes egy olyan kicsi ember, mint én. Nyugi, én sem pontosan értem az összefüggést... A balesetmágnessel kapcsolatban viszont igaza van. Gyerekkorom óta én vagyok az a családban, aki beüti, elvágja, lezúzza, lefejeli, felrúgja stb... a környezetében található tárgyakat. Sosem szándékosan. A két legutóbbi igazán látványos húzásom közül az egyik: a nappaliban tolatva átestem a kutyán (aki 85 kilós, és a derekamig ér a háta, fogalmam sincs, miért nem érzékeltem, hogy ott van), rázuhantam az acélborítású laptopom szélére, és szétzúztam a kézfejemet. A másik: levesfőzés előtt aprítottam a hagymát. És belecsúszott a kés a bal mutatóujjamba. A körmömön keresztül. Már attól is felfordul a gyomrom, ahogy leírom. Úgyhogy abba is hagyom... (D. Tóth Kriszta)

4. Domesz és egy klasszikus szenteste

Felgyújtottam a szobám. Tetőtér, hajópadló, gerendázott fa plafon, fa asztal, rajta adventi koszorú, gyertyával. Szenteste délutánja, sül a bájgli, Frank Sinatra énekel, Apám nyakkendőben, egész jó a hangulat. Én gyertyát gyújtok az adventi koszorún, majd lemegyek a szobámból. Aztán füstszag lesz, biztos a kandalló, gondoljuk. Aztán recsegés hallik két Sinatra-szám között, ekkor kezdünk gyanakodni. Nekem leesik a húszfilléres, felrohanok, a padló, az asztal lángokban... Tapasztalatlan tűzoltóként legyezni kezdek a papagáj kalitkájának éjjeli leplével. Terjed a tűz. Sikítozom, apám, anyám, húgom már ott pánikolnak körülöttem. Apám intézkedik, azóta se értem, hogy... de a tűz kialszik, a füst gomolyog... és gigászi fekete lyukat hagy az eset a felelősségteljes fiatal felnőttségemen, a fapadlón, no meg a szenteste hangulatán... (Szabó Dominika)

5. Éva és az unortodox szőrtelenítés

Tavaly sikeresen leöntöttem magam a tészta főzővizével, de úgy, hogy azóta is megvan a nyoma. Mindezt azért, mert mindenáron műanyag tésztaszűrőt akartam – ne kérdezzétek, miért, vannak ilyen mániáim –, és amíg nem találtam, gondoltam, megoldom anélkül, talpraesett lány vagyok én. Ez az eset egy életre megtanított, hogy hiába hiszem magam wonderwomannek, „azért a víz az úr". Főleg, ha csirkét lehetne kopasztani benne. (Kalapos Éva Veronika)

6. Lilla szerint ezek nem is gazi balesetek (de – a szerk.)

Reggeli kómában összeragadt szemmel rohanás közben csináltam félhülyeségeket. Például véletlenül a számba fújtam a parfümöt – reflexből megpróbáltam kiöblíteni vízzel, de csak még rosszabb lett. Közben meg fel kellett volna valahogy ébredni, és inni egy kávét, de az se ment. Aztán amikor a tenyerembe vettem a zsemlét, és egy jó recés késsel ketté akartam szelni, kicsit megszaladt, és a zsemlével együtt a tenyeremet is (kishíján) kettévágtam. (Szőcs Lilla)

7. Judit, akinél családban marad...

Nálunk anyukámra voltak jellemzők ezek a balesetek – nyilván nem véletlen, aki tevékeny, azzal eshet meg ilyesmi – az egyik legemlékezetesebb „háztartási balesete" az volt, amikor porszívózott, és beszorult a zsinór az ajtó nyílásába. Nagyon dühítette, hogy csak nem akar záródni az ajtó, nem tud mögötte kiporszívózni, amikor rájött, hogy tulajdonképpen a kúszó-mászó héthónapos bátyám ujja szorult be, és nem a zsinór. Szegény mamám rohant a félig levágott ujjú gyerekkel az ügyeletre, akkor még se mobil, se vonalas telefon nem volt, egyedül volt otthon, így az egyik szomszéd Trabantba vágta magát, és vitték a sebészetre Balázst. A mamám tejesen kikészült, hogy a vadiúj gyereket tönkretette, mit fog szólni az apám. A bátyám azután életében még háromszor került ügyeletre ugyanazzal az ujjával, egyszer saját magának majdnem lefűrészelte, máskor pedig megint rácsukódott megint egy ajtó. (Kárpát Judit)

Így a végére már csak ennyit szeretnénk mondani: ti azért vigyázzatok magatokra. Mi majd esünk-kelünk helyettetek is. 

Ja, és még valami. Nem, a kiemelt képen nem DTK látható. Tudjuk, hogy megszólalásig hasonlít, de nem ő az. Igen, biztos... az ő fél feje most épp be van fáslizva...

WMN