–

Hogyan lettem egy húsimádó felesége, ezt hogyan élem túl a mindennapokban, és térítem őt a modernebb hús – szalonnás chips – felé?

Nem szeretem a húst. Nem vagyok vegetáriánus, bár rizstejet iszom, de sajt és tojás nélkül nem tudnék létezni. A húshoz is érdekes viszony fűz, mert a téliszalámit, a marhapárizsit és a virslit megeszem. És, ugye, a virsli is hús,  illetve nem, hanem mindenféle gusztustalan élelmiszeripari dolgokkal dúsított füstízű izé hozzáadott sertésszalonnával. Megnéztem, 74 százalékban pulykahúst tartalmaz. Tehát hús is van benne, meg glükono-delta-lakton is. Meggyőződésem, hogy ez az, amitől olyan jó íze lesz. Hiszen mi mástól esne nekem jól a hús, amikor nem is szeretem? Szóval ez a vegyület a kedvcsináló, ha ez nincs az összes többi húsban, akkor nem is eszem meg. Kedvcsináló? Mitől is lenne?!

Falusi lány vagyok, vagyis voltam. Az Alföld közepén nőttem fel, rengeteg állattal, a kicsitől a nagyig, és mindből kaja lett és lesz.

Az állatok a szemem előtt születtek meg, cukik voltak és kicsik, sokat játszottam velük, majd végül megettük őket. Az asztalnál én is ott ültem, de a húsból nem tudtam enni. Egyszerűen nem ment. Gyerekkoromban rengeteg kenyeret ettem, hús helyett is, de sosem voltam éhes. Amikor férjhez mentem, és meglátta a férjem a két- és négy lábon járó hozományomat, boldog volt. Mennyi hús! Nem gondolta, hogy aki ilyen szuper kajahelyről, húskincsesbányából, húslelőhelyről, húsraktárból, jön, az nem szereti. Nem vallottam be neki az igazságot.

Tudtam, hogyan kell belőlük ebédet vagy vacsorát készíteni, de soha nem kóstoltam meg. Kinézetre tudtam, hogy mikor jó, de nem vettem a számba. Mire az asztalra került, én már utáltam. A húst csak gumikesztyűben fogtam meg, az ablak résnyire nyitva volt. Nagyon sokszor megmostam, nem bírom, ha véres.

Nemrég volt egy munkaebédem, ahol az üzleti partnerem véres bélszínt kért. Nem tudtam, hová nézzek. Ő jó étvággyal falatozott, én végig egy fix pontot bámultam a tányéromon, hogy ne lássam a húscafatot előtte. Nem vett észre semmit, annyira jól csináltam. Csak nekem nem jött be. De egy üzleti megbeszélésen, evés előtt nem kérdezheted meg, hogy „eszel-e húst"?

Főleg úgy, hogy a fiaim is rántott hús-függők, és titokban még a tejbegríz is a kedvencük. Babakaja a nagy ló kamaszoknak! Megsütöm nekik a húst, mert szerencsére már félkészen is kapható. Hozzá sem kell nyúlnom, csak a forró olajba tenni és megfordítani.

A belsőségektől rosszul leszek. A nyerstől azonnal felfordul a gyomrom, a készre meg rá se tudok nézni. A férjem kedvence a pacal és a szalontüdő.

Emberfeletti küzdelem ezt a házasságot életben tartani, a háziasszonyi feladatokat ellátni, ezeket elkészíteni. Nem vallottam be neki soha.

Anyukámtól sokszor láttam, hogyan kell készíteni ezeket, és úgy csináltam. A húsfüggő és kajafüggő nem vette észre, hogy én ezt nem bírom. Évekig játszottam. Amikor kiderült, összetört. Mindent így meg tudok játszani? (Igen.) Hogy lehet utálni a húst? Amikor megismerkedtünk, azt mondta, onnan tudta, hogy én vagyok az igazi, mennyire szexin ettem a csülköt. Örültem neki, hogy így látta, de én utálom a csülköt. Mestere vagyok a húsok elkészítésének, tálalásának, elfogyasztásának, persze úgy, hogy igazából nem is, de jól alakítottam a szexi húsimádót. És állítom, hogy a téliszalámit is lehet kívánatosan fogyasztani. Úgy, ahogy nekem bejön: hüvelykujjnyi vastagon, kenyér nélkül. Ez biztos valami gyerekkori trauma miatt lehet. Azokban az években a hajszálvékonyra vágott téliszalámi volt a jómód jelzője – feltéve, ha egyáltalán lehetett kapni – vajas kenyéren. De így nem volt finom.

Számomra az új csúcs így, negyven felett, a szalonnás chips. Egyáltalán nem hizlal, egészséges... és végül is hús. Ez persze vicc, de tudjuk, hogy minden, ami jó, az vagy egészségtelen, vagy hizlal, esetleg együtt mindkettő, de valamivel meg kell dumálnom magam! A férjem is kedveli. Havonta egy péntek este az otthoni filmnézésé, akkor fogyasztjuk. A szellemi táplálék mellé – főleg, ha valami könnyűt nézünk – kell valami nehéz is.

Törőcsik Edit

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/