Szentesi Éva: Levél az orvosnak, aki félrediagnosztizált
Támogatott tartalom
A betegségem 2013 májusában, egy erős, vetélésszerű vérzéssel indult – ez volt az első tünetem, és az orvos, akihez akkor kerültem, fél évig félrekezelt, méhszájsebnek titulálta az akkor már előrehaladott méhnyakrákomat. Az orvost nem pereltem be, és ma sem áll szándékomban, mégpedig azért nem, mert bár súlyosat vétett, engem egy hosszan elhúzódó pereskedés csak újra megbetegítene, és az sem biztos, hogy győztesen kerülnék ki belőle. Viszont egy erkölcsi kérdést felvet ez az ügy, ami igazából nem csak az én ügyem: mi van azokkal a nőkkel, akik most hozzá járnak, és akik hozzá fognak járni? Az ő nevükben is írom neki ezt a levelet. Az orvos nevét megváltoztattam, egy nem létező néven szerepel a könyvemben is. Ez a levél pedig nem egyedül neki szól, hanem az összes félrediagnosztizáló orvosnak, azaz az összes kiskirálynak.
Kedves Kiskirály!
Így kezdem hát akkor a levelemet, amit neked szánok, Kiskirály. Neked, aki nem vette észre szinte napra pontosan három évvel ezelőtt a negyedik stádiumban lévő, áttétes méhnyakrákomat. És ezt a levelet nemcsak neked írom, hanem az összes orvosnak, aki súlyosat tévedett. A vétked pedig egy fontos és kikerülhetetlen, érvényben lévő kérdést felvet még ma is. Egészen pontosan azt, hogy mi van azokkal a nőkkel, akik most és a jövőben hozzád kerülnek valami groteszk balszerencse folytán.
Bevallom, emiatt lelkiismeret-furdalásom van, nem is kicsi. Pedig kettőnk közül te kéne, hogy szarul érezd magad, de hallottam, a mai napig dübörög a praxis. Évente sok száz nő szül nálad, a zsebedben meg vaskosan dagad a hála, és az a két régi műhibapered is el van felejtve, amiből most idéznék:
„Az egyik asszony egy kislánynak adott életet, de a szülést követően rosszul lett, és végül az intenzív osztályra vitték. Pár órával a szülés után az orvos felettese a méh eltávolítása mellett döntött. A másik asszony ugyanabban az időben jelentkezett szülni. A nő légembólia miatt életét vesztette, amely az ügyészség álláspontja szerint ok-okozati összefüggésben van azzal, hogy a nő méhe megrepedt, és ezt az orvos nem vette észre. Az asszony egy kisfiút hordott a szíve alatt, akit sikeresen újraélesztettek.
Az ügyészség álláspontja szerint az orvos nem megfelelően végezte az adminisztrációt a két nő esetében, ezzel más orvost gátolt a helyes diagnózis felállításában. Többszörösen megszegte az előírásokat és a vonatkozó törvényi rendelkezéseket, elmulasztott vizsgálatokat. A vádhatóság szerint az orvos késve jelezte felettesének, hogy a méhét elveszteni kényszerülő asszony súlyos állapotban van, a másik nőnél pedig nem vette észre a méhrepedést.” – MTI
Felmentettek, persze. Jól véd a sztárügyvéd. Egy hatalmas, jól fizetett védőhálód van, és nekem is azt ajánlották, felesleges ennek nekimenni. Inkább megspórolom magamnak azt a sokévi ideget, amit elvennél tőlem a bíróságon, mert lehet, hogy rámenne újra az egészségem.
Tudod, Kicsi Király, azt gondolom, hogy a betegségemért nem te vagy a felelős. Akkor már súlyos volt a helyzet, amikor elküldött hozzád az egyik legjobb gyerekkori barátod, 2013 júniusában. Úgy véreztem, hogy az rettenet, de te megnyugtattál:
„Maga még túl fiatal a rákhoz.”
Ez a szó akkor persze eszembe se jutott. Mert neked és a hozzád hasonlatos kiskirályoknak is elevenen él a fejében az a tévképzet –ráadásul orvos létetekre –, hogy a rák, az csak az öregek betegsége. Hadd kérdezzem már meg, ti tényleg ennyire hülyék vagytok, vagy segít nektek valaki egy súgógépből?
Három évvel ezelőtt olyan nagy volt a tumorom, hogy egyfolytában ömlött belőlem a vér. És te mit csináltál: Oké, ez egy fiatal csaj, nem lehet rákos, tehát ez egy méhszájseb, ecseteljük, és be fog forrni.
Tudod, mi történik a tumorral, ha behegesztik a tetejét? Nem tudod, hisz annak idején se tudtad, de akkor most elmondom neked: befelé kezd el nyomulni, mert kifelé nem talál utat, és átmegy a többi szervre, áttétet képez, szóval kibaszottul nem jó neki, ha leecsetelik azzal a szerrel, ami méhszájsebre való. De ezt te honnan tudnád, ugye. Nem tudom, hol voltál, mi miatt hiányoztál arról az óráról az egyetemen, amikor a női kismedencét tanították, mert kurvára nem voltál jelen.
Nem tudom, mi történik, ha nem telik el fél év azzal, hogy félrekezelsz. Lehet, hogy még ma is lenne méhem. Fene tudja. Lehet, hogy nem kerülök ennyire közel a halálhoz, mert tudod, baszki, majdnem meghaltam. Ha nem kapok egy olyan orvost, mint amilyen Dr. Kiarash Bahrehmand – és jól jegyezd meg a nevét, mert volna mit tanulnod tőle, legfőképpen emberséget –, akkor nem maradok életben. Akkor odalesz a harminc évem, mehet a kukába, és akkor a te lelkeden is száradna valamennyi belőlem. Ugyanúgy, mint annak a két nőnek a lelke, akik miatt el se ítéltek, mert jól védett az a sztárügyvéd, és a sok, zsebedben csörgő zsetonból meg tudod fizetni még az ördögöt is.
Tudod egyáltalán, miért írom ezt a levelet? Hogy állj meg egy pillanatra. Egyetlen percre állj meg, mikor elolvasod, és nézz mélyen magadba.
Megetted már a kenyered nagyobbik felét. Van pénzed is éppen elég. Hagyd most abba, amit csinálsz. Nem való ez neked. Azoknak a nőknek a nevében kérem ezt, akik most hozzád járnak, és a jövőben hozzád fognak járni. Kíméld meg az életüket, a testüket, az egészségüket. Add meg ezeknek a nőknek a lehetőséget arra, hogy teljes életet élhessenek, hogy ne kerüljenek egy felemás tudású orvos kezei közé. És tudom, hogy vannak olyanok, akiknek segítettél, ezt nem vitatja el senki tőled, de mégis, túl sokan állnak azon az oldalon, ahol én vagyok. Akik valamilyen szinten általad lettek megnyomorítva.
Én már nem haragszom rád, Kiskirály, vagyis néha azért még eszembe jutsz... Tudom, hogy én is eszedbe jutok, hogyan is tudnál kikerülni. Hiába tagadtál le, hogy ismersz, amikor egyszer felhívtalak. Emlékszem, elakadt a szavad. De ne félj, nem lesz per. Elég nagy baj ez így neked, épp elég nagy a terhed, és nem én leszek az, aki mindezek alól feloldoz.
Szentesi Éva
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Micolas
