„Emlékszem, hogy tanácstalanul egymásra néztünk a férjemmel, és megállapítottuk, hogy eddig volt egy boldog babánk, de ez minden jel szerint elmúlt.” Áron szülei csak azt nem tudták, mi okozhatta a változást, miután minden orvos megnyugtatta őket: minden a legnagyobb rendben.
Katalin hercegné nem ideg-összeroppanás és válás miatt tűnt el a nyilvánosság elől, hiába jelentek meg ilyen irányú találgatások. A valóság az, hogy daganatos betegsége miatt megelőző kemoterápiás kezelést kap.
Aki valaha tapasztalt nagyobb hangulatingadozást, az egyből bipoláris, aki valaha benn felejtette a mosást, az ADHD-s, aki csúnyán kiborul veszekedés után, az meg borderline. A TikTok-videók alapján 3 perc alatt felállítható a diagnózis. De miért vágyunk ennyire a kategóriákra, a címkékre? És biztos, hogy jót tesz, ha valaki diagnózist kap?
A vizelet színe, állaga, szaga – és igen, az íze is – sokat elárul a testünk működéséről. Ezt az összefüggést a régi korok doktorai is felismerték, tudásuk azon fokán mégis felettébb bizarr „terhességi teszteket” és „kezelési módokat” javasoltak.
Tízévesen Donald Triplett volt „az egyes számú eset” Leo Kanner pszichiáter gyerekkori autizmusról szóló úttörő tanulmányában. Hogyan élt később? Az ő története következik:
Az igazi nehézségek gyakran csak a kínkeservesen megszerzett diagnózis után kezdődnek.
Komoly politikai, üzleti vagy egyéb hasznot húzhatnak emberek abból, ha beteggé nyilvánítanak másokat.
„Ez a csodálatos, érzékeny, sebezhető, furcsa lélek nem kell, nem szabad, hogy valami extrovertált, szuper laza emberré váljon. Nem is lenne rá képes, és hát, az nem is ő lenne” – meséli az édesanya. Olvassátok el a történetüket.
Minden harmadik ember jellemezhető bizonyos mértékű empátiacsökkenéssel, túlzott kockázatvállalással és grandiózus énképpel. De kik érik el a klinikai szintet? Milyen kezelésekre fogékonyak? Összefoglaló a pszichopátiáról.
Megint?
Megint!