-

Az óriási dilemma

Nehéz ügy ez a házasságosdi. Az a bizonyos ásó-kapa-nagyharang beláthatatlanul messze van ahhoz, hogy csak úgy ukmukfukk megígérd a bizonytalanra. Igen ám, de honnan tudhatod, hogy éppen Ő a Nagy Ő? Cefetül kockázatos a dolog, hiszen ha túlságosan hamar megállapodsz, és húszévesen hozzámész életed első komoly pasijához, ki tudja, milyen jövőbeli lehetőségeket, pompás férfiakat szalasztasz ezzel el? Ha meg túl sokáig gatyázol, és fumigálod az udvarlókat egyre, talán végképp kicsúszol az időből és a lehetőségekből, hogy aztán magányos öregasszonyként végezd egy rideg garzonban nyolc nyervogó macskával összezárva.

Szerencsére az 1960-as években egy maréknyi matematikust is foglalkoztatott ez a dilemma, és mindannyiunk okulására kidolgoztak egy tuti módszert az „optimális megállási problémára”.

Azaz elmondják, mikor kell abbahagyni a féktelen randizgatások pasinyűvő sorozatát, és az adott lehetőségek közül kiválasztani a legjobbat.

A legjobb választás

A cél az, hogy életed összes komoly, szóba jöhető pasijából kiválaszd azt, akivel majd a legboldogabb leszel. Az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy egy emberöltő alatt tizenegy olyan férfit sodor eléd az élet, akivel könnyedén el tudod képzelni a családalapítást, és ezt a bizonytalan határidejű holtodiglan-holtomiglan ügyletet. Persze sokkal egyszerűbb lenne a dolgod, ha most eléd állnának mind, természetesen féltérdre ereszkedve, egy gigantikus méretű gyémántgyűrűt villogtatva, könnyes, könyörgő szemekkel, és a túlcsorduló érzelmektől reszkető ajkakkal. Ez esetben nyilván nem okozna problémát kiválasztani Az Egyet. (Majd kacagva tiporni a maradék tíz összetört szívén.) De sajnos nem sorakoztathatod fel életed összes férfiját egy sorban, mint egy állásinterjún, úgyhogy valahol meg kell húzni a határt, és valaki mellett le kell tenni a voksot. De mikor? És ki legyen az az egy?

Nos, a matematikai tétel szerint (melynek bizonyításától most kérlek nagyvonalúan tekints el, hidd el, mindketten jobban járunk) a varázsszám a 37 százalék.

Akkor van a legnagyobb esélyed kifogni Szíved Boldogságát, ha az összes komoly pasid közül, aki valaha az életedben eljött, eljön és el fog jönni, kikosarazod az első 37 százalékot, majd utána hozzámész ahhoz, aki a legjobbnak tűnik mind közül, akivel addig a napig randiztál.

matek-pasi

Néhány aprócska bökkenő

Ez így rendben is lenne, azonban sajnos van e príma elmélettel pár döccenő. (Ugye, milyen kár, hogy az életet nem lehet kizárólag matematikai képletekkel leírni?!)

Először is, honnan tudhatod előre, hány potenciális jelölted lesz az életben? Mi van, ha a húszas éveidben a kutya sem néz rád, negyvenévesen viszont te leszel a környék szívtipró delnője? Aztán meg, hogyan döntöd el, ki számít potenciálisnak? Vajon a nyolcadikos Karcsi, aki olyan klasszul lassúzott a házibulin nyolcvankettőben, őróla már akkor sejthető volt, hogy első osztályú férjalapanyag? És a sármos csávó a HR-részlegről, aki egyszer pajkosan belecsípett a fenekedbe a fénymásoló mellett? Talán ő lenne Az Igazi? Ezek azonban már olyan mélységekbe menő dilemmák, amire még a matematikusoknak sincs válasza. Sajnos.

Az sincs kizárva, hogy mégiscsak életed legelső szerelme volt az Igaz és Egyetlen, de mire erre ráébredsz, addigra rég késő. Nem marad más hátra, mint hogy szomorúan mereszd rá a szemedet az ötévenkénti osztálytalálkozókon. Mivel a szabályt alkalmazva mindenkit ki fogsz kosarazni, aki nem ér fel hozzá, nagy valószínűséggel hoppon (és egyedül) maradsz a végén... Micsoda pech!

És mi van akkor, ha eleinte kifejezetten alkalmatlan, béna, vagy paréj csávókkal hozott össze a sors, így amikor a szabályt követve kipipáltad a 37 százalékot, és végre összekötöd az életedet egy kevésbé lelohasztó faszival, éppen kettővel rá találhattad volna meg Álmaid Hercegét – ha még egy kicsit türelmesen vársz.

Egy elég boldog élet

A fenti példákból tisztán látszik, milyen kockázatokkal jár, ha mindenáron a legtökéletesebb férfit akarod kiválasztani. Szerencsére azonban van egy másik képlet is, ami máris biztosabb eredménnyel kecsegtet – feltéve ha lemondasz arról, hogy ha törik, ha szakad, de neked mindenképpen kell a Tökéletes Pasi.

Erre egy japán matematikus, Minoru Sakaguchi dolgozott ki egy modellt. Ha szívesen vársz a Nagy Őre, és nem akarod elkapkodni a dolgokat, cserébe viszont az sem zavar, ha esetleg a végén mégis egyedül maradsz, akkor nem kell már a 37 százalék után rögtön döntést hoznod.

Mivel nem hajt a tatár, jóval több fickót végiggusztálhatsz, míg végül kiválasztod azt az egyet, aki mellett valóban el tudsz köteleződni.

Ez esetben nem kell megállnod a 11-ből a harmadiknál, negyediknél, hanem egészen a komoly pasik 60,7 százalékáig elkísérletezgethetsz. Ennyi csávózás már elég nagy tapasztalatot kell hogy nyújtson ahhoz, hogy kiválaszd azt az egyet, aki egy picikével mindnél jobbnak tűnik.

Konklúzió

Mindkét matematikai tételből az következik, hogy az első nagy szerelemnél még nem érdemes megállapodni. (Jó hír azoknak, akiknek éppen most tört össze életében először a szíve!) Ha az a célod, hogy mindenképpen megtaláld Életed Párját, várj a pasijaid 37 százalékáig, mielőtt a végső döntésre elszánnád magad. Ha nem bánod, hogy esetleg a végén hoppon maradsz (elvégre mindig is lesz interneted, meg kaja a hűtőben), akkor a csávók próbálgatásában egészen a 60 százalékukig elmehetsz. Ha viszont ezek után sincs meg, akit keresel, talán érdemes rajta elgondolkodni, mit is szeretnél igazán.

Fiala Borcsa

Felhasznált cikk: ITT 

Belső kép: ITT