–

Milyen az „elég jó óvodás"? Mit tehetsz hogy „elég jó óvodás" legyen a gyerekedből?

Óvodás korban a legtöbb cselekvés a játékról, a mozgásról és a kíváncsiságról szól, ez bőven elég ahhoz, hogy a gyerek fejlődjön. Érzelmi oldalról szüksége van a biztonságos kötődésre, arra, hogy minden körülmények között értékesnek érezze magát, és tudja, feltétel nélkül szerethető. Ha ezek megvannak, akkor a gyereked boldog lesz, és egészségesen fejlődik.

Mivel játsszon? Az elegendő szabad játék már önmagában is felkészíti a gyereket az iskolára.

Fontos, hogy olyan játékai legyenek, amelyek örömet okoznak neki. Ha építeni szeret, építsen, ha szerepjátékokat játszik szívesen, akkor olyat, ami abban segíti. Ha türelemmel figyeled az örömteli játékát, előbb-utóbb felfedezed benne a fejlődést. Fontos, hogy tudja gyakorolni a nagymozgásokat, ugrálhasson, mászhasson napi szinten, mert ez a finommozgások alapja. Legyen zsírkrétája, amit marokra foghat, és firkálhat vele a csomagolópapírra, így később szívesen fogja majd három ujjal a ceruzát, és örül a finoman irányított vonalak formáinak. Legyen idő és hely a maszatolásra akkor is, ha takarítani és mosni kell utána, ez lehet festés, sütés, gombócgyúrás, homokozás, az a lényeg, hogy érezze a saját teste körvonalait.

Osztozz az örömében! De csak őszintén!

Örülj vele! Ne a rajztehetségét keresd, hanem az ő örömét, abban osztozzatok. Mindig csak azt dicsérd, ami tényleg tetszik neked, vedd a fáradságot, és keresd meg az ákombákomok között azt, aminek tényleg örülsz. Így leszel hiteles, és így nem lesz szükség a negatív kritikára, mert ő azt fogja erősíteni magában, amire pozitív visszajelzést kap. Az ügyesvagyfiam, miközben oda sem nézel, csak azt közvetíti neki, hogy ő nem fontos.

Tanítsd meg figyelni és érezni!

Minél többet beszélsz vele, minél inkább megfogalmazod az érzéseidet, ő annál inkább megtanulja ezt. Ha beszélsz hozzá, fontosnak érzi magát. Mondd el neki, milyen volt a napod, hogyan élted meg, hányszor jutott eszedbe, hogy ő vajon mit csinált éppen akkor, és ne követeld, hogy ő is ezt tegye, csak figyelj rá, várd ki, míg magától is mondani akarja.

Mesélj neki!

A mese fontos eszköz számára az érthetetlen világ megértéséhez. Add ezt meg neki! Ha te olvasod a mesét, az sokkal többet ér, mint a hangoskönyv. Ha fejből mesélsz neki, az a legjobb. Így nemcsak a mese fantáziavilágába viszed el őket, hanem ott is együtt vagy vele, hiszen közben azt a hangot hallja, ami a legfőbb biztonságot jelenti számára. És ennek nincs vége az óvodával. Közben biztosan megszereti a könyveket, így még évekig szívesen hallgatja, ahogyan mesélsz neki, mert ez egy igazán fontos közös élmény.

Fogadd el, ha néha megtorpan!

A fejlődésnek is van egy természetes hullámzása, előfordulhat, hogy valamit már megtanult, de mégis visszatér egy korábbi szintre, és ez nem baj. Valószínűleg szüksége van arra a biztonságra, amit az ismert, rutinos készségek adnak neki.

Minden fejlődési ugrás előtt természetes a megtorpanás és a visszalépés.

Csak akkor tudsz előrelépni, ha először hátralépsz, és lendületet veszel, ő is ezt teszi.

Melyik iskolába írasd be a gyerekedet, ha iskolaérett lett?

Ha azt mondják az óvodában és a nevelési tanácsadóban, hogy iskolaérett lett a gyereked, jön a következő kérdés: melyik iskolába írasd be? Az egyik legfontosabb, már szinte közhellyé vált szempont, hogy ne iskolát, hanem tanítót válassz! Ez nem azt jelenti, hogy nem kell figyelni az iskola működésére, hisz hiába választasz tanítót, ha az iskola nem helyez hangsúlyt arra, hogy az első négy osztályban ne cserélgessék a pedagógusokat.

De honnan tudjam, hogy ez a tanító jó lesz-e majd a gyerekemnek?

Az iskolaválasztás nem egy logikai feladat, ahol minden információ adott, és – ha minden szempontot figyelembe veszel, akkor – biztosan rendben lesznek a dolgok. Az iskolaválasztás lutri. Sokkal nagyobbak az esélyek, ha alaposan tájékozódsz, de akkor sincs garancia arra, hogy jól választasz. Ez a te döntésed, a te felelősséged. A gyereket csak az utolsó pillanatba vond be, amikor a döntést már meghoztátok a társaddal. A döntés előtti bizonytalanság nagyon megterheli a gyereket, próbáld ettől megkímélni, mint ahogy a mész/nem mész iskolába dilemmától is. Ő benned bízik, elfogadja azt, amit mondasz neki.

Bízz a megérzéseidben!

Ahhoz, hogy a gyerekednek viszonylag hitelesen mondhasd: megbízhat az új tanítóiban, neked is bíznod kell benne, legalább egy kicsit. Ehhez az egyik legjobb módszer, ha számodra hiteles forrásból szerzel információt, vagyis olyan emberekkel beszélsz, akiknek már volt személyes tapasztalata az illető pedagógussal. Annyival amennyi meg tud győzni arról, hogy jó lehet a gyerekednek. De a legfontosabb, hogy bízz a szülői megérzéseidben!

Mire figyelj, ha találkozol a leendő tanítóval?

Ha jókat hallottál a tanítóról, akkor jöhet a személyes tapasztalat. Beíratás előtt már januártól szervezik a nyílt napokat az iskolák, itt lehet személyesen beszélgetni a tanítókkal. Figyelj arra, hogy mennyire van jelen a gyerekek között, és mennyire hiteles. Vagy esetleg csak a szülőknek szól a kedveskedés? Hogyan van berendezve az osztályterem, mennyi energiát fektet abba, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában. A napirend megtervezésénél szempont-e a gyerekek fáradékonysága, képes-e rugalmasan váltani, ha a gyerekek állapota azt kívánja? Ami a legfontosabb: szülőként érezned kell, hogy kinyílik-e ebben a környezetben a gyereked, és a pedagógus képes-e figyelni arra, hogy a gyerek szükségletei szerint rendezzen meg egy ilyen első találkozót. Legyen jó érzésed, ha arra gondolsz, hogy napi 6–8 órát fognak együtt tölteni. Ha ez nincs meg, keresned kell egy másik pedagógust!

Mi van, ha nem jött be?

A legnagyobb erőfeszítés ellenére is előfordulhat, hogy mégsem tud jó kapcsolat kialakulni a gyereked és a pedagógus között. Néha minden próbálkozás kudarcba fullad a konfliktus rendezésére, és kiderül számodra, hogy egyszerűen nem kompatibilisek egymással. Ilyenkor megvan a lehetőség az iskolaváltásra, tudva, hogy az is elég rizikós, és a közösség megváltozása is mindig megterheli a gyereket. Mérlegeld, hogy megéri-e ekkora léptékű változás, vagy másképp is menthető a helyzet.

Bízz magadban! És bízz a gyermekedben!

Ha eleget játszotok, nyílt köztetek a kapcsolat, és megkaphatja a gyereked a szükségleteinek megfelelő figyelmet, szeretetet, valamint az iskola is partner mindebben, akkor a tapasztalatok azt mutatják, hogy nagy eséllyel jól választottál iskolát, és a gyereked örömmel jár oda, hiszen mozgósítja az energiáit, és bízvást megküzd az iskola kihívásaival.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/CroMary