Dórival Londonban: Ez a 11 kedvenc mesekönyvünk

–

Kerekítő – ölbeli játékok és mondókák

Korszakokon átívelő favorit. Már néhány hónapos korától játszottuk Barnabással az ölbeli játékokat. A ritmusos, rövid mondókákat boldogan végighallgatta, ráadásul mindegyik mellé van egy rövid leírás arról, hogy miként tudjuk interaktívvá tenni a sorokat. A gyógytornás időkben nagyon nagy segítség a sok-sok új versike. Kis mérete miatt a mai napig is ezt dobom be a táskámba, mielőtt elindulunk valahova. Bármikor képes elveszni a csodásan rajzolt, szín- és részletgazdag illusztrációkban. Mi sajnos a könyvhöz kapcsolódó foglalkozásra nem jutottunk el, de mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána a teljes Kerekítő tematikának. (Összeállította: J. Kovács Judit, illusztrálta: Kállai Nagy Kriszta, Móra Kiadó)

A hintarabló – Lilipópvárosi mesék

Nemcsak azért szeretjük, mert Gabitól kaptuk, és kicsit visszavisz minket a budapesti életünkbe, hanem a csodás rajzok, az izgalmas nyomozások és a nagyon szerethető karakterek miatt is. Egykori, mostani és leendő újlipótvárosi (lilipótvárosi) szülőknek kötelező olvasmány! A kerületet kevésbé ismerőknek a történetek miatt érdemes megvenni. Barnabásnak még nem tudom végigolvasni a teljes szöveget, az inkább nagyobb gyerekeknek való, de a szereplők már részei a hétköznapjainknak. Nagyon inspiráló ahhoz, hogy saját történeteket gyártsunk. (Írta: Both Gabi, illusztrálta: Maros Krisztina, Pagony)

Verses állatmesék

A legjobb gyerekkori barátnőm egy évvel előttem jár gyereknevelésben, ráadásul Los Angelesben űzi ezt a nemmindennapi sportágat. Ő kérte tőlem, hogy szerezzem be a Verses állatmeséket, mert neki ez volt a kedvence, és szeretné elmesélni a kisfiának is. Húztam-halasztottam a könyv postázását, egészen addig, míg meg nem született Barnabás. Amíg át nem adtam Tündinek a könyvet, addig én is meséltem belőle. Sokáig csak a képeket nézegettük, majd lett három mese, ami varázserővel bírt. Volt, hogy egy hosszabb út alatt ötvenszer meséltem el az Anorákokat, a Hápi kacsát és az Iciripiciri kismacskát. A mai napig is előkerülnek a kívánságkosarából. (Illusztrálta: Bera Károly, Aquila Kiadó, 1996)

Nem, nem, hanem

Gyakorlatilag Varró Dani összes meséjét felsorolhatnám, úgyhogy nem teszem. Ha az ő nevét látjuk egy mesekönyvön, akkor úgy érezzük, nem lehet hibázni. Gyereknek-felnőttnek igazi kincs minden szava. Nálunk a Nem, nem hanem volt az első, de azóta folyamatosan bővül a készletünk. (Írta: Varró Dániel, illusztrálta: Agócs Írisz, Manó Könyvek)

A vakond és az évszakok 

A kisvakond szerintem elég aranyos karakter, de először egy olyan rémes fordítás került a kezembe, hogy minden egyes olvasásnál kapartam az arcomat. Elég gyorsan a szekrény mélyére került annak ellenére, hogy a kisfiam megszerette. Ezt a kényelmetlenséget oldotta fel Varró Dani, aki olyan szórakoztatóan öntötte szavakba csehszlovák barátunk évszakokon átívelő kalandjait, hogy könyörögtem azért, hogy mesélhessen. (Írta: Hana Doskocilová, Varró Dani fordítása, Móra Kiadó)

A világ legrövidebb meséi

Volt olyan időszak, hogy a napunk hetven százaléka meséléssel telt el. Ha az embernek egész nap egy fotelben kell ülnie egy gyerekkel, és egy könyvvel a kezében, akkor azért elég hasznos, ha olyan irodalmat választ, amiben maga is örömét leli. A világ legrövidebb meséin szétröhögtem magam. Annyira vicces és zseniális az egész, hogy felnőttek számára is remek szórakozás. Sőt, talán nekünk még jobb, mint a gyerekeknek. Fogalmam sincs, Barnabás mennyit ért belőle, de a „barbár berkekben borongó borbarát berberek”-et már kívülről fújja. Az illusztrációja pedig önmagában is nagyszerű művészi alkotás, ami egészen másfajta vizuális élményt ad gyereknek és felnőttnek, mint a legtöbb mesekönyv. (Írta: Ijjas Tamás–Lackfi János, illusztrálta: Molnár Jacqueline, Móra Kiadó)

Csúcsforgalom Tesz-Vesz városban

Apa régi mesekönyve nemcsak az érzelmi kötődés miatt vált gyorsan kedvencé, hanem a rengeteg mesélni való miatt is. Ebben főleg képek vannak, amelyek remek alkalmat kínálnak mindenféle történet kitalálására. Arról nem is beszélve, hogy fiús anyukák olyan pótolhatatlan tudásra tesznek szert gépjármű-ismeretből, amellyel akár hónapokra is le tudják nyűgözni gyermeküket. Elképzelhetetlen, hogy majdnem 31 évet éltem úgy, hogy nem tudtam a Pullmann-Mercedes luxuslimuzin létezéséről. Itt is érdemes megnézni, ki fordította, mert Réz András művei sokkal szórakoztatóbbak, mint a többieké. Ráadásul van belőle mozgóképes verzió, úgyhogy sokáig ez ment, ha szükségem volt tíz gyerekmentes percre. (Írta és rajzolta: Richard Scarry, Lilliput–Móra Kiadó)

Muki a világ körül

Nálam Muki viszi a legszebb, legokosabb mesekönyv díját. Egy kismedve elindul, hogy meglátogassa a barátait a világban. Minden oldal egy-egy országba kalauzol minket a rajzokon keresztül megjelenítve az adott kultúrára jellemző szokásokat, tárgyakat, ételeket. Mindezeket úgy, hogy Mukinak van egy csomó olyan haverja, akikkel a könyvben találkoztam először. Most már több, mint egy éve meséljük nap mint nap francia barátunk utazásait, de még mindig fedezek fel újabb és újabb részleteket egy-egy oldalon. Szerencsére van belőle rajzfilmsorozat, úgyhogy most már inkább az iPadre cseréltük a könyvet a repülőutak alkalmával, a könyv mérete ugyanis nem túl fapadosgép-barát. (Írta és rajzolta: Marc Boutavant, Móra Kiadó)

Laci és az oroszlán – applikáció

Egy darabig négy–öt mesekönyvvel vágtunk neki a London–Budapest járatnak, ami azt eredményezte, hogy a kézipoggyászunk lassan nehezebb lett, mint a feladandó bőrönd. Amikor átváltottunk a háton hordozós utazásra, és nem cipeltük magunkkal a babakocsit, akkor bizony nagyon megválogattuk az útra választott mesekönyveket. Erre a helyzetre jó megoldásnak bizonyultak az applikációként elérhető történetek. A Laci és az oroszlánban azt szeretem, hogy választhatunk olyan opciót, amikor mi meséljük végig a gyereknek, és olyat is, amikor egy narrátor mondja a szöveget. Van benne mozgás, de nem villog, ugrál, vibrál az egész, éppen csak annyi interaktív tartalmat nyújt, amennyit be tud fogadni egy ennyi idős gyerek. (Írta és rajzolta: Marék Veronika, Móra Kiadó)

Lolamesék: Paracsidom kertészet

Üzenet Krisztának, hogy kérünk még iPadre letölthető meséket! Lola már családtag, ugyanis ezerszer néztük végig olyan embert és kisfiút próbáló élethelyzetekben, mint a hajvágás, vagy egy nagyobb bevásárlás. Ennek eredményeként a gyerekem a nap bármely szakaszában képes elém állni és közölni velem, hogy „kertész legyek, nagylány kertész!” arról nem is beszélve, hogy bármit a kezébe vesz, rögtön úgy kezdi, hogy „tapogatom, szagolgatom, rázogatom, de nem tudom kitalálni mi van benne”. Már be lett neki ígérve, hogy tavasszal kap saját paradicsomos-ládát az erkélyre. (Írta: D.Tóth Kriszta, illusztrálta: Faltisz Alexandra, Central Médiacsoport)

A világűr felfedezése

Mivel tombol nálunk az űrhajós korszak, muszáj volt olyan könyvet is beszerezni, amiben vannak bolygók, űrhajók, asztronauták. Nem nagyon találtunk a korának megfelelő példányt, úgyhogy egy nagyobbaknak való vált kedvenccé. Üzenem Gabinak, hogy ha gondolkodik további témákban, akkor ez bizony piaci rés! Ha valaki tud ilyen témájú, kisebbeknek szóló könyvről, azonnal ossza meg velem, örökké hálás leszek érte! (Scolar Kiadó)

A legnagyobb aduászhoz azonban nem kellenek könyvek sem, hanem csak a fejem. Mert amikor fejből mesélek, az mindent visz. Nagyon sokszor elmondom Barnabásnak azt a három népmesét is, amit fejből tudok. A só, A Macskacicó és A kőleves. Ezeket már akkor is meséltük neki, amikor még meg sem született. Szerencsére ő még ezredszerre sem unja őket.

Szóval nálunk most ez a mesehelyzet. Örülnék, ha leírnátok, nálatok mi a kedvenc, mert még van hely a könyvespolcunkon, ráadásul mi karácsonykor dupla ünnepet ülünk a december 25-én született csemetémmel, úgyhogy minden tipp jól jön az ajándéklistára!

Pásztory Dóri

 A képek a szerző tulajdonában vannak