A fehér köpenyen túl: dr. Benjamin Spock, Amerika ikonikus gyermekorvosa

–

Benjamin McLane Spock 1903-ban Connecticutben született, és első gyermekként érkezett szigorú szülei életébe.

A hatgyermekes, jómódú New England-i családban uralkodó rideg és merev nevelés kapcsán még 82 évesen is úgy nyilatkozott, hogy „azért táncolok, hogy lerázzam magamról a puritán neveltetésemet”. Anyja attól sem riadt vissza, hogy hosszú órákra sötét szekrénybe zárja gyerekeit rossznak ítélt magaviselet esetén.

Privát iskolái után egyenes út vezetett a Yale Egyetemre, ahol angol irodalmat hallgatott. A közel két méter magas Spock az evezős csapat tagjaként képviselte az Egyesült Államokat az 1924-es párizsi olimpián, ahol aranyérmet nyertek. Shakespeare drámái és Walt Whitman versei mellől vissza-visszakanyarodott a gyerekekhez: legidősebb testvérként szerette gardírozni a kisebbeket, egyetemistaként pedig mozgássérült gyerekek otthonában vállalt nyári munkát.

Orvosi tanulmányait megelőzően tudta, hogy gyerekekkel szeretne foglalkozni, így az angol irodalom után átnyergelt az orvosi karra. Hamar felfigyelt arra, hogy a korabeli gyermekgyógyászat leginkább csak a kicsik fizikai állapotát vizsgálja, ezért pszichológiát is hallgatott.

Gyermekorvosi praxisa nagyon hamar fellendült

Nemcsak a gyerekek iránti elkötelezettsége miatt, de beszámolók szerint lenyűgöző sármjának is szerepe volt klientúrája gyors növekedésében. A szokásos orvosi fehér köpenyt elhagyta, hogy a rendelőjében uralkodó megszokott távolságtartó hangulat oldottabb legyen.

Nem állt meg a klasszikus gyermekorvosi teendőknél; úgy érezte, az az ismeret, amit egy tanár szerez az osztály viszonylatában a gyerekekről, jó adalék lenne gyermekorvosi munkájához, így félállásban egy New York-i magániskolában iskolaorvosként dolgozott.

Tollba mondott sikerkönyv

Tíz év tapasztalat után, egy nyaralás alatt állt neki megírni máig népszerű Csecsemő- és gyermekgondozás című könyvét.

Egész pontosan esténként diktálta azt feleségének, Jane-nek, és a családi munkamegosztásban végzett tollbamondásos alkotás aztán a könyv egyik erősségét adta: a könnyed, oldott hangnemet, amely már önmagában újszerű volt a korábbi gyereknevelési könyvekhez képest.

Miközben a II. világháború alatt katonai kórházakban szolgált az ország keleti partján, az írással sem hagyott fel; könyve 1946-os megjelenése után hamar bestseller lett. Azóta ötvenmilliós példányszámban kelt el világszerte és 42 nyelvre fordították le.

Dr. Spock megközelítése forradalmian új volt

Szakított a korábbi tekintélyelvű neveléssel, és a szülők emancipálásával valamit nagyon eltalált a világháborút megélt szorongó szülők szívében. A megszokott szigorú és érzelmileg rideg nevelés helyett a gyermek tiszteletét és meghallgatását, egyediségük elfogadását és az érzelmek nyílt kifejezését hangoztatta.

Az általa javasoltak jól rímeltek a ’40-es, ’50-es évekbeli nagymértékű társadalmi változásokra. A korábbi didaktikus tanácsok helyett ő választási lehetőséget adott a szülőknek; felhatalmazta őket, hogy ők válasszák ki a nekik megfelelő módszert. „Ne félj bízni a megérzéseidben” – hangoztatta azt, amit anyjától tanult, ahogy a „többet tudsz, mint gondolnád” mondata is szállóigévé vált, és ezzel legitimálta a szülői megérzést.  

Azzal pedig némileg lazított a társadalmi elvárások szorításán, hogy azt javasolta a szülőknek, ne törődjenek azzal, mit gondol a szomszéd. Viszonyításképpen: egy 1928-as gyermeknevelési könyvben olyan, mai szemmel igencsak megdöbbentő tanácsok szerepeltek, hogy „soha ne puszild meg a gyerekedet”, és „soha ne ültesd az öledbe”.

Politikai aktivitása is a gyerekek iránti aggodalmából nőtt ki

Vallotta, hogy a fiatal nemzedék egészséges környezetet érdemel, így a nukleáris tesztek elleni fellépés miatt csatlakozott a SANE (Sane Nuclear Policy) nevű szervezethez. A vietnámi háborút ellenezte, együtt vonult a demonstráló fiatalokkal, és tanácskérő levelek özöne érkezett hozzá behívás előtt állóktól. Politikai ellenfelei a nyakába akarták húzni a '60-as években fellángoló diákmozgalmakat azzal a felkiáltással, hogy megengedő nevelési elvei juttatták ide a fiatalságot.

1968-ban dr. Spock ellen konspiráció miatt vádat emeltek, mely szerint a fiatalokat a besorozás megtagadásra bujtotta. Két évre ítélték, és ez a döntés olyan felfokozott hangulatban érte a társadalmat, hogy voltak, akik csalódottságukban visszavitték a könyvét, ahogy olyanok is akadtak, akik úgy tekintettek az ítéletre, mintha a jóságos Mikulást zárták volna rács mögé.

A vietnámi háború elleni fellépésével egyidőben átmenetileg vissza is esett könyveinek értékesítése. Az ítéletet fellebbezés után bizonyíték hiányában megszüntették. A politikai szerepvállalástól azonban ez sem térítette el. Baloldali eszméivel a kisebb People’s Party jelöltjeként indult az elnöki székért a megválasztott Nixon elnökkel szemben.

Ingyenes orvosi ellátásért harcolt, és fellépett a marihuána, az abortusz és a homoszexualitás legalizálásáért, ami ebben az időben még büntetendő volt az Egyesült Államokban.

Hatalmas sikere mellett könyve jócskán kapott kritikát is

A megengedő gyereknevelés eredményeként formálódott hippimozgalom miatt is okolták őt (!), de a '70-es években megerősödő feminista mozgalom figyelmét sem kerülte el dr. Spock könyve a szerző szexista megnyilvánulásai miatt.

1976-ban át is dolgozta könyvét, hogy ne adjon táptalajt lányokat érintő diszkriminatív megnyilvánulásoknak, és egyúttal a férfiak szerepe is teret kapott a könyvben. Eddig ugyanis szülő alatt gyakorlatilag az anyát értette.

Átdolgozta korábbi javaslatát is, mely szerint szülés után a nők maradjanak otthon, hiszen a szakmai elégedettség közel sem ér annyit, mint az anyaság. Idővel a gyerekveréssel kapcsolatos tézisei is módosultak, ahogy a körülmetélést sem támogatta már. Egészen a ’90-es évekig javasolta, hogy hason aludjon az újszülött, mert háton a hányás fulladást okozhat, de későbbi kutatások azt bizonyították, hogy így magasabb a bölcsőhalál.

Második virágkor

Ötvenegy év házasság után vált el feleségétől, Jane-től, aki ezt követően támogató csoportokat szervezett idősebb, elvált nők számára. Második feleségével ekkor ismerkedett meg, aki egy szakmai rendezvény kapcsán egy nagy csokor rózsával várta a reptéren. A negyven évvel fiatalabb Mary Morgan ettől kezdve dr. Spock haláláig hűséges társa volt. Kölcsönösen nagy hatással voltak egymásra: Maryt hamar magával ragadták a gyermekgyógyász utazásai és politikai aktivitásai olyannyira, hogy gyakran együtt tartóztatták le őket polgári engedetlenség miatt.

A hetvenes éveiben járó Spock doktort pedig Mary vette rá olyan újszerű dolgokra, mint a jóga vagy a meditáció. A köztük lévő negyven évnyi korkülönbséget firtató újságírói kérdésre azt válaszolták, hogy mindketten 16 évesnek érzik magukat.

Dr. Spock szellemi és testi frissességet és az elapadhatatlannak tűnő életerejét az is adta, hogy még ebben az életkorban is mindennap evezett. Kilencvenes évei elején a napot egyórás meditációval, jógával, masszázzsal és makrobiotikus reggelivel indította barna rizzsel, miso levessel és zöldségekkel a tányérján.

Csak a változás állandó

Egy interjúban Mary dr. Spock változásra való képességét említette mint energiájának forrását. Életmódjuk azonban igencsak költséges volt, és amikor a bevételi források megcsappantak, Mary levélben kért adományokat férje számára.

Dr. Spock fiai, akik szerint apjuk is hadilábon állt az érzelmek kifejezésével, legszívesebben idősek otthonába küldték volna apjukat, de Mary ellenezte ezt, és 25 együtt töltött évük alatt végig ő gondozta férjét.

Élete végén még egy családi tragédiát is át kellett élnie: skizofrén unokája öngyilkos lett.

Dr. Spock így vallott sokat vitatott munkásságáról. „Talán a könyveim abban segítettek egy generációnak, hogy ne féljenek a felnőttektől. A fiatalok ma már elhihetik, hogy nekik is igazuk lehet.”

 

Trembácz Éva Zsuzsanna

Szerzőnk írásait Facebook-oldalán és honlapján is olvashatod

 

 Kiemelt kép: Getty Images