Az előzmények

A súlyos betegségem alatt hosszabb időre kerekesszékbe kényszerültem. Nem igazán tudtam járni, a daganat nyomta a bal lábamhoz vezető idegeket. Nem tudtam kinyújtani és ránehezedni, ezért nagyjából fél évig nem mozogtam. Azóta újra kellett tanulnom a járást.

Az első feladat a lakásban lévő kisebb távok megtétele volt. Aztán jött szép fokozatosan a többi: elmenni a folyosó végéig. Átmenni a szomszédos bevásárlóközpontba. A piacra, ami a bevásárló központon túl van. Később elérkezett az idő, hogy összeszedjem a bátorságomat, és önállóan közlekedjek a városban, akár több órán keresztül.

Lassan visszaszedtem a súlyom is. 46-ról újra 60 kilós lettem. (Nem, nem állt meg 55-nél, hiába imádkoztam...) És ekkor el kellett dönteni, milyen mozgást kezdek el annak érdekében, hogy egészséges maradjak.

A jógát már korábban is ajánlották, de ezen sokáig csak röhögtem: Én meg a jóga? Jó vicc volna, ja! Túlságosan temperamentumosnak, nyughatatlannak tartottam magam hozzá. De amit magunkról képzelünk, ugye, az nem mindig fedi a valóságot... Így esett, hogy beadtam a derekamat, és én meg a jóga végül nagyon jó barátok lettünk. Pláne, hogy egy édestündér jógatanárt is kaptam hozzá. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy az ember kivel kezdi (és folytatja) a jógázást.

Íme, az a tíz (plusz egy) dolog, amit a jógáról tanultam, és amit ajánlok megfontolásra minden szkeptikusnak, és mindenkinek, aki még csak gondolkodik rajta:

1. Nem kell megijedni a jógatanártól

Olyan dolgokat művel, amiket nem biztos, hogy elhiszel, még akkor sem, ha a saját szemeddel látod. Például a feje leér a talpához, állás közben. És még korántsem mutatott meg mindent! Az én tanárom azt mondta, azért, mert nem akarja, hogy nagyon megrémüljek...

2. Nem kell megijedni saját magadtól

Nemhogy feleannyira, majdhogynem semennyire sem fog menni ugyanaz a gyakorlat, amit a tanárod látszólag játszi könnyedséggel végez. A terpesz nem az a terpesz lesz, aminek lennie kellene. A fél lábon állás pedig nem is olyan könnyű, mint azt elsőre gondoltad. Nekem egész konkrétan elsőre úgy tűnt, hogy lehetetlen.

3. Készülj föl arra, hogy izzadni fogsz. Nem kicsit, nagyon!

Az első alkalommal már a bemelegítő gyakorlatnál csuromvizes leszel. Amikor lihegve köptem ki a tüdőm, akkor közölte az oktatóm, hogy nyugi, ez volt a bemelegítés.

4. Igyál előtte!

Nem szabad közben inni, mert az a legideálisabb, ha üres gyomorral kezdjük az órát, hogy ne vegyen el energiát az emésztés folyamata.

5. Beszélni viszont szabad

Sőt, kell is, legalábbis, ha igényled, mint én is. A jógatanárom szerint, ha a zajban megtanulok figyelni, akkor leszek igazán összeszedett. Füstölőillatban meg csobogó patakocska zenében koncentrálni nem nagy kunszt.

6. A változás: öröm

Tényleg óriási öröm nyomon követni a szemmel látható változásokat. A test formálódását és a nyugalmat (meg a frissességet), amit azután érzek, hogy kijógáztam magam.

7. A jóga megszünteti a vizesedést

A betegségem után a bal lábam rettenetesen ödémásodott. Ez a rendszeres jóga óta gyakorlatilag megszűnt.

8. A jóga erőt ad

Sokkal erősebb vagyok. De tényleg. Sokkal. És már a bal lábamon is tudok állni. Na jó, csak öt másodpercig, de legalább annyi időre sikerül.

9. A jóga izmokat ad

Olyan izmokat mozgat meg, melyekről azt sem tudtam, hogy léteznek. Most már nemcsak tudom, hogy ott vannak, hanem használom is őket.

10. A jóga elmulasztja a fájdalmat

Elmúlt a hátfájásom, ami a hosszú fekvés miatt hónapokig kínozott. Egyszerűen kimozogtam. Elmondhatatlanul felszabadító fajdalom nélkül ébredni reggelente!

+1.

Kedvesebbek lettek az emberek. Meg én is.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/lkoimages