Bangó Bendegúz tréner: Téves elképzelés, hogy a kutya feltétel nélkül szereti a gazdáját

–

Versenyszintű ökölvívásból őrző-védő kutyázás

A most 22 éves Bendegúz egy pici városból, Zalaszentgrótról származik. 13 éves volt, amikor megkapta élete első kutyáját, akivel, mondhatni, azonnal a mélyvízbe ugrott: Kíra ugyanis rottweiler fajtájú.

„A nevelőapám kutyás rendőr lett, és volt egy szolgálati rottweilere, vele kezdődött minden. Ő mellé lett Kíra, akivel sokat tréningeztünk, gyakoroltuk az engedelmes munkát. Ők ketten indítottak utamra a kutyakiképzés kitanulásában, amire úgy hiszem, az egész életem sem lesz elég,

mivel a kutya elméje egy végtelenül komplex, labirintusos útvesztő, amelyen belül folyamatosan újabb és újabb utakhoz, akadályokhoz téved az ember.

Minél jobban közeledsz ahhoz, hogy elhidd, már mindent róla tudsz, végül annál jobban el fogsz bizonytalanodni, hogy még mennyi mindent nem.”

Bendegúz ezután a kutyás sportokba is belekóstolt, majd elkezdett szemináriumokra is járni, hogy tovább bővítse a tudását. Idővel a nevelőapja kutyaiskoláján keresztül harapós kutyákkal, illetve kábítószer-, robbanószer- és személykereső kutyákkal is foglalkoztak. Segédként is dolgozik: vannak kutyák, akiket ő segít felépíteni kölyökkortól fogva, hogy aztán sport-, munka-, vagy rendőrkutya váljon belőlük. De az őrző-védő kutyázás során részt szokott venni a gyakorlásban is, ő az, akit – természetesen védőruházatban – az állatoknak el kell kapnia. A hírük most már az országhatáron túlra is eljutott: nyáron Angliába megy egy háromnapos szemináriumot tartani a témában, de külföldi szerveknek is képeznek ki szolgálati kutyákat.

Kutyakiképzőként és segédként igazán szükség van a határozott kiállásra, hiszen csak így tudja hitelesen megtanítani ugyanezt azoknak, akik segítségért fordulnak hozzá. Ezt a karakánságot Bendegúz a sportból hozta. „Küzdősportból jövök, ökölvívtam versenyszinten, mellette dzsiudzsicuztam, thaiboxoltam, MMA-ztam (Mixed Martial Arts, azaz kevert harcművészet – a szerző).” Ez a háttér egyébként nem ritka az őrző-védő segédek körében, mondja Bendegúz. 

Nagyon szeret együtt dolgozni lovasokkal is, velük azért is vannak egy hullámhosszon, mert érzi, a lovak miatt ők is beletanultak abba a mentalitásba, amit a kutyákkal való foglalkozás során kamatoztatni tudnak.

Egyik kopó, másik eb

Ami a kutyák személyiségét illeti, Bendegúz fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy mindig az egyedet kell nézni. „Például a két rottweilerünk is nagyon különböző volt, az egyik egy kőkemény szolgálati kutya, aki nap mint nap olyan feladatokat kapott a rendőrségnél, ami próbára tette a karakterét, Kíra viszont a bemutatókon a kisgyerekek között szokott dolgozni, és lazán elviseli a gyereksereg simogatását.”

Bendegúz szerint, ha kutyát szeretnénk, akkor nagyon fontos, hogy a hozzánk passzoló fajtából válasszunk, és ne a divat vagy a nekünk esztétikailag tetsző szempontok döntsenek.

„Először az embernek magát kell megvizsgálnia, és azután kiválasztani, akár egy kutyatréner segítségével, hogy a személyiségéhez, életmódjához milyen fajta passzol. Ne felejtsük el: egy kutya tíz-tizennégy év elköteleződés. Ha reggel nyolctól délután négyig egy helyben ülsz a munkád miatt, ne vigyél haza egy belga juhászt, mert nem lesz rá időd. Az is kérdés, mennyire van kedved eljárni a kutyáddal.”

A fajtáknak vannak általános sajátosságai, de azokon túl az egyedek is jelentősen eltérhetnek egymástól. „Sok olyan kutya van, aki még nekünk, trénereknek is meglepetést okoz. Pont most jelentkeztek be hozzám egy tacskóval, hogy szeretnének őrző-védő munkával foglalkozni. A tulajdonosai állítják, hogy nagy tehetség rejlik benne. Végül is a tacskó vadászkutya, ha a zsákmányt kergetni fogja, abból már el lehet indítani őt, fel lehet készíteni erre a feladatra. De ez sem minden tacskóra igaz, van olyan, aki meg sem mozdulna a prédára. Ismerek olyan tacskót, akivel vadászni járnak, de olyat is, aki mellett – ha egyet dobbantasz a lábaddal, utána három hetet kell vele foglalkozni, hogy feldolgozza a traumát.

Sokan tévednek abban, hogy az őrző-védő foglalkozások agresszív viselkedést eredményeznek kutyáknál, és emiatt később nem vihetők majd emberek vagy más állatok közé. Valójában ezek a foglalkozások számos viselkedési problémát enyhíthetnek vagy akár meg is oldhatnak.

Az elmúlt években számtalan problémás kutyának tudtunk segítséget nyújtani az őrző-védő képzéseink segítségével. ”

Öreg kutya is tanulhat új trükköket

Nincs felső határa korban annak, hogy a kutyát meg lehessen valamire tanítani, állítja Bendegúz.  Igaz, hogy a kölyköknek még fogékonyabb az agya, gyorsabban tanulnak, de kellő odafigyeléssel és türelemmel egy öregebb kutya is képezhető. „Nehezebben, az igaz, de neki is menni fog.”

A kérdésemre, miszerint a kutyával vagy a gazdájával nehezebb foglalkozni, Bendegúz felsóhajt. „Az egyik legnagyobb probléma, hogy sokan úgy hozzák oda a kutyájukat, hogy »akkor tessék, csináljuk meg készre a kutyát«. De ez nem így működik.”

Bendegúz szerint alapvető probléma, hogy sokan embernek nézik a kutyájukat. Elkényeztetik, nem hajlandóak neki kereteket szabni, nehogy lelkileg sérüljön az állat. „Volt egy család például, aki azért hagyta ott a kutyaiskolát, mert ott arra kérték őket, hogy éhesen hozzák el tréningre a kutyát, hogy lehessen jutalomfalattal motiválni. De ők nem szerették volna, hogy szegény kutya kihagyja a reggeli tojásrántottáját.” 

Sok bába közt elvész a kutya

A fellelhető sok tanács között is elvesznek a gazdák. „Ez egy kicsi ország, ahol sok a tréner. Nagyon könnyű megszerezni a képesítést, pár hetes tanfolyamok után már oktatónak állhat bárki, amiből sajnos rengeteg probléma adódik.

Az egyik legnagyobb kihívás az elrontott kutya, sokkal nehezebb ugyanis egy már berögzült viselkedést kiszedni az állatból, mint megtanítani neki valami újat. A TikTok, Instagram, Facebook is tele van tanácsokkal, de nem mindegyik jó.” 

Bendegúz arra hívja fel a figyelmet, hogy nem létezik olyan univerzális módszer, ami minden kutyára alkalmazható, hiszen nekik is eltérő a személyiségük. „Van, aki fogékonyabb egy adott dologra, és van, akivel már három órája vért izzadunk, és csak nem tudunk zöld ágra vergődni. Meg kell találni hozzájuk az adott motivációt, és azt a módszert, ami a legkönnyebben és leghatékonyabban alkalmazható.”

Trolikutyák és életfogytos rab ebek

Bendegúz úgy látja, mi magyarok kutyanevelési tudatosságban igencsak le vagyunk maradva. Főleg vidéken tapasztalta, hogy csak azért tartják a kutyát, hogy legyen, aki őrzi a házat. „De ha kint van láncon, és az egész életét ott éli le, vagy bent van a kennelben, akkor hogy tudja elvégezni a feladatát?”  Bendegúz olyan házaknál is járt, ahol annyira elmérgesedett a kutya-gazda viszony, hogy az állathoz senki nem mert közel menni, nehogy megharapja. „Beszórták neki a kaját, és slagozták a vizet.”

Sportokban és szolgálati kutyázásban viszont nagyon jó színvonalon vagyunk – állítja, és hozzáteszi: látja azért a fejlődést, illetve azt is, hogy a gazdák egyre tudatosabbak, elkötelezettebbek a társállataik mellett.

Amelyik kutya ugat

Hogy egy kezelhető kutyát kapjunk, nagyon fontos már egészen kis korban elkezdeni a szocializációt, illetve érdemes korán hozzászoktatni az állatot különböző dolgokhoz. Be kell vinni emberek közé, meg kell tapasztalnia a lépcsőt, a sötétet, a különféle zajokat és felületeket, padlót. De ugyanez vonatkozik az emberre is. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekünk ne féljen a kutyáktól, akkor érdemes kicsi kortól kutyás közösségekbe vinni, akár egy parkba, ahol meg lehet kérni a gazdákat, hadd simogassa meg a kutyát a gyerek. 

Kutyatámadás esetében azonban nincsen jó tanács. Aki szerint van, azt nem támadta még meg kutya, állítja Bendegúz. Ő segédként és trénerként is sokat foglalkozott harapós kutyákkal. „Őrző-védőnél is előfordul, hogy elpattan egy felszerelés, lekerül egy szájkosár. Engem már sok éles harapás ért. Amikor feléd megy a kutya és harapni akar, akkor nyitogathatsz esernyőt, lefújhatod gázspray-vel, meg fog harapni, ha komolyan gondolja. Én ebben nem is szeretnék tanácsot adni, mivel szerintem nem nagyon lehet.”

Bendegúz elmondja, sokan az első találkozást is elrontják a kutyákkal azzal, hogy odadugják a kezüket az orra alá, hadd szagolja meg, majd fölé hajolva megsimogatják. De ebből sok félreértés és harapás történik.

Ehelyett a helyes mód az, ha hagyjuk, hogy a kutya odajöjjön hozzánk, és ha akarja, megszagolhasson. Közben nézzük a fülét, a farkát, a testbeszédét, így felismerhetjük, hogyan reagál a közelségünkre. Ha látjuk, hogy elfogadott minket, akkor már mehet a fülvakargatás.

A leggyakoribb kérdés, amit fel szoktak neki tenni az, hogy szereti-e a kutyákat. „Általánosságban véve inkább csodálom, tisztelem őket az akaraterejükért, kitartásukért. Nagy félreértés sokakban, hogy azt hiszik, a kutyájuk feltétel nélkül szereti őket. Vallom, hogy a kutyánkkal való kapcsolódásunk nem a klasszikus értelemben vett ember-ember szeretet. Hanem egy az elején feltételhez kötött viszonyból kialakuló kötődés. A kutyának érdeke fűződik a gazdájához, eleinte csak ezért ragaszkodik hozzá, később persze kialakul egy erős kötelék. Fontos, hogy ez semmiképp nem összekeverendő az emberekhez való viszonyulásunkkal.”

Fiala Borcsa