„Más azonnal kifordulna az ajtón, de én azokat a munkákat szeretem a legjobban” – Interjú Kollár Kata hivatalos takarítóval
Könnyedség, finomság, természetesség és profizmus – ezek ugranak be először, amikor Kollár Kata hivatásos takarító (a cikk megjelenésének pillanatában) közel harmincötezer követővel rendelkező Instagram-oldalára tévedek, ahová edukatív és motivációs tartalmakat készít. Kata eredetileg a színpadra készült, majd a vendéglátásban dolgozott, de végül a takarításban, a vállalkozásban és a tartalomgyártásban találta meg azt, amit keresett: a szabadságot, nyugalmat és a másoknak való segítségnyújtást. Rendszeres olvasóink tavalyi cikkünkből emlékezhetnek rá, Kata azonban idéntől a WMN Creator Programjának egyik résztvevője, amelyben vele együtt tizenhárom izgalmas és tehetséges tartalomgyártóval dolgozunk együtt a magazin különböző felületein. Solti Hanna interjúja.
–
Solti Hanna/ WMN: Operaénekesnek készültél, de végül egy saját takarító-vállalkozásba és tartalomgyártásba kezdtél. Miért pont a takarítás?
Kollár Kata: Ennek két egyszerű oka van: egyrészt arra vágytam, hogy ne legyen főnököm, másrészt hogy valami olyan munkát végezhessek, amiben örömömet lelem. Az, hogy a magam ura vagyok, óriási szabadságot ad, az pedig, hogy olyan munkát végzek, amit tényleg szeretek, könnyedséget és felszabadultságot hoz a mindennapokba.
S.H./WMN: Nem hiányzik az adrenalin?
K.K.: Legjobban azokat a munkákat szeretem, amikről tudom, hogy más azonnal kifordulna tőlük az ajtón, hogy na, ő ezt biztosan nem.
Részben ezért, a magam szórakoztatására hoztam vissza a szolgáltatásaim közé az egyszeri, extrém nagytakarításokat: ezek igazi kihívásokkal teli helyzetek, amik komplex megoldásokat kívánnak, amiktől tényleg az egekbe szökik a pulzusom. Óriási adrenalin-löketet ad, mert azonnali, látható eredménye van.
S.H./WMN: Korábban azt mondtad, azért jöttél le Facebookról, mert tartalomgyártóként rengeteg mocskolódó kommentet kaptál. Bevallom, engem ez meglepett, mert bár tudom, minek vannak kitéve a nők a (közösségi) médiában, te elég specifikus, nőket célzó tartalmakat gyártasz.
K.K.: Eleinte Facebookon azoknak posztoltam, akik a szolgáltatásaimat akarták igénybe venni, de valóban, ezzel idővel teljesen felhagytam az elviselhetetlen kommentek miatt, amiket nagyrészt férfiaktól kaptam – akkor még nem voltam kellően felvértezve az trollok hadjárata ellen. Instagramon ezzel szemben a célközönségemet inkább olyan emberek alkotják a világ minden tájáról, akik szeretnének kevesebb időt a takarításra fordítani, hatékony módszerekkel dolgozni, mindezt úgy, hogy közben még élvezik is.
S.H./WMN: A saját otthonod tisztaságára mennyi energiád jut?
K.K.: A saját otthonom tisztaságát illetően mások az igényeim, mint amit az ügyfeleimnek nyújtok. Más házakban egy-egy takarítás alkalmával tetőtől-talpig letisztítok szinte mindent, otthon ennél megengedőbb vagyok magammal. Nem vagyok tisztaságmániás, de pontosan tudom, milyen állapotokra van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam, ennek a fenntartására pedig igyekszem elegendő időt és energiát szánni.
A közösségi médiás jelenlétemmel szeretném arra is emlékeztetni a követőimet, hogy nem szabad kívülről érkező nyomást éreznünk magunkon azzal kapcsolatban, milyen körülmények között élünk. Mindenkit arra buzdítok, hogy találja meg a számára megfelelő, személyre szabott takarítási rutint. A saját életünkhöz alkalmazkodjunk, ne külső elvárásoknak próbáljunk megfelelni!
S.H./WMN: Milyen érzésekkel találkozol, amikor valaki segítséget kér tőled, adott esetben extrém körülményekhez hív ki? Mennyire van jelen a szégyen, a bizalmatlanság, a megbélyegzéstől való félelem?
K.K.: A legtöbb ember nagyon nehezen kér segítséget, ezért részemről a legfontosabb a nyugalom, a türelem, a figyelem, az empátia.
Az, hogy valaki mennyire érzi szégyenletesnek azt, hogy segítséget kér a takarításban, nem feltétlenül áll egyenes arányosságban az otthona állapotával.
Szégyent érezhet az a kisgyerekes anyuka is, aki a pár hónapos síró kisbabája miatt nem jut egyről a kettőre, és azt hiszi, mindent egyedül kell megoldania. Vagy a magányos hatvanas férfi, aki húsz éve nem takarított. Mindenkinek más a története, mások az igényei és máskor jön el az a pont, amikor segítséget kér. A megértő, ítélkezéstől mentes és elfogadó viszonyulás elengedhetetlen ahhoz, hogy az ügyfelek is természetesnek és magától értetődőnek éljék meg a takarítást.
S.H./WMN: A reproduktív munka – amit nagyrészt nők végeznek – a történelem során mindig is nagyon alulértékelt, alulfizetett és sokak által lenézett volt. Mit gondolsz, lehet a takarítás, mint szolgáltatás – és az erről szóló tartalmak gyártása – napjainkban „feminista tett”?
K.K.: Sokan meglepődnek, amikor megjelenek az ajtajukban: egyszerűen nem egy fiatal, értelmes nőre számítanak. Pedig – bár tudom, hogy kisebbségben vagyunk azok, akik szeretik a munkájukat – szeretnék egy élő példa lenni arra, hogy nem csak azért lesz valaki takarító, mert tanulatlan, vagy nem képes semmi másra; igenis vagyunk, akik szerelemből csináljuk ezt. A misszióm, hogy becsületet és elismerést adjak a szakmának.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
S.H./WMN: Tavaly ilyenkor azt mondtad, a terveid közt szerepel egy online „takarítás akadémia” elindítása, ami azóta meg is valósult. A beharangozó videóban azt mondod, azoknak is segítesz, akiknek „elegük van abból, hogy elegük van a takarításból”. Hogy kell ezt elképzelni?
K.K.: A környezetünk állapota nagyon is összefügg azzal, hogy mentálisan épp hogy vagyunk, és fordítva; ha nem vagyunk a topon, az így vagy úgy, de biztosan meglátszik az életterünkön.
A tisztaság szinte mindenkinek fontos, de nagyon alulértékeljük az oda vezető utat: a legtöbb ember utál takarítani, teherként és szükséges rosszként gondol rá. Szerintem ezt egészen könnyen át lehet alakítani: ha elsajátítjuk a takarítás alapismereteit és elveit, ha képbe kerülünk azzal, mit miért csinálunk és mindezt milyen sorrendben érdemes tenni, akkor máris könnyedebbé válik a munka.
Ez inspirálta a Takarítás Akadémiát is: sokkal könnyebb megbarátkozni a takarítással akkor, ha van egy jól megválasztott eszköztárunk és stabil alapismereteink, és az ehhez vezető úton nagy eséllyel elkezdjük örömünket is lelni a folyamatokban. A célom az, hogy ha csak apró lépésekkel haladva is, de elkezdjük élvezni a takarítást. Ebben szeretnék minél több embernek segíteni.
Képek forrása: Kollár Kata
