–

Onnantól kezdve, hogy egy nő várandós lesz, szembesül vele, hogy szoptatási tanácsokat sokaktól fog kapni, nem ritkán egymásnak ellentmondó tartalommal. Jól emlékszem rá, amikor az első gyermekemet vártam, mi mindent hallottam különféle szakemberektől.

A védőnő például azt mondta, jelöljek majd ki egy fotelt, ahol majd mindig szoptatok, és az legyen a „HELY”. A kórházban aztán találkoztam laktációs szaktanácsadóval is (ami óriási segítség volt), de amikor valamivel elakadtam, ahány csecsemős nővér, annyiféle válasz érkezett. Otthon a háziorvos azt mondta, hogy nappal háromóránként, éjszaka négyóránként etessem a babát. Végül egy előttem pár hónappal szült barátnőm tanácsai mellett tettem le a voksomat, aki nagyon alaposan készült laktációs szaktanácsadó segítségével. Őt hívtam aztán naponta többször az első hetekben, mert hiába tudtam az elméletet, a gyakorlatban rengetegszer bizonytalan voltam, mi legyen a következő lépés. Etessem, ne etessem, mikor etessem, túlethetem-e, ébresszem, ne ébresszem, milyen pozícióban szoptassam, alhatok-e vele, mit csináljak, amikor begyullad a mellem, stb. Persze közben jöttek a családtagok is: „Nem adsz neki cumit?” „Nem teszed le inkább a kiságyba?”

Hónapokkal később pedig olyan is volt, amikor gyógyszert kellett szednem, és az engem kezelő felnőtt szakorvos tájékozatlansága miatt majdnem elvágólagosan hagytam abba a szoptatást.

Hát, nem kívánom senkinek azt az órákon át tartó keserves babasírást, aminek következtében arra jutottam, hogy na ezt én így biztos nem folytatom, és hogy kell lennie valamilyen más megoldásnak is. És bizony volt.

„Egy édesanya az anyaságra készülés nagyon sok pontján és nagyon sokféle szakembertől kap információt a szoptatásról. A szülésfelkészítőkön – amelyek egyébként sokszor nem fektetnek elég nagy hangsúlyt a szoptatással kapcsolatos információ átadására – szülésznőktől, dúláktól, védőnőtől, perinatális szaktanácsadóktól, és akár még a szülész-nőgyógyásztól is. A születéskor a szülésznőtől, a kórházban dolgozó laktációs szaktanácsadótól (ha van), a kórházi védőnőtől, a csecsemős nővérektől, a neonatológustól. Aztán otthon újra a védőnőtől és háziorvostól, majd később a kisbaba és az édesanya egészségügyi ellátása során voltaképpen bármelyik szakorvostól. Végül pedig a rokonoktól, ismerősöktől is: nagymamáktól, testvérektől, szomszédoktól, barátnőktől” – sorolja Juhászné dr. Kun Judit, milyen sokfelől érkezhet az információ: nem csoda, ha ebbe sok anya belegabalyodik.

Mi a különbség a szoptatási tanácsadás és a szoptatástámogatás között?

Ahhoz, hogy kibogozzuk azt, hogy a hozzánk érkező információ mennyire hiteles, nem árt, ha tudjuk, mit képvisel a szoptatástámogatás szemlélete szemben azzal, ha valaki szimplán tanácsokat ad.