Nem a tápszer az egyetlen megoldás, ha nem megy a szoptatás
Fontos gondolatok a csecsemőtáplálásról, 2. rész
A szoptatásról szóló minisorozatunk első részében arról írtunk, hogy hányféle társadalmi, gazdasági, finanszírozási és egyéb tényező befolyásol egy édesanyát abban, hogyan dönt a kisbabája táplálásáról. Pár hónappal ezelőtt csökkentették a tápszer támogatásának összegét, ami sok családnak anyagi nehézséget jelenthet. Ezért cikkünk második részében két több évtizedes tapasztalattal rendelkező laktációs tanácsadó, Juhászné dr. Kun Judit és dr. W. Ungváry Renáta segítségével mutatjuk be a táplálás (legyen az anyatejes vagy tápszeres) alakulására ható leggyakoribb tévhiteket. Emellett olyan – bizonyítékokon alapuló – információkat is megosztunk, amelyek segítséget nyújthatnak az informált szülői döntések meghozatalában és az alternatív megoldások megtalálásában. Kőrizs Kata írása.
–
„Legyen otthon egy kis tápszer. Csak a biztonság kedvéért.”
Dr. W. Ungváry Renáta és Juhászné dr. Kun Judit azt mondják, ennek a mondatnak az a köznyelvi jelentése, hogy ami biztonságot ad számunkra a kisbabák etetésében, az a tápszer. Pedig valójában nem így van, egyszerűen csak a nyugati világ túlmedikalizáltságából és túlzott kontroll iránti igényéből származik.
Míg mostanában gyakran bekerül a kórházi zárójelentésekbe a megszületést követően, hogy
az édesanya annyiszor tíz ml-t adjon a kisbabának a tápszerből, ahány napos a gyermek, és induljon ki a cumisüveg mérőjelzéseiből, valójában ez az egyik legkárosabb gyakorlat.
„Az adagokon alapuló etetés csírájában fojtja el a gyerek önregulációját: hogy kifejezhesse az igényeit, azokra választ kapjon, és érzékelje, hogy az az adag, amit kapott, elég a számára, kevés vagy sok. Itt kezdődik el az a trend, ami a járványszerű elhízáshoz és népbetegségekhez vezet. Nagyon riasztó és figyelemreméltó adat, hogy a gyermekkorban jelentkező 1-es típusú diabétesz gyakorisága növekszik. Ezen érdemes elgondolkodnunk, hiszen azt jelzi, hogy valamit valószínűleg nem csinálunk jól. A szoptatás viszont egy protektív tényező lehetne, ha nem terjedt volna el az a tévhit, hogy egyéves kor után már »nem érdemes szoptatni«, mert »akkor már nincs semmi az anyatejben«. Ennek épp az ellenkezője igaz: nő a zsírtartalom, nő a fehérjetartalom, nő az immunanyag-tartalom, tehát alkalmazkodik ahhoz, hogy egy kisgyerek már más stílusban szopik, mint egy csecsemő. Sokkal rapszodikusabban, kevésbé türelmesen” – magyarázza dr. W. Ungváry Renáta.
„A kontrollmániás környezetben nagyon nehezen tudunk az ösztöneinkre hallgatni. Nagyon sok anyukát kell megerősítenem nap mint nap abban, hogy amit tapasztal, az a biológiának és a kultúrának az ütközése. Ilyenkor elmondom nekik, hogy mi a biológia, hogy mi jellemző a kisbabára, és azt is, hogy normális, ha megjelennek olyan belső késztetések, minthogy felvegye, mellre tegye, testközelben tartsa a csecsemőt. Próbálom őket felszabadítani a nyomás alól. Emellett fontos látni, hogy
nagyon nehéz egyedül ellátni a kisbabát, vagy úgy, hogy maximum az apa áll rendelkezésre, aki estig dolgozik, és nincs az anya körül egy női közösség.
Mégis nagyon fontos, hogy minden információ meglegyen ahhoz egy anyuka számára, hogy a döntéseit el tudja helyezni ebben az egész rendszerben. Hogy igen, ez lenne az optimum biológiailag, és ebből én ezt tudom megvalósítani. Fontos, hogy tudja az édesanya: ha kihívásba ütközik, akkor jó eséllyel nem a gyerekét »rontotta el«, hanem a csecsemők így működnek biológiailag” – magyarázza Juhászné dr. Kun Judit, és azt is elmondja, hogy ez a sok ellentétes, gyakran téves információ mindenhonnan érkezik az anyukák felé: a barátoktól, a szomszéd nénitől, a médiából, a családtagoktól, a kollégáktól, és sajnos az egészségügyi rendszer szereplőitől is.
Nagyon sok olyan dologgal riogatják az édesanyákat, ami aztán hátráltatja a szoptatás fenntartását
Erről számos példát sorolt fel a két szakember – például azt a gyakran hangoztatott tévhitet, hogy ne hagyják mellen elszenderedni a kisbabát, mert akkor sosem fog megtanulni magától elaludni, miközben a komfortfunkciók támogatják a szoptatás fenntartását. Vagy épp azzal, hogy ne hagyják, hogy a csecsemő cuminak használja a mellbimbót. Pedig amikor a kisbaba növekszik, és már elkezdi lekötni a környezete, akkor pont azért tud elegendő időt mellen tölteni, mert a komfortfunkciókat igénybe veszi. Megesik, hogy napközben gyakran, de keveset szopik, ha nagyon zajlik körülötte az élet, cserébe éjszaka vagy az elaltatós, megnyugtatós szoptatásnál pótolja a hiányzó mennyiséget.
A szakemberek azt is tapasztalják, hogy a csecsemősírást és a nyűgösséget sokszor rosszul értelmezi a mai kultúra, ráadásul a gyártók még meg is lovagolják ezt. Ha egy újszülött sokat sír, akkor vagy azt a következtetést vonják le a legtöbben, hogy az anyának nincs elég teje, vagy azt, hogy fáj a kisbaba hasa. Mindkettőre válaszol a piac: például a speciális tápszerekkel és a különféle hasfájást enyhítő, emésztést könnyítő szerekkel. Az anyukák pedig felteszik a kérdést: hogy ha valójában nem ezek miatt, akkor miért sír, amint leteszik?
„Egy pici baba, aki nem lát még élesen egy arasznyinál távolabb, nincs olyan értelmi fejlettségi szinten, hogy felfogja: ő nincs veszélyben akkor, hogyha letették, otthagyták. Ehhez hónapoknak kell eltelnie.
Amíg ez nincs meg, addig sokkal elemibb szinten kell megadni neki a biztonságérzetet: például érintések, szagok, testközelség által. És pont ez a testközelség teszi lehetővé azt, hogy olyan érzékeny kommunikáció alakuljon ki a baba és az anyukája között, ami által a szoptatásról is jobban tudnak kommunikálni.
Még egy anya sem tudhatja mindig biztosan, hogy miért sír a kisbabája.
Sokszor nem egyértelmű, hogy azért, mert szopni akar, vagy valami másért. Ezt akkor tudja meg, ha megpróbálja, mellre teszi a csecsemőt, és ha megnyugszik tőle, akkor jó módszert választott. Innentől kezdve viszont nem számít, hogy 1 óra 20 perc telt el vagy 48 perc az előző szopás óta, mert az a lényeg, hogy sírt, kipróbáltuk, kiderült, hogy ezt szerette volna, és válaszoltunk az igényére” – részletezi dr. W. Ungváry Renáta. Azt is elmondja, hogy a szoptatások méricskélése helyett érdemes a napi egyszeri súlymérésre hagyatkozni, amit azonos időpontban végzünk el. A súlygyarapodási görbe figyelése ugyanis sokkal több információt ad arról, hogy eleget eszik-e a kisbaba, és csak akkor kell beleavatkozni, ha nem a megfelelő tartományban és ívben halad a fejlődése.
Az együttalvástól való félelem és a légzésfigyelő indokolatlan használata is meggátolja, hogy válaszoljunk a csecsemők élettani igényeire
Itthon még mindig sok szakember óva inti az édesanyákat az együttalvástól, de valójában
a biztonságosan elrendezett közös alvóhelynél sokkal nagyobb veszélyt rejt magában az, hogyha a kimerült édesanya elalszik egy szoptatós fotelben, és ezért kicsúszik a kezéből a kisbabája.
A két szoptatási tanácsadó azt is gyakran látja, hogy azért sem merik maguk mellé tenni éjszaka a kisbabát az édesanyák, mert akkor nem tudják használni a légzésfigyelőt. Pedig a szakmai ajánlások már jó ideje nem javasolják a légzésfigyelő használatát egészséges, időre született csecsemők esetében, azt viszont igen, hogy a szülő vegyen részt újraélesztés és gyermekelsősegély- tanfolyamon.
Egyre több a felesleges készítmény, amelynek a fő célja a gyártó piaci részesedésének növelése, nem pedig a kisbabák egészséges táplálása
W. Ungváry Renáta és Kun Judit arra is felhívják a figyelmet, hogy a különböző speciális helyzetekre kínált tápszerek és készítmények használata a legtöbbször indokolatlan. Ilyen például a hasfájásra való és az antireflux tápszer is.
„Patologizálva lett a bukás, és refluxbetegség lett belőle. Ennek következtében az antireflux-tápszert is sokkal szélesebb körben lehet eladni gyógytápszerként, pedig az esetek többségében egészséges gyerekekről beszélünk, akiknek szimplán több testkontaktusra és szoptatásra van szüksége a panaszok csökkentéséhez. Eleve kérdés, hogy panasznak kell-e tekinteni magát a bukást egy egészséges, jól gyarapodó gyereknél” – mondja Renáta. Hozzáteszi: természetesen felmerülhetnek olyan anyagcsere-problémák, amelyek szükségessé teszik például a fenilanilin-mentes tápszer használatát, de ez nagyon ritka.
„A szoptatás multifunkcionális dolog, és része a baba gondozásának. Sikerét jelentősen befolyásolja az, hogy milyen képünk van egy újszülöttről, és mit gondolunk a szoptatás szerepéről. Gyakran meglepetést okoz, amikor kiderül, hogy
az, amit láttál a magazinban, ahogy a hófehér baldachinos ágyban naponta 18-20 órát alszik a kisbaba, nem igaz, mert az elsöprő többségük bizony nem így viselkedik”
– összegzi Juhászné dr. Kun Judit.
Sokszor a legjobb tudásunk és szándékunk ellenére sem sikerül elkerülni a tápszeres táplálást
Ha pedig így alakul, egyáltalán nem mindegy az adagolás. Ha például egy nyolcnapos gyereknél már 80 ml tápszert adunk alkalmanként, akkor sokkal nehezebb visszatérni a szoptatáshoz, ugyanis annyira eltelítődik, hogy kihívást jelent naponta minimum nyolc–tíz alkalommal megszoptatni, ami a tejelválasztás serkentéséhez szükséges. Ha pótlás szükséges, a szoptatási gyakorlat változtatása mellett elsőként naponta minimális, 50 ml-es mennyiség javasolt három–négy adagra elosztva, hogy még legyen kedve utána a kisbabának szopni. Ha pedig már nagyobb mennyiségű tápszert kap az újszülött naponta (pl. 300 ml-t), akkor elsőként 50 ml-rel érdemes csökkenteni a napi teljes mennyiséget a szoptatásmenedzsment optimalizálása mellett. Ha továbbra is jól gyarapodik a csecsemő, érdemes egy-két naponta csökkenteni a tápszeradagot az anyatej javára.
Ha valaki vegyesen vagy kizárólag tápszerrel táplál, jó, ha tudja ezeket
Juhászné dr. Kun Judit elmondja: a fejlett országokban a tápszert javasolják a nem-szoptatott csecsemők számára, és hathónapos kor felett továbbra is adható az 1-es jelű kezdő tápszer, azonban a WHO ajánlása szerint (amely már 1986 óta érvényes) a 2-es „követő/anyatej kiegészítő” tápszerek feleslegesek.
A savanyított tejtermékek (pl. natúr joghurt) ebben az életkorban, de különösen kilenchónapos kor felett már kiválthatják a tápszer egy részét a nem-szoptatott gyerek étrendjében. Egyéves kor felett pedig már egyáltalán nincs szükség tápszerre,
illetve utána kétéves korig teljes tej adása a javasolt. A 3-4-5, és további jelzésekkel ellátott gyerekitalok valójában szükségtelenek, sok esetben egészségtelenek is, mert ultrafeldolgozott élelmiszerek (NOVA 4-es kategória). Tehát a tápszer adása a kisbaba első hat hónapjában lehet indokolt, és ezen felül pedig csak akkor, ha anyagcsere- vagy más komolyabb egészségügyi probléma ezt szükségessé teszi.
A szakemberek a vegyesen (tápszeresen és anyatejesen) táplált kisbabák esetén azt javasolják, hogy a hozzátáplálás megkezdésétől ne az anyatejet, hanem a tápszert váltsák ki szilárd étellel,
mert ezek az ételek a családi étkezési kultúra részét képezik, és kevésbé veszélyeztetik a meglévő szoptatást. Tapasztalataik szerint vegyes táplálás esetén a hozzátáplálásnál a szoptatást szokták elhagyni az édesanyák, és a tápszer lesz egyre több, pedig fordítva mindenki jobban jár vele. Ezért érdemes kitartani, és folytatni a szoptatást úgy, hogy a kisbaba súlyát jó tartományban optimalizáljuk. Mindkét szakértő úgy gondolja, hogy
sokat segítene a tápszertámogatás csökkentésében érintett édesanyákon, ha ezeket az információkat a kismamák a védőnőktől és a háziorvosoktól is megkapnák.
Ha túl drága a tápszer…
Nagyon fontos és jogos kérdés lehet, hogy mit tehet az az édesanya, aki a csecsemője első hat hónapjában valamiért nem tud szoptatni, de nem képes kifizetni a tápszert.
Korábbi cikkünkben már egy gyerekorvos is megosztotta a tapasztalatait a női tejről mint pótlási lehetőségről, de a Szoptatásért Magyar Egyesület honlapján is szerezhetünk erről információkat. Ha ilyen probléma merül fel, a lokális megoldási lehetőségekről a területi védőnő és a gyerekorvos tud bővebb információt adni. A legideálisabb pedig nyilvánvalóan az lenne, ha olyan reformon esnének át az anyatejgyűjtő állomások és az ezzel kapcsolatos edukáció, ami legalább annyira természetessé tenné a női tejes pótlást (ha nem népszerűbbé), mint a tápszer használatát.
A beszélgetés konklúziója tehát az, hogy
a sikeres szoptatáshoz nem elegendő az édesanya elhatározása és biológiai alkalmassága, mivel ezt számos más körülmény is befolyásolja.
Ha azt szeretnénk, hogy a szoptatási arányok növekedjenek Magyarországon (több édesanya hosszabb ideig szoptassa gyerekét az első hat hónapban kizárólagosan, majd hozzátáplálás mellett kétéves korig vagy azon túl, ahogy a WHO ajánlása is szól), ahhoz az egész társadalmat érintő változásokra van szükség.
Ezek közé tartozik a szoptatás egységes és bizonyíték alapú szemléletének megteremtése a szülészeti intézményekben, az anya-csecsemő párokkal foglalkozó egészségügyi szakemberek továbbképzése, ismeretterjesztés a lakosság körében, az anyatejet és szoptatást helyettesítő termékek marketingjének törvényi szabályozása, és többek között a dolgozó szoptató anyák gyakorlati támogatása abban is, hogy a munka mellett hosszú távon folytatni tudják a szoptatást.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Svetlana Repnitskaya