Furcsa dolog az anyaság. Mindig az aktuális nehézségek miatt kínlódunk (már aki kínlódik, persze). Aztán, ha vége egy húzós időszaknak, máris visszasírjuk. Folyamatosan sürgetjük az időt, és nehezen tanulunk belőle. Vajon még mennyi visszasírandó nehézség vár ránk?! Ezen gondolkodott el Szabó Anna Eszter.
Koncertjegy, mellszívó, ragadós melltartó, kenderültetvény (na, nem olyan!) – lássuk, mivel csináltak jó vásárt az olvasók!
„Szoptattam éjjel, szoptattam nappal, szoptattam minden hullámhosszon” – mondja szerzőnk Örkény után szabadon a szoptatás világhetén.
Hogyan táplálják a hazai csecsemőket, mennyit alszanak, és felveszik-e őket, ha sírnak? Többek között ez is kiderül egy nemrég közzétett kutatásból.
„A mi történetünk szerencsésen végződött, mert minden szoptatási nehézség ellenére a gyerekem szépen fejlődik. Ugyanakkor nagyon dühít, hogy mindezekről a nehézségekről nincs elég szó, és így a hozzám hasonló nők romokban hevernek, miközben próbálnak életben tartani egy újszülöttet.”
Egy gyerekkorában molesztált nő, két gyerek, majdnem hét év szoptatás. Anna Eszter lezárt egy fejezetet, és megírta nektek.
„Hét év alatt a szoptatástól rengeteget tanultam. Gyakorlatilag életem egyik legmeghatározóbb momentuma, mert a teljes kudarc és hasznavehetetlenség érzésétől kezdve a testképem átalakulásán át a legnagyobb büszkeségig mindenféle érzéssel feltankolt, és ezért örökre hálás leszek.“
„A maceszgombócleves miért nincs A TÁBLÁZAT-ban?!” – teszi fel a millió dolláros kérdést Szabó Anna Eszter, aki alaposan megküzdött a hozzátáplálással (mikor, mit, hogyan és miért), míg rájött, mi a legmegbízhatóbb módszer. (Amihez érdemes végigolvasni a cikket!)
„A házasság nem szórakozás, hanem komoly cselekedet, ami rendszerint szomorú” – mondta Viktória brit királynő, aki pontosan 120 évvel ezelőtt halt meg.
Nagyon szerettétek Detti szüléstörténetét – most itt a folytatás.