Nemzeti Anyatejbank: bárki számára elérhető lesz tápszer helyett a donoranyatej?

–

De miért van szükség ennyi donoranyatejre? 

Pontosabban lenne. Ugyanis jelenleg nem áll rendelkezésre elég anyatejgyűjtő állomás, és az edukáció sem megfelelő színvonalú, mértékű a témakörben. Ebben a kétrészes cikkben már írtunk róla, hogy a megnövekedett tápszeres táplálás mögött milyen szerteágazó okok állnak, azoknak milyen hatásuk lehet rövid és hosszú távon, és hányféle módon lenne szükséges beavatkozni ahhoz a rendszerbe, hogy az anyatejes táplálás aránya sokkal jelentősebb legyen.

A donoranyatej elérhetőségének kérdése jelenleg két fő csoportot érint(ene). Egyrészt és elsősorban azokat a kis súlyú új- és koraszülötteket, akiket az édesanyjuk saját tejével nem tud táplálni.

A NEAK honlapján elérhető szabályozás szerint idetartoznak még azok a kisbabák is, akik a biológiai anyjuk nélkül élnek (például állami gondozásban), és azok az édesanyák is, akik olyan gyógyszert szednek, amely mellett nem javasolt a szoptatás. 

Másrészt érinthet minden olyan kisbabát is, akinek pótlásra van szüksége, hiszen ezzel nemcsak a csecsemőnek jobb, hanem hosszú távon az egészségügyi költségvetés terhei is csökkennek, annyi előnnyel jár ugyanis az anyatejes táplálás a tápszerhez képest. A szoptatás és anyatejes táplálás, valamint az anyatejleadás népszerűsítése, amely egyébként szintén a kormány tervei között szerepel, azért is fontos, mert nyilvánvalóan minél kevesebb anya szoptat, annál kevesebb lesz a tejleadó anya is, és fordítva.

Mi kellene ahhoz, hogy több édesanya adjon donoranyatejet?

Ugyanis igény mindenképpen lenne a készletek felhasználásra. Egy pótlásban érintett édesanya például azt mesélte, hogy amikor az első hónapokban nehézségei adódtak az anyatejes táplálással, akkor mind a háziorvos, mind a védőnő, de végül még a laktációs tanácsadó is tápszeres kiegészítést javasolt neki. Amikor a donoranyatej lehetősége iránt érdeklődött, akkor szembesült vele, hogy csak egy szűk csoport jogosult rá, amibe ő nem tartozik bele. Ekkor a védőnő összekötötte egy kerületi anyukával, akitől egy héten át sikerült tejet kapnia. Utána viszont már nem, és mivel tovább volt rá szüksége,

végül Facebook-csoportban vásárolt a gyereke részére több liter fagyasztott tejet egy anyukától, annak ellenére, hogy közben őt is aggasztotta az, hogy nem hivatalos úton kapja meg.

Ráadásul Magyarországon az anyatej egyelőre fagyasztott formában hivatalosan nem továbbadható, ezért kérdés lehet, hogy vajon életszerű lenne-e lehetővé tenni és szabályozni, ha egyébként nem hivatalos formában megtörténik. 

Arról is beszámolt, hogy az ilyen csoportokban az anyatejükkel kereskedő nők nagyjából 90 százaléka nem hivatalos tejleadó anyuka, mégis meglepő, hogy mekkora a forgalom. Ő maga úgy látta, hogy nagyon nagy igény lenne az édesanyák közötti anyatej-áramlásra, és nagy kár, hogy nem működik jobban ez a rendszer. Pedig hivatalosan is működőképes az anyatej háztól házig adása, ennek szabályairól itt is tájékozódhatunk.

Sok édesanya jelzi azonban azt is, hogy hiába van több teje, az első hetekben annyira intenzív ellátást igényel egy kisbaba, hogy a tejleadáshoz szükséges hivatalos ügyintézést egyszerűen nem tudják megoldani. Ezért nagyon fontos lenne az is, hogy ne csak több anyatejgyűjtő állomás legyen, de a szükséges vizsgálatokhoz is minél gyorsabban, egyszerűbben és kényelmesebben férjen hozzá a tejleadó anya, valamint ne kelljen külön beutalóért rohanni egy pár napos kisbaba mellett.

Míg a korábbi tapasztalatok szerint az állam által fizetett díj megemelése segítette azt, hogy többen adjanak le tejet, most azzal is számolni kell, hogy akadnak jobban fizető versenytársak.

Vagyis kérdés, hogy milyen módon tudja majd ellenőrizni, szabályozni, és szükség esetén szankcionálni az állam azt, ha nem hivatalos módon adnak el, vagy vásárolnak fel anyatejet, különösen azokban az esetekben, amikor azt nem csecsemőtáplálásra szánják, hanem például testépítéshez fogyasztott kiegészítő készítmények fehérjetartalmának növelésére.

Egy tejleadó édesanya tapasztalatai

Korsós Viktória mindkét szülése után hónapokon keresztül biztosította a legközelebbi anyatejgyűjtő állomás számára a napi lehetséges legnagyobb mennyiségű anyatejet. Számukra ez egy nagyon jó keresetkiegészítést jelentett, de a hétköznapokban sokszor nem volt könnyű abszolválni a kisbaba ellátása és a háztartás vezetése mellett. Ő teljesen véletlenül, ad hoc javaslat alapján kezdett ebbe bele, de szerinte nagyon jó lenne, ha az édesanyák már a szülés után minél előbb, a csecsemőosztályon is információt kapnának erről a lehetőségről, hiszen ha egy anyának van többletteje, az nagyon sok rászoruló kisbaba számára kínál védelmet, akár már két deciliter mennyiségben is.

Az sem volt mindegy, hogy mivel fejhetett: az első babájánál kézi fejőt használt, ami sokkal több idő volt, és emiatt a keze is sokszor megfájdult, de a segíteni akarás lebegett a szeme előtt, mert tudta, hogy számítanak rá. A másodiknál már inkább beruházott egy kétszívófejes elektromos fejőbe, ami jelentős könnyebbséget jelentett testileg és időben is. 

Vagyis ahhoz, hogy minél több édesanya vállalkozzon a tejleadásra, arra is szükség van, hogy az anyatejgyűjtő állomásokon minél több kölcsönözhető nagy teljesítményű elektromos szívó berendezést biztosítsanak (és szükség szerint egyéb szoptatást támogató eszközöket is – a szerk.). Hiszen sokan nem tehetik meg, hogy erre költsenek. Márpedig erőteljesen befolyásolhatja a vállalkozó kedvet, hogy egy tejleadó anya naponta háromszor tíz-tizenöt percet, vagy háromszor egy órát kell hogy erre szánjon.

Korsós Viktória szerint az is fontos, hogy kapjon a tejleadó anya laktációs tanácsadást abban, hogyan tudja úgy beállítani a fejést, hogy az az egyébként is túlterhelt kisbabás hétköznapokba beilleszthető legyen, ne legyen stressz és ne nehezítse meg az igény szerinti szoptatást.

Az anyatej begyűjtésének megszervezése szintén sarkalatos kérdés, hiszen reggel meghatározott időben kell beérkeznie a tejnek az anyatejgyűjtő állomásra.

Viktória esetében adott időszakban nagy segítség volt, hogy a szociális intézmény egyik alkalmazottja a közelben lakott, így ő tudott a szállításban segíteni. Sajnos, nem minden esetben megoldható, hogy az édesanya vagy édesapa rendelkezésre álljon a beszállítást illetően. Ilyen esetekben nagy segítség lenne egy begyűjtéstámogató ellátórendszer, ami valószínűleg ezt a fajta visszatartó erőt is mérsékelné az édesanyák körében.

Ne öntsd a csapba!

Egyáltalán nem mindegy az sem, hogyan történik majd a szoptatás és a tejleadás népszerűsítése. Fontos, hogy olyan szakmai szervezetek bevonásával készüljenek marketinganyagok, amelyek készítői értik az anyák különféle igényeit, motivációit, és közvetlen kapcsolatban vannak velük a hétköznapokban is. Pár évvel ezelőtt például a Melletted a helyem Egyesület is indított erre egy kampányt, többek között ezzel a videóval.

Az is lényeges, hogy az egészségügyben dolgozók milyen továbbképzést kapnak, és milyen információkat adnak át függetlenül attól, hogy az ellátás melyik pontján találkozik velük az édesanya. 

A siker nagyban múlik majd azon, milyen lesz a megvalósítás

A kormány által kiadott határozat bár szűkszavúan fogalmaz, minden olyan területre kiterjed, ahol szükséges beavatkozni ahhoz, hogy jól működjön az anyatejleadás hálózata – tehát nagy potenciál van benne, mindenképpen jó és fontos kezdeményezés. Az pedig, hogy eredményes is lesz-e, azon múlik majd, mi történik a továbbiakban.

Jó kezdet lehet, ha alapos felmérés előzi meg a kidolgozást, széles körben és közvetlenül szereznek információt az anyai igényekről, az érintett dolgozóktól és a szakmai szervezetektől, és elegendő idő marad a véleményezésre. Nagyon fontos a nyomon követés is és a megfelelő adatrögzítés, hogy később is lehessen változtatni a tapasztalatok alapján, a rendszer pedig önreflektív maradjon.

És az sem mindegy, hogy a tervezett informatikai rendszer felhasználóbarát és költséghatékony módon valósul-e meg, keretet hagyva a rendszer fejlesztéséhez szükséges egyéb feladatok megoldására és eszközök beszerzésére.

Kérdés továbbá az is, hogy a megvalósításhoz hoznak-e létre külön teamet, vagy az egyébként is túlterhelt egészségügyi dolgozókra, szakemberekre, vagy éppen olyanokra bízzák, akik a hétköznapokban semmilyen módon nem kapcsolódnak ehhez a területhez.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Jamie Grill

Kőrizs Kata