Kezdő nyugdíjas a konyhában – Lehet-e napi ezer forintból jó ételeket enni?

 –

Kevés alapanyagból sokféle étel

Stílszerűen a Lehelen kezdtük a beszélgetést, ahol Éva némi farhátat, lábat, nyakat és szívet vásárolt a kacsaárusnál a húsleveshez, összesen 1800 forintért. Amikor a piaccal szemben lévő lakásába fölkísértük, már a liftben elmondta, hogy ha ehhez ad még  körülbelül 1000 forintnyi zöldséget, abból lesz bő ötliternyi erőleves: „A zöldségekkel tíz-tizenkét óra alatt fő meg a leves, utána leszűröm, lesz belőle annyi kacsazsír, hogy abból tudok csinálni áfonyás-kakukkfüves májpástétomot, és mivel rengeteg a kollagén benne, ezért lehet belőle még akár kocsonya is, a zöldségekből pedig készülhet zöldségpüré, zöldségkrémleves vagy egy finom vadas.”

„Mindig van itthon friss zöldfűszerem, így sokkal olcsóbb, télre pedig a lakásban rendszeresítettem egy fűszerfalat” – magyarázta Éva, akinek a nyugdíjas élete hatalmas sokkal kezdődött, szerencsére úgy tűnik, most már kezdenek helyrerázódni a dolgai. De ne szaladjunk ennyire előre!

„A levesben nincs tejtermék, cukor sem, a borból elfőtt az alkohol, nyugodtan kóstoljátok csak! Télen forrón is finom, nyáron desszert is lehet belőle – mondta Éva kérdés nélkül is, amikor vadul szimatoltuk a mennyei aromákat.

Majd előhúzott a sütőből egy Amalfi-citromtortát. „Hű de jó! Mi van benne?” – kérdezte Chripkó Lili, a fotósunk, amikor megkóstolta. „Egészben főzött citrom, mandulaliszt és olívaolaj” – válaszolta Éva. (Sajnos én a beszélgetés közben egyetlen falatot sem bírtam enni, és egy kortyot sem tudtam inni. Akkor még nem tudtam, miért. Estére pedig belázasodtam. Természetesen kaptam kóstolót mindenből, de a gyerekeim pillanatok alatt elpusztították a levest és a tortát is, úgyhogy csak az ő elmondásukból és Chripkó Lilitől tudom, mennyire eltalálta az ízeket Éva.)

De nem volt ez mindig így!

A lány, aki 18 éves korában járt először Budapesten

Éva vidéken nőtt föl, és 18 éves korában járt életében először Budapesten: felvételizni jött a Közgazdasági Egyetemre. Semmi köze nem volt a nagyvároshoz, sokáig eltévedt benne, de a konyha sem vonzotta.

„Hajdúnánáson éltünk, a szüleim egy gyerekotthonban voltak nevelőtanárok, az intézet területén volta mi lakásunk is. A hatvanas-hetvenes évek gyerekotthoni menzáján nőttem fel. Igaz, vasárnaponként, karácsonykor és húsvétkor átmentünk a szomszéd faluba a nagymamámékhoz ebédelni. Konyhát itt láttam közelről, de nem is vonzott egyáltalán” – kezdi a kacskaringós élettörténetét. „Világéletemben a festés, a zongorázás érdekelt, meg a könyveket bújtam. Országos tanulmányi versenyekre jártam, indiai gyerekrajzversenyt nyertem. Ehhez képest pénzügy szakra jártam az egyetemen. Jól tanultam, mert annyira el akartam jönni onnan, ahol voltam. A Közgáz után az MTA Közgazdaságtudományi Intézete volt az első munkahelyem.

Egyetem helyett leginkább kiállításokra, színházba jártam. És bár 60 éves koromig közgazdászkodtam, mindig megmaradt bennem a vágy az alkotás iránt. Most nyugdíjasként a főzésben találtam meg magam.”

Nagyvállalatok okos segítője

Diploma után bevezető piactanulmányokat készített például Várszegi Gábornak, Fenyő Jánosnak és Rényi Gábornak.

„Aztán mindig valamilyen magas pozícióba kerültem a cégeiknél. Az elemző-szervező agyamat nagyon jól tudták ott használni, meg őszintén szólva élveztem közelről nézni a magyar eredeti tőkefelhalmozást, az első millióikat ilyen-olyan módszerekkel megszerző »nagyvadakat«. Aztán mindig volt egy pont, amikor kiderült, hogy az ő üzleti stílusuk nem nekem való” – mesélte Éva. 

„Abban az évtizedben nagyon sok pénzt kerestem, ebből lett a Perczel Mór utcai óriási lakásunk, ahol rengeteg társasági esemény volt, amire nekem elő kellett volna állítanom vendégváró fogásokat. Semmilyen konyhai gyakorlaton nem lévén, csak a könyvekből tudtam tájékozódni” – folytatta Éva.

Rendszeresen voltak náluk olyan vasárnapi ebédek is, ahol tíz embernek tízfajtát főzött, ekkorra már megszületett az első gyereke, és a volt férje első házasságából született lánya is sokszor nálunk evett. Mivel semmilyen alapismerete nem volt a főzésről, ezért a receptjei egy része úgy jött létre, hogy valamit elrontott. A másik része pedig úgy, hogy a külföldi szakácskönyvekben található alapanyag egy része nem volt itthon kapható a 90-es években, és ezeket próbálta helyettesíteni valami mással.

Szakácsnő, de másképp

„Elvégeztem egy szakácsiskolát, 56 évesen, de ott nem tanítottak meg semmire, csak arra volt jó, hogy »legyen róla papírom«. Nem volt soha mintám és gyakorlatom sem igazán. Hosszú ideig nem tudtam rántást vagy habarást készíteni, a panírt mindig is utáltam. Nem tudtam, hogy kell kalácstésztát csinálni. Úgyhogy ezeket elkerültem, és kitaláltam helyettük valami kreatív megoldást.”

Tulajdonképpen csak hatvanéves korában kezdett el igazán főzni.

„Mindig jött valami kihívás, például amikor a legkisebb lányomról kiderült, hogy allergiás a tejre, vagy amikor vegetáriánus, glutén- és laktózmentes ételeket kellett főztem nagyban.

Mostanra szintetizálódott bennem ez az egész, és azért segíthetek másoknak, akik most kezdik a gazdaságos főzést, mert pontosan tudom, milyen az, amikor a semmiből kezded el csinálni.”

A Lehelnek tényleg íze van…

Évának a Lehel piac egészen mást jelent, mint azoknak, akik „csak” vásárolni járnak oda.

„Nemrégiben nyílt egy cukrászda a piacon, és megkértek, hogy legyek a beszállítójuk” – mondta Éva, majd így folytatta: „Mindenkivel jóban vagyok a piacon. Szoktam az árusoknak is kóstolót vinni, ha főzök vagy sütök valamit. Hat éve költöztem ide, azóta igazán jó kapcsolatom van az árusokkal.”

Akkor kezdett bele a nagybani főzésbe, amikor kitört a Covid. Két bel-budai kávézónak szállított glutén- és laktózmentes vega ebédmenüt. Napi hatvan-nyolcvan adagot főzött egyedül.

„Ehhez komoly logisztika kellett, mert mindent egyedül csináltam, kivéve a kiszállítást. És természetesen a piaci árusokkal való jó kapcsolat is elengedhetetlen volt hozzá, mert mindig a legjobb árukat kaptam. Többször előfordult, hogy ők maguk is megkértek, süssek nekik tortát vagy főzzek valamit egy nagyobb családi eseményre, így egyre szorosabb lett a viszonyunk.

Olyan az egész piac, mintha egy faluban lennénk. Ha például megmaradt húsz csomag petrezselyemzöld, akkor azt »hozzácsapták« a csomagomhoz.

Sokszor megtisztítva kaptam a zöldséget. Vagy »csak úgy« adtak nekem két kiló csicsókát. Többször is át kellett szabnom a menüt az ingyen kapott áruk miatt. Vagy ha jött friss áru, akkor fölszóltak telefonon.”

Dupla krach 

Miután Éva huzamosabb ideig főzött egyedül nyolcvan-száz emberre, ami erős fizikai megterheléssel jár, egy idő után nem tudott lábra állni, ezért két évvel ezelőtt kapott egy protézist, majd tavaly jött a daganat.

„Nyilvánvaló volt, hogy nem tudtam közben dolgozni. Ha valaki rákos, sokkal segítőkészebbek az emberek, mintha bármilyen más betegsége van.”

Már gyógyulófélben van, a nyugdíja viszont elég kevés, és munkát sem vállalhat a betegsége miatt. Nem egyszerű ez a helyzet, de Évát mindig is a kihívások éltették.

Hogy lehet ezer forintból kijönni naponta?

„Vettem egy nagy levegőt, és átgondoltam, mit is lehetne csinálni. Elkezdtem nézegetni, hogyan tudnék kijönni ezer forintból naponta? Úgy, hogy egyébként elég nagy mennyiségekhez voltam szokva. Nagyon nehéz volt visszaszokni a kicsire” – mondta Éva, aki még egy táblázatot is mutatott nekem arról, hogyan sikerült megoldania ezt a nem mindennapi feladatot. Nem tudom mellékelni nektek, de higgyétek el, hogy tényleg meg lehet csinálni. Itt a cikkben pedig mutatunk hamarosan receptet is.

„Két idősebb szomszédasszonyom is van, akikre időnként főzök” – folytatta Éva, hogyan is kezdődött ez a napi ezerforintos projekt. „Elkezdtem számolgatni, hogy biztosan gazdaságosabb, ha a főzéshez használt rezsit is nézem, és ha nem csak egy embernek csinálok kaját. Heti egyszeri bevásárlással, egyszeri nagy (két-három óra), és két kisebb főzéssel most már a szomszédoknak is én készítem az ebédet. Általában pénteken vásárolok, szombaton van a nagyobb főzés. Időnként hétfőre teszem át a nagybevásárlást: ilyenkor minden olcsóbb.” A szomszédoktól naponta 500 forintot kér az ebédért, és még egy hétvégi négy-öt fős családi ebéd is belefér ebbe a gazdaságos életmódba.

Kreatív szakácskönyv

Először csak magának jegyzetelt, hogy rendszerezze a tapasztalatait, de most már bőszen benne van egy saját szakácskönyv írásában, ami nem elsősorban recepteket ad, hanem inkább szemléletmódot és kreativitást.

Eleinte azt gondolta, hogy egy szezonális heti étrendet javasol majd, vagy a meal prep-ételekre koncentrál, amikor több dolgot előkészíthet három-négy napra, de aztán ráébredt, hogy mindenféle szakácskönyv és videós főzőműsor létezik már.

„Elkezdtem tematikusan gondolkodni. Például itt van a savanyú káposzta, amit nagyon szeretnek a magyarok, és egyébként szuperegészséges fermentált zöldség. Kitaláltam, hogy mi az a három-négy étel, amit egy főzéssel létrehozhatok a savanyú káposztából vagy sültszilvából. Vagy a lecsóból hogyan lehet még három-négyféle ételt csinálni, ami kijön 500 forintból”.

„Úgy szeretném ezeket az ötleteket átadni, hogy ne legyen bennük semmiféle nyomasztás, ami általában az egészséges életmódtanácsokat kíséri. Remélem, neofita buzgalom sem lesz benne, és senki nem érzi majd, hogy ha nem így csinálja, az gáz.

Nem akarok nagyon pontos recepteket írni: mindenki csinálja úgy, ahogy akarja vagy szereti. Inkább csak ötleteket és szemléletet szeretnék adni.”

Jeles Éva azt mondja, hogy minél többet főz, annál több ötlete van. Úgy tűnik, sok-sok kitérő után, végre révbe ért, és miután a lányai kirepültek, megtalálta magát a főzésben.

„Nagyon furcsa ez az egész, mert ez egy újabb helyzet, amihez elengedhetetlen a kreativitás. Világéletemben így volt, most is. Amikor pedig főzök, flow-ban vagyok”

Both Gabi