Mucikám, édesem, nyuszikám: miért kínos a szeretteinket a nevükön szólítani? Az alexinómiáról

–

Az alexinómia görög szó, azt jelenti: a nevek kerülése. Akiket ez a pszichológiában is ismert jelenség érint, feszültté válnak, ha ki kell mondaniuk valakinek a nevét, helyette sokszor inkább általános megszólításokat, névmásokat vagy beceneveket alkalmaznak.

Lehet, hogy most arra gondolsz, micsoda hülyeség ez, miért lenne nehéz kimondani egy másik ember nevét – pont azét ráadásul, akit szeretünk. Ha így érzel, valószínűleg nem vagy érintett. De biztosan ismersz olyan párokat, akik sosem szólítják egymást a keresztnevükön. Helyette mindig azt mondják: „kicsim”. Vagy: „macikám”. És lehet, olyan emberrel is találkoztál már, aki hebegett-habogott, amikor meg kellett szólítania téged, és nem azért, mert elfelejtette a nevedet. Lehet, hogy bunkónak tartottad, mert utánad szólt, hogy „hé, te, helló... ”

Mi állhat a zavar mögött?    

Két irányból is érdemes rátekinteni a kérdésre. Az egyik lehetőség a kulturális-szociális normák felől közelíteni.

Keleti kultúrákban a közvetlen névhasználatot tiszteletlenségnek tekintik, különösen idősebbek vagy magasabb státuszú személyek esetében. De nyugaton sem ismeretlen a jelenség, gondoljunk a „nénikém”, „bácsikám” megszólításra! Vagy arra, hogy a gyerekek nem szólítják a szüleiket a keresztnévükön általában.  

A másik a jelenség pszichológiai aspektusa: a név kimondása fokozhatja az intimitás érzését, ami egyesek számára kellemetlen, vagy olyan helyzetet teremt, amiben sebezhetőnek érzik magukat. Ezért elkerülik a megszólítást. Vannak, akikre ez minden helyzetben igaz, másoknál az alexinómia a legerősebben azok körében jelentkezik, akikhez a legközelebb állnak.

Kampányt nyerni a keresztnevekkel

Egy biztos, szögezzük is le: a nevek kimondása hatással van ránk. Ismerek egy embert, kommunikációs szakértő egyébként, aki, ha beszélgetünk, minduntalan beleszövi a mondataiba a keresztnevemet. „Ahogy Adrienn is tudja”, „Adrienn, mit gondol arról, hogy?”. Roppant idegesítő, de

Dale Carnegie, az önsegítő könyvek guruja azt állította a Hogyan szerezzünk barátokat és bánjunk az emberekkel című könyvében, hogy kimondani valaki nevét valóságos varázsige: kulcs az üzletkötéshez, a politikai előnyök megszerzéséhez és általában a szerethetőséghez.

Carnegie felidézi, hogy az acélkirály Andrew Carnegie (nem rokona) az alkalmazottak lojalitása érdekében gyárban dolgozó munkásait a keresztnevükön szólította. Akárcsak Roosevelt elnök kampányfőnöke a szavazókat. 

Meglehetősen sokan hittek neki(k): az eladókat és telemarketingeseket a mai napig világszerte arra bíztatják a feletteseik, hogy az ügyfelek keresztnevét minél többször mondják ki, a politikusok pedig kampányaik során folyamatosan a választóik közvetlen megszólításával igyekeznek bizalmat építeni. (És az első randevún is beválik állítólag!)

No de mi van azokkal, akik megrettennek attól, hogy kimondják mások nevét? Azokkal, akik tartózkodnak attól, hogy akár a házastársukat (vagy főként őt) a keresztnevén szólítsák? És inkább mondják azt neki, hogy „mucikám” vagy „bébi”.   

Az alexinómia oka

A nyelvészek szerint a nevek szociális indikátorok: ahogyan használjuk őket, elárulhatja, hogy milyen kapcsolatban állunk a másikkal. Egy riporter a vendég nevének megismétlésével fenntartja a figyelmét. Egy szülő a gyereke teljes nevét kiabálva – főként, ha amúgy becézi – a dühét fejezheti ki.

A mondatban elhelyezett név erősítheti az intimitást, de agresszivitást is kifejezhet, az intonáción sok múlik.

Lehet, hogy vannak emberek, akik, ha nem tudatosul is bennük, felismerik, hogy a név kimondásának vannak szociális kockázatai. Mi van, ha a másik fél túl hivatalosnak vagy ridegnek érzi így a közlést? Vagy épp ellenkezőleg: túlságosan bensőségessé válik a helyzet?

Az intimitás paradoxona ez: amikor közel állunk valakihez, a névhasználat elidegeníthető lehet. Ezért is szeretünk annyira becézni. Az „aranyos” becenevek lazábbá tehetik a kommunikációt. Ugyanakkor a név kimondásának elkerülése okozhat félreértéseket is. Azt sugallhatja, hogy távolságot tartunk. Mindenesetre a nevek megkerülése szorongás forrása lehet.

Thomas Ditye, a bécsi Sigmund Freud Magánegyetem pszichológusa használta először az alexinómia kifejezést 2023-as tanulmányban.

Ditye és kollégái online chatcsoportokban kutakodtak, és több száz olyan bejegyzést találtak, amelyekben férfiak és nők a világ minden tájáról leírták, hogy a nevek kimondása furcsán érinti őket, és inkább elkerülik a használatukat vagy beceneveket használnak a barátokkal, családtagokkal.

Esettanulmányai és internetes fórumok áttekintése során Ditye észrevette, hogy a legtöbben akkor feszengenek a megszólítás miatt, ha közel érzik magukat valakihez. Carnagie tétele itt nem érvényesül, sőt: a névhasználat a legközelebbi hozzátartozók esetében túl hivatalosnak tűnhet.

Ugyanakkor Ditye praxisában is volt olyan kliens, akinek a férjét nagyon bántotta, hogy sosem szólítja a felesége a nevén.

Ahogy Dale Carnegie írta, egy név kimondása-meghallása hatalmas érzelmi töltettel bírhat. Próbáld csak ki: ha kimondod valakinek a nevét, akit nagyon szeretsz, még akkor is, ha ez kicsit kínos, valami különlegeset érzel. És ő is.

Kurucz Adrienn