Nem félek Grétától. Annyi idős, mint Misi unokám, aki biológusnak készül. Talán kicsit agresszív, de rá legalább felfigyeltek. Egy kislány kis táblával sztrájkolt az iskola előtt, majd néhány hónap alatt tematizálta a világon a közbeszédet. Tizenhét évesen tökéletesen használja a politikai marketing eszközeit. Ehhez elsősorban az kellett, hogy az általa képviselt ügyek ott legyenek az emberek gondolataiban, és azt érezzék, hogy az általuk választott politikusok és a világ legbefolyásosabb nagyvállalati vezetői ezekre a kihívásokra nem tudnak és/vagy nem akarnak megoldást találni. Végül is kire tartozik a világ jövője, ha nem a mai tizenévesekre? Mi, nyuggerek, akik zömmel boomerek is vagyunk, nekik szurkolunk. Néhány dolgot azonban figyelembe kell vennünk, hogy elkerülhessük az egyszerűsítés csapdáit. 

Amikor én születtem, a világon nagyon sok, két és félmilliárd ember élt. Ma háromszor többen, hét és félmilliárdnyian terheljük a bolygó klímáját és erőforrásait.

A népesség robbanása elsősorban nem a felelőtlenségünk miatt következett be. Paradox módon éppen a jóakarat, a gyermekhalandóság csökkentése, az orvosi ellátás javulása és igen: a hosszú béke időszaka, a fő oka a népesség növekedésének. 

A ma aktív generáció, akikre a piacgazdaságot, a fogyasztói társadalmat és a demokráciát hagyjuk örökül, menet közben nem tud kilépni a száguldó vonatból. Ha nincsen növekedés, leáll a mai típusú gazdaság, mert olyan, mint a bicikli. A mozgás tartja az úton. 

A demokráciákban a politikusok nem a jövőnek, hanem a jelenlegi választóiknak, és a piacgazdaságban a multinacionális óriásvállalatok vezető részvényeseinek tartoznak elszámolással. Ezért mindig mást okolnak a környezet és a klíma romlásért. A gazdag országok, amelyek környezeti lábnyoma tízszer akkora, mint a szegényebb országoké, az őserdőt irtó brazilokat, környezetszennyező afrikaiakat, indiaiakat vádolják.

Úgy gondolják, mindenki érje be avval, amije van. A fűkunyhóval, a favellákkal és a bádogvárosokkal. Közben pedig nézzenek hollywoodi filmeket, örüljenek az ő palotáiknak és vízeséses úszómedencéiknek.

A fogyasztás kultuszán ironizálhatunk, azonban nem vethetjük el úgy, hogy meg sem értjük. Az emberi haladás motorja évezredeken keresztül a technológiai fejlődés és a növekvő igények voltak. A mára kialakult válság megoldáshoz kevés, hogy mi, nyugdíjasok fogjuk vissza a fogyasztásunkat, és a tizenévesek utasítsák vissza az új telefont, a mama-taxit meg az új cuccokat, kütyüket. Új típusú társadalmat kell feltalálni. Olyat, amelyik nem terheli a környezetet, a világon mindenhol kielégíti az egyes ember becsvágyát és igényeit, és közben nem csökkenti a szabadságot. 

A generációkat szembeállítani hülyeség. A jövővel a legkevésbé a ma aktív generáció képes foglalkozni.

A jelen foglalja le minden idejüket. El kell tartaniuk a fiatalokat és az öregeket is. A jövőről elmélkedni, a jövőt tervezni a boomereknek és a zoomereknek van idejük. Boomer és zoomer két jó barát.

Jegyek a rendezvényre ITT válthatók

Kiemelt képünk illusztráció