Elfogadni magad szőröstül-bőröstül: testpozitív könyv a felnőtté válásról, nem csak kamaszoknak
Szerencsére ma már nem a Gólya hozza? című könyvből kellene a serdülőkor sok nehézséggel járó lépcsőit megugraniuk a lányoknak, mint az én gyerekkoromban. A Saját utadon – Testpozitív serdülőkor-útikalauz kamasz lányoknak című könyvet az érintett korosztályon túl, még a szülőknek is szeretettel ajánlja Both Gabi.
–
Pontos útmutató, barátságos hangnem, izgalmas illusztrációk
Valószínűleg minden egykori kislány emlékszik arra a nehéz átmeneti időszakra, amikor az egyre érettebb testéhez igencsak éretlen lélek társult. Én még ma is számtalan ehhez kapcsolódó momentumot fel tudok idézni, pedig majdnem ötven évvel ezelőtt serdültem. Mit nem adtam volna akkor ezért a könyvért!
A lengyel újságíró, Barbara Pietruszczak érzékenyen, tapintatosan és okosan vezeti végig a kilenc év fölötti lányokat azon a nehéz úton, míg kislányból nővé érnek. Mindenre kiterjed a figyelme, mintha csak egy kedves nagyobb barátnő volna, vagy egy idősebb nővér.
Szerintem valahol itt és így kezdődik az a sokat emlegetett sisterhood, hogy a kilencévesekkel is olyan hangon beszélünk, hogy mindent értsenek, de ne riadjanak meg a nehéz témától.
Pietruszczak fokozatosan, szeretetteljesen nyitja meg az olvasók számára mind a kilenc, jól tagolt, alapos fejezetben az adott témát, legyen az a menstruációs ciklus bemutatása, az öngondoskodás, az egészséges testkép, a nemet mondás fontossága vagy a női nemi szervek anatómiai pontosságú leírása.
Anna Rudak rajzai sem pusztán remek stílusú, plasztikus illusztrációk, hiszen bőven túlmutatnak önmagukon, amikor minden egyes könyvben említett helyzetet a maguk komplexitásában mutatnak meg. Sokszor humort csempésznek az oldalakra, de anatómiailag is tökéletesen pontosak.
Élénk párbeszédben állnak a képek a szövegekkel, sőt önmagukban is igen beszédesek.
Hogyan szeretheti jól magát egy lányból nővé érő serdülő?
A könyv legnagyobb érdeme – a korrekt és igen releváns információkon túl, természetesen – épp az, hogy minden olvasót megnyugtat: ő úgy van jól, ahogy van. Akkor is, ha az egyik melle történetesen nagyobb, mint a másik, és akkor is, ha hirtelen megnyúltak a végtagjai, vagy a cipőmérete lett óriási, és akkor is, ha maga sem tudja, hogyan viszonyuljon ehhez a sok testi-lelki változáshoz.
Nincsenek tabuk: őszintén beszél a szerző arról, hogy nem olyan egyszerű ez a felnőtté válás sem testileg, sem pedig lelkileg, és mindenkinek végig kell járnia a saját útját, ami kizárólag az övé. Már az első fejezet legelső bekezdése is erről szól:
„A tested a te otthonod. Ott élsz minden porcikádban: a kisujjadban és a köldöködben, a hajadban és a fenekedben. A beleidben, a tüdődben és a torkodban. Minden anyajegy, szemölcs és heg te magad vagy! Tökéletes, egyedi és megismételhetetlen.”
Rengeteget segít ez a felütés és a folytatás is abban, hogy valóban elfogadják a változó testüket a serdülő lányok, hogy kíváncsiak legyenek a testük működésére, és valóban jól érezhessék magukat a saját bőrükben.
Hogyan szerethetik jól a serdülő lányukat a szülők?
Nyilván a hormonrendszer felborulásával egy csomó minden megváltozik, és előfordul, hogy az addig bújós, kedves, együttműködő, kedves kislányból szinte egyik napról a másikra egy szúrós, tüskés, destruktív kisfelnőtt lesz, aki a saját érzéseit sem képes mindig megérteni, nemhogy az őt hirtelen széltől is óvó szüleit.
No, ha a szülők (igen, az apák is!) elolvassák ezt a könyvet, egyrészt jóval megértőbbek lesznek a lányaikkal, másrészt pedig szavakat, pontosabban hangnemet is kaphatnak Barbara Pietruszczaktól. Ha nem számonkérően, hanem kellő empátiával fordulunk a kiskamaszok felé, ők is könnyebben megnyílnak. Persze tilos őket faggatni, de a kedvesség látszatával sem érdemes manipulálni egy serdülőt: úgyis átlát a szitán, és még inkább bezárkózik, ha ilyesmivel próbálkoznánk.
Egyszerűen csak értsük meg őt! Sokat segít, ha visszagondolunk a sajátos zavaros érzelmeinkre, hogy mi milyenek voltunk a nemi érés kezdeti és későbbi szakaszaiban.
Jó, ha tudatosítjuk magunkban, hogy ez az állapot csak átmeneti, és ha eközben mindvégig megőrizzük a nyílt kommunikációt, egészen biztosan visszatalál hozzánk a gyerekünk, amint túllép ezen a testileg-lelkileg megterhelő időszakon.
Mi már felnőttek vagyunk: próbáljunk önmérsékletet tanúsítani velük szemben is. Egyszerűen csak fogadjuk el, hogy egy korszak véget ért, és ez így természetes.
Tudom, ez egyáltalán nem olyan könnyű, viszont mindenkit megnyugtatok, hogy tényleg vége lesz egyszer! Magam is háromszor kísértem végig a saját ma már felnőtteimet ezen a nehéz úton. Minden mérföldkőnél ott álltam természetesen, és jeleztem, hogy itt vagyok, segítek, ha szükség van rám, de nem akartam helyettük járni azon az úton, ami kizárólag az övék. Nehéz elengedni a kontrollt, de nekik lesz nehezebb, ha erre képtelenek vagyunk.
Interaktivitás
A kötet nem direktívákat ad, hanem lehetséges megoldásokat javasol, ezeket pedig mindenki tényleg saját magára szabhatja: kifejezetten arra buzdítja a szerző az olvasókat, hogy húzzák alá a számukra fontos gondolatokat. Sőt vannak olyan oldalak, amelyek azért szerepelnek a könyvben, hogy a lányok a saját testükkel kapcsolatos gondolataikat is beleírhassák. Ilyen például az is, amelyiken csupán egyetlen hívómondat szerepel: „A testemnek köszönhetően képes vagyok…”. De egy „Különleges menstruációs emléklap” is helyet kapott a könyvben, amire leírhatja az olvasó, hogy mikor és hol történt az első menstruációja, hogy érezte magát és kinek mondta el.
A vágyak és az álmok is kaptak két üres oldalt, és még számtalan gondolkodásra késztető, kedvesen föltett kérdésre adhatnak választ a lányok, amelyek mind a mélyebb önismeret és az önelfogadás felé vezetik őket.
A Wonderland Kiadó Szívbéli Könyvei valóban nem üres marketingfogásként válaszották ezt a szlogent. Szívükön viselik a gyerekeink testi-lelki jóllétét. Mócsai-Karaba Márta fordította a lengyel szöveget: pontosan eltalálta azt a hangnemet, ami nem gügyög és nem okoskodik, nem tudományoskodik, hanem hitelesen mesél a test és a lélek természetéről, Ughy Szabina pedig gondos szerkesztőként minden apró részletre odafigyelt.
Jó kézbe venni ezt a szép könyvtárgyat, és megnyugtató végigolvasni, átgondolni azokat bölcs tanácsokat, amelyek szó szerint életet menthetnek. Ne feledjük: nagyon törékeny a mai kiskamaszok lelke. Ez a kötet megtartó erővel bír, és a családi béke megőrzésében is fontos szerepe lehet.
(A Wonderland Pisztrángok, szevasztok! című könyvéről is írtam már korábban, ami az online világ veszélyeire hívja föl a szülők és a gyerekek figyelmét!)
