Leszámolunk a salátacsipegető nő mítoszával! – Ázsiai langyos tésztasaláta (Recepttel)
Két tévhitet szeretnénk azonnal eloszlatni: salátát nem csak a fogyni vágyó nyulak esznek (főleg, hogy ez a saláta műfaj bizony egy igen széleskörű ernyőszervezet, amiben van minden, mi szem-szájnak ingere). Illetve, és ez még fontosabb: salátával igenis jól lehet lakni. Mondok is gyorsan egy olyan receptet, ami ebédként is simán megállja a helyét, és nem fogod éhségedben két órával később már a falat kaparni. Fiala Borcsa írása.
–
Team habzsidőzsi
Madarat tolláról, embert barátjáról, tartja a mondás. És hát ami igaz, az igaz, az én barátaim között egyetlen egyet sem találsz, aki utálna enni. Nincs a környezetemben egy lélek sem, aki csak csipegetné az ételt, vagy pusztán szükséges „üzemanyagként” tekintene az élelmiszerekre.
„A budapesti gasztronómia legnagyobb tévedése a salátacsipegető nő mítosza” – jelentette ki egy kedves barátnőm, Zsófia, majd szavait aláhúzva egy akkora kazal Cézárt húzott maga elé, hogy azon csodálkoztam: elbírja.
„Lári-fári! Mi is jól akarunk lakni, csak salátával!”
– tette még hozzá, és én maximálisan egyetértettem vele.
EZ ebéd!
Jól emlékszem az egyik külföldi utamra, amikor ebédre egy koppenhágai salátázóba tértem be. Már akkor felcsillant a szemem, amikor láttam, az üzlet pultja mögött álló kiszolgáló egy kisebb bogrács méretű fémtálat vett a kezébe. Majd kérdőn rám nézett: a gigantikus kínálatból mely zöldségekből szedheti tele a vájdlingot?
A kínálat dietetikai szempontból is kiegyensúlyozott volt, a saláta alapanyagok között szerepelt feta, mozarella, csirkemell, rizs, quinoa, kuszkusz és kruton is. Hogy még öntetből is volt egy tucat, az már szinte túlzásnak tűnt! Roppant boldog voltam a gigászi salátámmal, amitől jól is laktam, finom is volt, és a lelkem is megnyugodhatott, hogy ennyire egészségtudatos vagyok.
Magad uram, ha szolgád nincs
Sajnos azonban hasonló helyeket nem nagyon találtam a lakókörnyezetemben. Az általános tapasztalatom az, hogy a legtöbb étterem a saláta műfaját köretke gyanánt tudja csak elképzelni – legtöbbször arany áron. Sebaj, hiszen tudok főzni, és szívesen inspirálódom is, úgyhogy
ezúttal egy ázsiai ihletésű tésztasalátát készítettem ebédre, hasonlót ahhoz, amit a januári thaiföldi utam során volt alkalmam kóstolni.
Egy zöldséges étel is lehet szuperizgalmas!
A thai ételekben amúgy is nagyon szeretem, hogy roskadásig tele vannak zöldséggel, plusz rendszerint olyan mély, karakteres ízű szósszal vannak nyakon öntve, hogy unalmasnak semmiképp nem lehetne őket nevezni. Talán ez is az egyik oka annak, hogy Ázsiában elvétve látsz csak túlsúlyos embert: rengeteg zöldséget, gyümölcsöt esznek, és cseppet sem muszájból.
Ebben a tésztasalátában azt is szeretem, hogy különböző hőmérsékletű dolgok keverednek benne össze, így a végeredmény tulajdonképpen langyos lesz. Az összetevők állaga is eltérő: a ropogós mogyorótól kezdve a csuszamlós tésztán át a harsogó uborkáig van benne minden.
Bár ez egy ázsiai ihletésű étel, nyugodtan szabd az ízlésedhez, illetve a helyi, szezonális kínálathoz! Ebben a Budapesten élő thai barátaim is megerősítenek, akik például az otthoni imádott papaya salátájukat Magyarországon karalábéval szokták enni: ez az a zöldség, amivel szerintük a legjobban (illetve környezettudatosan és pénztárcabarát módon) lehet pótolni az egzotikus gyümölcsöt.
Langyos ázsiai tésztasaláta recept
Felforralok egy liter vizet, és ráöntöm a vékony üvegtésztára egy tálban. Hagyom ázni öt percet, majd leöblítem, lecsöpögtetem, a salátás tálba teszem, és összekeverem négy evőkanál szezámmagolajjal. Lehet mással is helyettesíteni, ha nem kapsz se égen, se földön, de azért egy üveggel érdemes beszerezni: isteni az aromája és az íze is! Nekem nagy kedvencem.A tésztát érdemes egy ollóval kisebb darabokra vágni, hogy könnyebb legyen összeforgatni a zöldségekkel.
A két nagyobb, vagy három kisebb répát julienne-re is vághatod, ha ügyes vagy. Ha nem mennél így neki, akkor csináld, ahogy én: először egy krumplihámozóval szeltem belőle vékony szalagokat, majd ezeket egymásra fektetve vágtam csíkokra.
A kígyóuborkát félbevágtam, kikanalaztam a magját, és felszeleteltem vékonyan.
A lilakáposztát (körülbelül egy kisebb fej negyedét) szintén vékony csíkokra vágtam (de ha van mandolinod, azzal szeleteld, csak az ujjaidra vigyázz).
Az újhagymát felkarikáztam.
Mehet bele koriander, ha szereted, én most petrezselymet tettem bele, mert csak azt kaptam – de mondom: légy rugalmas!
Meglocsoltam az öntettel: négy evőkanál szójaszósz, egy citrom kifacsart leve, egy evőkanál méz és ízlés szerint csilipehely.
Végül megszórtam pirított, sózott földimogyoróval. Ezt csak tálalás előtt szórd rá, mert ha sokat áll a nedves tésztában, elveszíti roppanósságát.
Ha kerti sütögetést tervezel, oda is ajánlom köretnek, viszonylag hamar nagy mennyiséget lehet belőle előállítani. Erre garantáltan senki nem fogja azt mondani, hogy nyúlkaja!
Neked van kedvenc salátád? Írd meg nekünk kommentben, melyik az, amit nyakra-főre ennél!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Deagreez
